Kedvelj minket a Facebookon!

ROMY SCHNEIDER, A SZÍVEK CSÁSZÁRNÉJA

Írta: Joanna Mirek 2016. 09. 23.

Romy Schneider - aki nem akart ’Sissi’ lenni

„A közönség számára mindig SISSI maradok, az elragadó és ártatlan uralkodófenség megtestesülése. Úgy látszik, egyedül én voltam tudatában annak, hogy semmiféle SISSI nem voltam. Eljátszottam őt, ez igaz, a valóságban azonban még a legcsekélyebb összehasonlítást sem viselem el ezzel a mesebeli hercegnővel” – nyilatkozta Romy Schneider, aki ma lenne 78 éves. [Idézet forrása - 1972]

Nem Diana hercegnő volt a szívek legelső királynője, hanem Romy Schneider Erzsébet császárné szerepében a Sissi című trilógai második részében (1956). Amikor a császári pár átszeli a magyar határt, Sissi-t ámulatba ejti az ország szépsége, amelynek lakóit a szívével hódította meg. (Fotó fent: Olivier Rajchman - forrás)

A “Der Spiegel” nevű magazin úgy hivatkozott Romy Schneiderre, mint a „Szenvedés Királynőjére”, mind a szerepei, mind pedig a személyes élettragédiái miatt.

A német mozik igazi hercegnője volt ő. A korona akkor ült először a fején, amikor a fiatal Viktória királynőt játszotta 1954-ben. Mégis, a Sissi-szerep volt az, amely lenyűgözte a közönséget, és még ma is újabb nézőket vonz a tévé képernyője elő, ha feltűnik egy csatornán.

Mindössze tizenhárom évesen Romy ezt írta a naplójába: „Színésznővé kell válnom, bármi is történik! Igen! Muszáj azzá válnom!” Ez az álom hamarosan valóság lett, áldást és átkot is hozva magával. Sok évvel később ő maga is bevallja, hogy bármit meg tudott valósítani a vásznon, de semmit az életben. Folyamatosan depressziótól szenvedett, ha éppen nem forgatott. Terápiaként tekintett a saját munkájára, amely a kudarcokkal teli magánélete által okozott fájdalmat csillapította. Ki tudja, talán ha nem lett volna annyira sikeres tizenéves színésznőként, akkor az élete sem alakult volna olyan tragikusan. A hírnév, a pénz és a felelősség túl gyorsan jöttek.

Sissi-film kiállítás (A trilógia második részének báli jelenetében látható császári szék) - A kép módosított (vágott). Bútor Múzeum, Bécs © BMobV und SKB./Lois Lammerhuber

Az 1955-ös év hatalmas áttörést hozott Romy karrierjében. Ebben az évben nyerte vissza Ausztria a függetlenségét, és ekkor vetítették először a Sissi-t. A melegszívű hercegnő egy éjszaka alatt meghódította a közönséget nemcsak Ausztriában és Németországban, hanem Európa más országaiban is. Romy hamarosan egy valódi hercegnővé vált.

STUDIOCANAL Germany - (DIE SISSI TRILOGIE) A Sissi-filmek Blu-ray -en

Először magával ragadta ez, azonban nagyon hamar felismerte azt, hogy a saját maga népszerűségének a börtönébe került. Bármit tett, az már nemcsak rá tartozott. Elvárták tőle, hogy a nézők álmait váltsa valóra, a sajátjai helyett.

Hangulata ingadózóvá vált, hol vidám, hol pedig depressziós volt. A háború utáni német és ausztriai társadalom igyekezett mindent megtenni azért, hogy elfelejtse és elkendőzze hírhedt náci múltját. A Sissi-trilógiában minden benne volt – csodálatos paloták, romantikus vidéki házak, erdő, udvari bálok, szép hölgyek és gáláns úriemberek, komikus és izgató jelenetek, és persze, szerelem első látásra. És mindenekfelett: Sissi. Vagy Romy. Végtére is, mindkettő ugyanaz volt. Sissi volt Romy, és Romy volt Sissi. Minden, amit akartak az az volt, hogy Romy egy csinos, jó lány legyen, mint az ő szeretett Sissi-jük. Más „szerepet” elfogadhatatlannak tartottak. Romy visszautasította azt, hogy negyedszerre is belebújjon a Sissi-szerepbe, kiváltva ezzel a családja, a producerei, és a rajongói nemtetszését.

A színésznő utólag így indokolta a döntését: „Élni akartam, szeretni, művészetemben fejlődni, más emberré válni. Mindenekelőtt egy szabad emberré. (…) Tizennyolc éves korom óta ki akartam törni, de nem sikerült. Teljesen egyedül maradtam, mindenki a Sissi-szerepet támogatta. Persze, világos volt a számomra is, hogy az addigi három Sissi-film jó volt és gyönyörű volt, de én már a harmadikat sem akartam elvállalni, és mégis megadtam magam. (…) [Krenn, 26] (…) Úgy éreztem, beskatulyáztak. És semmi sem veszélyesebb egy színész számára, mintha ráhúznak egyetlen egy szerepet. SISSI a homlokomra volt írva. [Krenn, 29]”

Az utca emberei és az újságírók is azt mondták, hogy Romy-t az őrületbe vitte a Sissi-szerep. Egész életére megbélyegezve érezte magát. Pont ez volt az, amiért később gondosan megválogatta a szerepeit. Mihelyt rájött arra, hogy a saját szülei is náci pártiak voltak, sorsdöntő lépésre szánta el magát: eljátszotta a náci-áldozatok szerepét olyan filmekben, mint a “Le Train” (A vonat - 1973), “Le vieux fusil” (A bosszú -1975) or “La passante du Sans-Souci” (A Sant-Souci-i járókelő - 1982).

Sissi (1956) - Photo credit: Seven Stars Digital

“Nem vagyok Sissi, de ‘szajha’ sem vagyok! A németek bármit csináltam, támadásnak vették. Kérem, tájékoztassák a német közönséget arról, hogy ne tegyenek szemrehányást nekem azért, mert felnőttem” – nyilatkozta. [– p. Krenn, 172]

1972-ben Romy Schneider kivételt tett, és megígérte, hogy még egyszer belebújik a császárné szerepébe. De nem Sissi-ébe. Ez alkalommal Erzsébetet, a valódi történelmi személyt játssza el. Büszke volt arra, hogy megtestesítheti az igazi Sisi-t, azt, aki megfelel a történelmi valóságnak. A rendező, Visconti, aki valaha felfedezte Romy színpadi tehetségét, azt akarta, hogy pontosan úgy viselkedjen, mint Erzsébet. Romy derekát szorosra fűzték, 50 centiméteresre, és naponta lovagolt, akárcsak Sisi. Amikor a Habsburg-család egyik tagja meglátogatta a forgatást, Romy legnagyobb meglepetésére azt mondta, hogy nagyszerűen játssza az igazi Erzsébetet. A közönség Sissi-t akarta. Amikor Romy elhaladt előttük, meg sem ismerték őt. Sajnos, Schneidernek nem sikerült kitörnie a tizenéves szerepéből, amely megnyitotta előtte a siker útját. Nem a hasznára. (Fotó forrása: Iberia Airlines)

Továbbra is Sissi-szerepével azonosították őt. Amikor a “II. Lajos”-t vetítették a mozik, új szerepben ismerték meg. Egy újságíró azt írta róla, hogy a császárné sosem nézett ki császárnénak, hanem úgy nézett ki, mint Romy Schneider. [Krenn, 29]

Romy-t teljesen tönkretette az, hogy kisfia tragikus körülmények között életét vesztette, és mindössze 43 évesen halt meg depressziósan, kimerülten és betegen 1982. május 29-én Párizsban. Utolsó titkát, a halálának okát magával vitte a sírba, mivel kórbonctani vizsgálat nem készült. Ahogyan egy illetékes fogalmazott: “nem tudta Sissi-t egy patológiai intézetbe vinni, és véget vetni egy mítosznak”. Ez alkalommal Romy nem utasíthatta vissza, hogy Sissi-nek hívják. [– Krenn, 291]

Fénykép: Bernhard Benke via VisualHunt.com / CC BY-NC-ND

Valójában korai halála hatására született meg a Romy-mítosz. Sugárzó előadása továbbra is bámulatba ejti az újabb és újabb generációt. Talán így kellett lennie. A Szívek Királynői összetört szívvel halnak meg… Érdekesség, hogy 32 évvel később, 2014-ben ugyanazon a napon halt meg Karlheinz Böhm, Romy filmbéli partnere, aki a Sissi-trilógiában Ferenc József császárt alakította.

Fordította: Káli-Rozmis Barbara

A fenti cikk lengyel nyelven jelent meg először Joanna Mirek blogján: Kaiserin Sissi

A legfrissebb, Erzsébet királyné életével kapcsolatos írásokról itt értesülhetsz: Facebook – ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

ENGLISH: ROMY, THE EMPRESS OF PEOPLE’S HEARTS

Felhasznált szakirodalom: Die Königin der Schmerzen, Der Spiegel, 21/2007 
Romy i Alain. Szalona Miłość. Günter Krenn. Świat Książki, 2015. Az eredeti könyv németül.