AVAGY HOGYAN LETTEM SZŐKE

Erdős Péterrel való első találkozásom nagyon érdekes volt. Akkor már több könyvet is kiolvastam vele kapcsolatban, jót és rosszat is. Ott ültem tehát vele szemben én, alig húsz évesen, azzal az emberrel szemben, akiről akkoriban mindenki úgy tartotta, hogy az egyik legmeghatározóbb, legnagyobb hatalommal rendelkező ember az egész magyar pop-rock piacon. Ott ültünk tehát benn, a Neoton-Pro irodában egymást összehúzott szemekkel figyelve. Miközben általános dolgokról beszélgettünk, erősen figyeltük egymást én a makacs fiatal és Ő, a teljhatalmú, tapasztalt, sokat tudó, sokak által szeretett és utált ember.

Egy darabig csend volt, gondolkodott, aztán megszólalt.

- Edina. Nem bánnád, ha te is szőke lennél, mint Éváék? Jól mutatna akkor a három szőke a csapatban. Mit szólnál hozzá?

Hát, őszintén, nagy kő esett le a szívemről. Ha azt kérte volna, hogy legyen rózsaszín a hajam, azt sem bántam volna. Ez mind csak külsőség, nem fontos. Egyébként is, előtte avantgárd zenekarokban, templomokban is, sőt, a Vörösmarty tér és a Váci utca kereszteződésében is hegedültem, úgyhogy a szőke haj egy semmiség volt számomra. Akkoriban annyira avantgárd voltam, hogy feketében jártam és egy időben ehhez lila hajat gondoltam ki, de azt azért már nem mertem megvalósítani. Ma már nem lenne meglepő, sőt, láthatunk már mindenféle színű hajat és különböző sminktetoválásokat is, de akkoriban, az akkori viszonyok közt elég merész ötlet volt tőlem. Azonkívül, az említett avantgárd zenekar koncertjein riasztóval indítottunk, egyszóval az akkori körülmények közt szerintem elég progresszívek és nagyon jók voltunk.

Szóval....

- Edina. Nem bánnád, ha te is szőke lennél, mint Éváék? Jól mutatna akkor a három szőke a csapatban. Mit szólnál hozzá?

Ezután a kis Neoton Família előtti intermezzo-m után nem csoda, hogy azonnal belementem. Így lettem szőke. A barna, magas, progresszív, különleges, makacs avantgárd vadócból így lett szőke Neotonos vokál. Hogy ez hogy történt? Nem tudom. Egyet tudok. Péter később nagyon megkedvelt engem, a többiek pedig kíváncsisággal, szeretettel elfogadtak, befogadtak. Ezért (is) mind a mai napig hálás vagyok nekik. Gondoljatok bele. Egy diszkózenét nem szerető, vagány, avantgárd lány bekerül szőkére festve az ország akkoriban legnépszerűbb él-popcsapatába. Hát, érdekes színfolt lehettem, az biztos. Ma is mosolygok, ha erre gondolok. Mindenesetre Pétert bárki, bármennyire szerette vagy nem szerette, egyet mindenki egészen biztosan elismer...nagyon jó szeme volt a tehetséghez és a színpadhoz. Köszönöm Nektek...

Ajánlott cikk: NEOTON FAMÍLIA, ÉVA-NEOTON

A képek Schäffer Edina archívumából származnak.