Hidegen, melegen, teljesen mindegy, fenséges

Mikor nem eszünk húst, mert böjtölünk, az nem jelenti azt, hogy nincs miből készítenünk főételeket. Egy kis kreatív hozzáállással mindig kiadós finomságot tudunk készíteni családunknak ezekben a napokban is. Húsvét és karácsony előtti időben mindig több halat vásárolnak a piacon, mert hús helyett kiváló, laktató és tápláló. A hal pucolásánál (ami nálunk férfimunka!) örömmel veheti egy háziasszony, ha talál belsőséget, vagyis ikrát. Ugyanis így egy gyorsan elkészíthető, önálló étel alapanyagához juthat.

Tudtam, hogy családom tagjai egy adott napon biztosan betérnek, csak úgy spontán, ezért gyors meglepetést készítettem, hogy az asztalon várja őket a visszautasíthatatlan finomság. Reggeli gondolatom volt, hogy jó lenne megismételni a palacsintát, de most valamilyen más töltelékkel. Az ötletet gyors tettek követték. Kitártam a hűtő, és a kamra ajtaját, minden alapanyagot a konyhapultra hordtam, s belevetettem magam az alkotásba.

Első volt az ikrapörkölt. Egyszerű készítési mód, hagyma alapon ikra (amit deszkán apróra vágtam, levettem a hártyáját is), majd paprika, só, bors, víz, kezdetben folytonos kevergetés, majd rotyogtattam alacsony hőfokon, megkóstoltam, esetleg még sóztam, és kész. Közben villámmozdulatokkal már törtem a tojást, kevergettem a tésztát, sorba tettem bele az alapanyagokat, s mire az ikra megfőtt, sültek sorba a tönkölybúza liszttel készített korongok. Az öntethez átszűrtem a tejfölt, amit enyhén sóztam.

Az összeállításkor még minden meleg volt. Először a palacsinta felére tettem az ikrát és a sós tejfölt, majd felhajtottam a másik felét, egy kicsit ide is mindenből, behajtottam, és a tányérra, meg a tálra helyeztem. Leöntöttem a tejföllel. Mikor elkészült a kívánt mennyiség, a többi tésztát hagytam, hogy majd frissen sütjük, és töltjük, mindenkinek kedvére melegen csokival, mákkal vagy lekvárral.

Feltálaltam, s elmentem otthonról a dolgomra. Természetesen az előttem érkező családtagokat várta a finomság az asztalon, és nem tudták kikerülni. Mire hazamentem, már az édes palacsintákat készítették desszertnek. Jó, hogy alkotásomból egy maradt nekem is, hidegen, összeolvadva a tejföllel és tésztával, nagyon finom volt.

Hidegen, melegen, teljesen mindegy, fenséges

A töltelék hozzávalói és egyéb variálások: Az ikra mennyisége az mindig adottság kérdése. Elkészíthetek többet is, beteszem a hűtőbe, és másnap tojást sütünk rá. De éppen le is fagyaszthatom, s bármikor elővehetem pörköltnek, tölteléknek vagy tojásos villás reggelinek. De készíthetjük szendvicsbe is salátával, és sajtot reszelve rá melegszendvicsnek is.

A palacsinta hozzávalói: Szégyen? Nem szégyen? Extra dolgokat tudtam elkészíteni tizenéves koromtól, de a palacsinta tésztáját nem tudtam bekeverni. Hogy ne maradjanak le gyerekeim az általam sütött palacsintáról, édesanyámmal kevertettem be, s másnap sütöttem ki. Mígnem, lányaim kaptak egy “Gyerekszakács” könyvet, amely tele volt könnyen elkészíthető ételekkel, és innen tanultam meg a palacsinta arányait úgy, hogy már könnyedén, mérés nélkül rutinból megy.

25 dkg liszthez fél liter tej. Ez a titok. Mindegy, hogy mi van még benne, ezt kell megsaccolni vagy mérni, mikor keverjük. Én még szódabikarbónát teszek bele és olvasztom a vajat, és vajon vagy olívaolajon sütöm ki.  (Ha teljes kiőrlésű liszttel dolgozunk, akkor fél-egy deci tejjel több kell.)

Paulette Fischer: Gyerekszakács (1991) könyve alapján az alapanyagok: 250 g liszt; 3 tojás; 20 g vaj; ½ l tej; 1 csipet só; 1 csomag vaníliás cukor; tetszés szerint egy kevés konyak, rum vagy calvados.

Szóval a fenti arány tuti, igazán gyerekdolog, mert az egyik lányom harmadikos korában meglepett:

Hazafelé tartottam kisebbik csemetémmel az első osztályból, s már csak három ház választott el az otthonunktól, mikor a szél kellemes palacsintaillatot hozott felénk. Aztán elmúlt, majd néhány lépés, és megint éreztük. Beindultak az érzékszerveink, nevetgélve haladtunk tovább, közben meg-megjegyeztük: „De jó lenne palacsintát enni, és ha még várna is minket.”  Sóvárogtunk a jó illat érzése után. Persze, mikor hazamentünk, nyoma se volt a korábbi illatnak. Kicsimmel csalódottan összenéztünk. Ellenben hatalmas nyilakat fedeztünk fel, ami egészen a konyhaszekrényig vitt, ott egy felirat, „Nyisd ki!” Ámultunk, bámultunk, mert vagy tucat palacsinta várt minket. Előugrott az ajtó mögül lesben álló “Konyhatündérem” is. Mi csak hebegtünk: „De hát mikor? Hogyan? Nem is érezni…!” Kiderült, hogy felmászott, és folyamatosan szellőztetett, és nagyon izgult, hogy mire érkezünk, minden készen legyen. Hát, lehet, hogy innen jött elő, a „családom meglepem” ötletem, mert azóta is dédelgetem ezt a szívet melengető érzést, hogy „Milyen jó volt nekem akkor!”