Napjainkban egyre nagyobb igény mutatkozik  olyan előadókra és zenekarokra, akik modern zenei köntössel variálják a népzenei elemeket. Éteri sorozatunkban már több ilyen formáció került bemutatásra, akik különleges hangzásviláguknak köszönhetően egyre sikeresebbek nemcsak műfajukon belül, hanem más zenehallgatók körében is. Ez a fúziós zenei közeg, amelyben a folk megoldásai a rock stílusjegyeivel, esetleg a klasszikus zene vagy az elektronika világával keverednek, egyre több figyelmet kapnak már a mainstream berkein belül is.

A Mittelalter (Középkor) irányvonal ugyancsak ebből a forrásból származik, napjainkban inkább azoknak a zenekaroknak a gyűjtőneve, akik a középkori zene világát hozzák vissza a köztudatba dalaik és szövegviláguk segítségével. A Pagan Folk egy másik út, amelyben a régi, kereszténység előtti idők mitológiája és kultúrája keveredik bizonyos népzenei hatásokkal. A német Faun zenekar ennek a két világnak az egyik legfontosabb metszete. A kétezres évek eleje óta működő formáció különlegessége az, hogy a középkori és reneszánsz zenei megoldásokat vegyítik az európai népzenei hagyományokkal, valamint egy nagyon finom atmoszférikus elektronikával. A kétezres évek eleje óta vannak jelen a német zenei életben, tíz hanghordozót jelentetve meg. A korai évek középkorias hatásai, elvontabb témái és erőteljes elektronikus lüktetése nagyon hasonlítottak a stílus több másik képviselőjéhez, azonban, ha a mai zenekarra nézünk, akkor egy jóval kidolgozottabb, csiszoltabb hangzásvilág jellemzi a formációt, amelyben több hangszer hallható, gazdagabb énekszólamokkal, változatosabb témákkal, és kevesebb, inkább atmoszférikus elektronikus hatásokkal. Ennek a megújult világnak a két legfontosabb állomása a 2014-es Luna, illetve a legutóbbi, 2016-ban megjelent, északi népzenei hatásokra és témákra épülő Midgard, amelyen a régi, germán hagyományok kelnek életre.

Annak ellenére, hogy a magyar ember fülének idegen a német énekelt nyelv, mindenképpen érdemes a Neofolk, a Mittelalter és a Folk Rock zenei dimenziójába belemerülni, ahol ez a nyelv teljesen más megközelítést kap, és sokkal ízesebben adja vissza ezeknek a letűnt világoknak a hangulatát. A Faun esetében is így van; legyen szó Édenkertről, tündérekről, a hold ezernyi arcáról vagy a germán hagyományok Középföldjéről, ezek a dalok úgy szólalnak meg, hogy elviszik a hallgatót egy olyan világba, ahol a mítoszok, a régi sagák és a hősökről született legendák életre kelnek.

Fotó: Ben Wolf

A zenekar több tagcserén esett át, azonban a jelenlegi felállás már egy kiforrott, beérett hangzásvilágot képvisel, amely egyaránt szólal meg a mai sztenderdek szerint és támaszkodik hűen a népzenei hagyományokra. Ezek alapján elmondható az, hogy az a produkció, amelyet a Faun képvisel, a lehető legautentikusabb módon és óriási alázattal vezeti be a zenehallgatót egy olyan világba, amelyben már-már elfelejtett korok és hősök lépnek elő a homályból új életre kelve.

Aki Faunt hallgat, annak nem lehet újdonság a mitikus elemekben gazdag, már-már képeskönyvszerű hangulat, amelyet a népi és a középkori hangszerek kavalkádja, a vokális megoldások, és a modern, mégsem hivalkodó zenei háttér tesz még különlegesebbé. A formáció korábbi lemezein bőségesen merített az európai népzenék világából, egy korai lemezen még egy magyar nyelvű népdal-feldolgozás, a Ne aludj el is felbukkant. A kelta, a szlávos, a közel-keleti és a közép-európai harmóniák a legújabb lemezen kicsit háttérbe szorultak, és átadták helyüket a régi germán és skandináv dallamíveknek és témáknak. A Sötét Középkor középföldi világa így születik újjá egy különleges zenei anyag segítségével, amelyen a mély, archetipikus tartalmak egy igazán vibráló, színes, ugyanakkor végtelen nyugalmat árasztó kavalkáddá állnak össze.

A hangszerhasználat gazdag; hallhatunk itt hárfát, ír buzukit és nyckelharpa-t, valamint tekerőlantot, valamint a népi fúvós és ütős hangszerek gazdag választékát, amelyek mögött a már említett, ambient hangvételű elektronikus háttér lelhető fel, amely egyáltalán nem rombolja le a dalok hangulatát, sőt, még időtlenebbé és lebegősebbé teszi azt. A Faun tudatosan építkezik albumról albumra, egyre gazdagabb hangzásvilágot és egyre egységesebb témavilágot felvonultatva lesz egyre markánsabb és kidolgozottabb formáció. A legutóbbi lemez, a Midgard egyértelműen a legjobban közé sorolható a zenekar életművében, a zenei anyag változatos, igényesen kidolgozott. Hallhatunk itt táncba csalogató, önfeledt örömdalokat, mint például a Federkleid, amelyből videoklip is készült, lágy balladákat, amelyben a természet szépsége is fontos szerepet tölt be (Sonnenreigen), valamit egy nagyon különleges együttműködést a Wardruna frontemberével, Einar Selvikkel; az Odin a régi viking sagák időszakába visz vissza minket.

Fotó: Ben Wolf

A zenei frontvonalban láthatjuk-hallhatjuk a szuggesszív sokoldalú hangszerjátékost, Oliver S. Tyr-t, aki már a kezdeti idők óta meghatározza a Faun zenei és témavilágát, rajta kívül Fiona Rüggeber, aki főleg fúvós és népi hangszereken játszik, szintén a korai idők óta a zenekarban van a dobos Rüdiger Maul, valamint a billentyűsökért és a samplerekért felelős Niel Mitra mellett. A tekerős-fafúvós Stephan Groth 2012 óta áll a frontvonalban, valamint az idén érkezett Laura Fella főleg énekhangjával és pengetős hangszerekkel színesíti a koncerteket.

Annak ellenére, hogy Magyarországon csak egy alkalommal játszottak, egyre növekvő rajongótáboruk bizonyítja azt, hogy egyre nagyobb figyelmet kapnak, és remélhetőleg hazánkba is ellátogatnak egy fesztiválmeghívás vagy egy turné keretében. A Neofolk, a Pagan Folk és a Mittelalter még undergroundnak számítanak hazánkban, de olyan zenekarok és előadók, mint a The Moon and the Nightspirit, a Bordó Sárkány Régizene Rend és Arany Zoltán már elindultak azon az úton, hogy ez a jövőben valóság lehessen. Ha ez megtörténik, akkor a Faunnak ott a helye a hazai neofolk fesztiválokon.

Lemezborító: fotó: Ben Wolf, művészi kivitelezés: Ingo Römling