A finn énekesnő november 17-én jelenteti meg legújabb, karácsonyi tematikájú nagylemezét. Ez már a harmadik ünnepi tematikájú kiadvány az elmúlt tíz év alatt, azonban a korábbiaktól eltérően a From Spirits to Ghost jóval komorabb, sötétebb köntösbe öltözteti az eddig agyonhallgatott, mindenki által jól ismert dalokat.

Tarja Turunen tíz évet töltött el a Nightwish-ben, olyan nagy sikerű dalokhoz adva hangját, mint a Sleeping Sun, a Nemo vagy a Wishmaster; azonban a 2005 óta futó szólókarrierje teljesen új utakat, új közlésmódokat nyitott mg, amelyek során is sikerült emlékezetes perceket okoznia rajongóinak.

Amíg a Nightwish-ben az énekesnő főleg az énektechnikájával, hangterjedelmével és megjelenésével hódított, addig a szólóban eltöltött évek során egyre aktívabb szerepet vállal a dalszerzésben, a hangszerelési kérdésekben, ugyanakkor jónéhány dalban mutatja be technikás zongoratudását is.

Kép forrása: Portal Focka via Visual Hunt /  CC BY-ND

Az anyazenekar szimfonikus és power metal öröksége természetesen az énekesnő szólómunkáin is fontos szerepet tölt be, de Tarja, mint klasszikus énekesnő jóval többet merít a komolyzenei hagyományokból, ugyanakkor az ambient, mint műfaj is jócskán rányomja bélyegét az elmúlt tíz év során megjelent lemezekre. A filmzenei megoldások, az elektronikus és popzenei hatások is fontos szerepet töltenek be az így létrejövő, crossover-es, sötét és komor hangzásvilágban, amely jóval bonyolultabb és aprólékosabb, mint a hagyományos szimfonikus metál.

A 2006-os Henkäys ikuisuudesta karácsonyi dalaira még a klasszikus zene és a popzenei megoldások hatottak, azonban az igazi kezdet az egy évvel később megjelent My Winter Storm -hoz köthető. Az első igazi szólóalbum – annak ellenére, hogy még az útkeresés jegyeit viselte magán – már láttatta azt az ívet, ami a későbbiekben kibontakozik. Az első kislemez, az I Walk Alone Mozart Requiemének elemeivel hoz létre egy nagyívű, epikus közeget – félúton a zúzós és a klasszikus nagyzenekari hangzás között. A nagysikerű dal mellett még további remekműveket találhatunk itt, mint például az éteri The Reign, a filmzenés, álmodozó Our Great Divide, vagy a szokatlan ambient-metálos Lost Northern Star. A másodikként kimásolt Die Alive a Nemo örökségét viszi tovább – jóval poposabban és keményebben, ugyanakkor a az ír legendára épülő Ciarán’s Well pedig a legkeményebb felvétel, amely az énekesnő előadásában lemezre került.

2010 ismét egy fontos dátum; ekkor jelenik meg a második nagylemez, amelyben kialakul egy egyensúly a szimfonikus zene és a keményebb hangzásvilág között, ugyanakkor a What Lies Beneath az új utaktól sem mentes. Ez utóbbira a legjobb példa az Anteroom of Death, amelyben a Van Canto is közreműködik -, amely kiválóan idézi meg  - egy sötétebb megközelítésben - a Queen és az ABBA világát. Annak ellenére, hogy a direktebb, húzósabb formulák uralják a korongot (Dark Star, Until My Last Breath, In for a Kill), a lassúbb szerzemények is jóval erőteljesebbek és kidolgozottabbak. Az I Feel Immortal lebegős hangulata, a Crimson Deep erőteljes, de komor tónusai mind kiváló pontjai a nagyszerű lemeznek.

Sokakban felmerül a kérdés és az összehasonlítás igénye a Nightwish-sel.  Annak ellenére, hogy az anyazenekar és Tarja mai napig is a szimfonikus metál azonos szegmensén található meg, mindkettejük számára a szakadás új utakat nyitott meg; amíg a finn együttes a korábbi epikus hangzásvilág mellett a bonyolultabb, nagyobb ívű megoldások felé mozdul el, addig Tarja világa a kerekebb, ugyanakkor kompaktabb és az eddig nem alkalmazott megoldásokat is kiválóan használja. Ezek lehetnének a kulcsszavai az énekesnő harmadik, 2013-ban megjelent sorlemezének is.

Az első két szólólemez. Forrás: Universal Music Hungary

A Colours in the Dark egyértelműen a karrier csúcspontjának mondható, progresszív megoldásai, sokoldalú hangszerhasználata mellett Turunen a hangjával is új dimenziókat jár be teljes magabiztossággal. A Medusa folkos elemei, valamint az énekhang csábító érzékisége a sokak által ismert görög mítosz komor hangulatával áll éles kontrasztban, a Lucid Dreamer időntúlisága, a Mystic Voyage lágy hullámzása mellett a Never Enough kőkemény alapjai is az ismerős hangzásvilágot hozza – egy ügyes csavarral, a kislemezként kiadott Victim of Ritual pedig az I Walk Alone -hoz hasonló módon épít hidat a klasszikus zene és a metál között. A lemezanyag egészét tekintve erős kohézióval találkozhatunk az egyes dalok között, ugyanakkor a zenei struktúrák, a hangszerelés, valamint a vokális megoldások tekintetében Tarja Turunen egy jó nagy lépést tett a kevésbé populáris világok felé.

Az énekesnő nemcsak saját szólólemezeivel lépett a közönség elé, hanem egyéb közreműködéseivel is magasra tette a mércét. Legyen szó Doro-ról, Schillerről, a Scorpionsról, Mike Oldfield-ről, vagy a Within Temptationről, mindegyik vendégeskedésben sikerült bizonyítani tehetségét és szakmai rátermettségét.

A legutóbbi stúdióalbum, a The Shadow Self, valamint ennek előzménye, a The Brightest Void 2016-ban került a közönség elé, és a korábbi crossoveres hangzásvilág nagy részben egy dinamikus, modern metálos megközelítésnek adta át a helyét. A nyitódal, az Innocence az előző lemezek komolyzenei megoldásait helyezi előtérbe – itt Chopin egyik művének áldolgozását hallhatjuk, a The Living End ír népzenei megoldásai is szép keretet adnak az akusztikus balladához, de a fő hangsúly a keménységen van. A Demons in You szokatlan funky-metálja – benne az Arch Enemy-ből ismert Alissa White-Gluz hörgésével – ismét egy új vonulatot képvisel, akárcsak az Undertaker vagy az ironikus, színházi hangulatot felidéző Diva. Emellett a régebbi korongok direktebb vonulataira is rábukkanhatunk a lemezen az Eagle Eye vagy a No Bitter End hallgatása közben.

Tarja Turunen tizenegy éves szólókarrierje alatt azonban nemcsak a rocklemezeket, hanem a klasszikus zenei albumokat is készített, ebből a Harus-szal rögzített In Concert Live At Sibelius Hall a komolyzenei oldalról közelíti meg a crossover műfajt. Mike Terrana társaságában egy újabb koncertlemez látott napvilágot, amely a Beauty & The Beat címet kapta, és hasonló vonulatot képvisel. Az egy évvel később megjelenő Ave Maria - En Plein Air-en a katolikus egyház fő imádságának megzenésítései hallhatóak Gounod-tól Bach-on át Farkas Ferencig, valamint az énekesnő saját változata is.

A harmadik és a negyedik stúdióalbum - forrás: earMUSIC

A napokon belül megjelenő From Spirits And Ghosts (Score For A Dark Christmas) előtti lemeztermés sokszínűsége egy kreatív előadót sejtet, aki újabb és újabb kapcsolódási pontokat keres klasszikus zenei neveltetése és a szimfonikus metálban való kiteljesedése között, mindeközben újabb és újabb szokatlan formákkal tölti meg ennek a két világnak a metszetét. Ez az új lemez esetében sem lehet másként, hiszen igazi gótikus és borzongató ünnepi dal-interpretációkat eddig még nem kaptunk. Most azonban más a helyzet. Tarja ismét új köntösben tér vissza.