Vajon elgondolkodtál-e már a következő kérdéseken? Miért vagyok olyan amilyen? Miért viselkedem úgy ahogy? Miért idegesítenek néha emberek és dolgok? Miért vonzódom ugyanakkor más emberekhez és dolgokhoz? Miért sikeresebb az egyik ember, mint a másik? Miért sikerül némely embernek minden, mások meg miért vegetálnak csak? Először is jó, ha elfogadjuk azt a tényt, hogy mindenki felelős a saját sorsáért, így én is, te is.

Bármi, ami az életünkben történt vagy történik, azért történt vagy történik, mert tudatosan vagy tudattalanul ezt gondoltuk, ebben hittünk, és ezzel magunkhoz vonzottuk azt.

Nem lehetünk sikeresek, ha mindig másra mutogatunk, és másokat hibáztatunk azért, ami nem sikerült az életünkben. Másokon változtatni nem könnyű, viszont saját magunkon igen. Ehhez hasznos az önismeret, vagyis sokat segít, ha megismerjük saját magunkat.

- Mit gondolok rendszeresen?

- Milyen szokásaim vannak?

- Miben hiszek?

- Mi az, amire igazán vágyom?

- Milyen céljaim vannak?

- Mi az, amit szeretek, mi az, amit nem szeretek?

- Mi az, ami boldoggá tesz, mi az, ami örömöt okoz?

- Mi az, amitől félek?

- Mi az, amit szeretek magamban, mi az, amit nem?

- Mi az, amin jó lenne változtatnom, hogy boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak érezzem magam, hogy sikeresebb legyek? (persze, csak ha nem vagyok az…)

- Megteszek-e mindent céljaimért, vagy csak várom, hogy történjen valami?

Sorolhatnám még a kérdéseket. Vagyis jó, ha ismerjük magunkat, a gondolatainkat, az érzéseinket, a belsőnket, a lelkünket! Erre ugyanúgy szükséges időt szánnunk, mint a tárgyi világban létező dolgokra. A tárgyi világ nem más, mint a látható világ. A testünk, a ruháink, a házunk, lakásunk, az autónk, a könyveink, a tárgyaink, a körülöttünk lévő emberek stb., és minden más, amit az öt fizikai érzékszervünkkel érzékelünk. A szellemi, lelki világ pedig a nem látható világ. A gondolataink, az érzéseink, az elképzeléseink, élményeink és még annyi minden más, amit talán fel sem tudunk fogni, emberi értelmünkkel.

Kívánhatjuk, hogy bármi jobban menjen az életünkben, vagy jobb legyen, de ezen mi magunk tudunk változtatni.

Mégpedig úgy, hogy először is elhatározzuk, hogy változtatni szeretnénk. Kigondoljuk, hogy mi legyen az, amit szeretnénk, s a megfelelő információgyűjtés után a tettek mezejére lépünk. Ha tudjuk, hogy mit akarunk, s nyitottak vagyunk bármilyen megoldásra, akkor számtalan lehetőség bukkan fel előttünk, s rejtélyes egybeesések sorozata világítja meg a megvalósulás felé vezető utat.  A világegyetem legerősebb törvénye, a vonzás törvénye pedig mindent elénk szállít, s nekünk csak el kell döntenünk, hogy melyik lehetőséggel élünk. Deepak Chopra úgy írja le ezt az „Élet hét törvénye” című könyvében, hogy kapcsolatba lépünk a végtelen lehetségesség mezőjével. A fizikailag látható világ, csak egy parányi része mindannak, ami létezik. Mindaz, amit látunk, csak kivetülése a szellemi világnak. Hogyan is lehetne ezt megérteni? Képzeld el, hogy egy homokos tengerparton sétálsz.  Ameddig a szem ellát, csak homokot látsz, végtelen messzeségig. Egyszer csak felötlik a fejedben egy gondolat, hogy építenél a homokból egy várat. Elképzeled milyen is legyen, és nekilátsz. Megalkotod a homokból a várat, amit elképzeltél. De bármi mást is létrehozhatsz a homokból.

Az összes találmány így jött létre, s minden más is, ami fizikai valóságunkban létezik. A világegyetem nem másból áll, mint energiából. Minden energia. Minden ebből az energiából jön létre. S mindannak a kulcsa, amit az ember létrehozott és megalkotott: a gondolat és a képzelet. Ha a fejünkben, az elménkben összeállt a kép, akkor tudunk igazán hatékonyan cselekedni. Minden belőlünk indul ki. Amint belül, úgy kívül. Vagyis saját gondolatainkkal és képzeletünkkel teremtjük elő a körülöttünk lévő világot. Nemcsak a szép dolgokat, hanem a szörnyűségeseket is, hiszen a félelmeink ugyanúgy teremtő erejű gondolatok és érzések. Ha elménk a félelem képeivel vannak teli, nem várhatjuk, hogy szép dolgok történjenek velünk és körülöttünk. Ha életünket szebbé akarjuk tenni, akkor jó érzést keltő gondolatok képeivel töltsük meg tudatunkat. A legenda szerint Teréz anya azt mondta, amikor egy háborúellenes tüntetésre hívták: „Ha a béke mellett tüntetnek, arra szívesen elmegyek.” Vagyis a vágyainkra gondoljunk, arra, amit szeretnénk, s ne arra, amit el szeretnénk kerülni. Ha ezt a törvényszerűséget egyszer megértjük, akkor sosem fogunk rajtunk kívülálló dolgokat hibáztatni azért, ha valami nem sikerül az életünkben. Persze a megvalósuláshoz a fizikai valóságban időnként egy kicsit több időre van szükségünk, mint a homokból megépíteni egy várat.

Ha veszünk egy számítógépet, nekilátunk megtanulni, hogyan is működik. Milyen programok vannak benne, milyen törvényszerűségei vannak, mit tegyünk, hogy használni tudjuk rendeltetésszerűen. Ugyanígy ha boldogabbá, sikeresebbé szeretnénk tenni életünket, keressük a módját, hogy megtanuljuk az ezzel kapcsolatos tudnivalókat, hogy megtanuljuk önmagunk lelki működését és törvényszerűségeit. Váljunk „kereső emberré”! Vagyis legyenek kérdéseink, ha valamit nem tudunk, keressük a tudást, keressük a válaszokat a kérdéseinkre! S ha keressük, akkor a válaszok meg is jönnek valamilyen formában. Kérjetek és megadatik! Ismerős mondat és egyben nagyon igaz. A kéréssel szándékunkat fejezzük ki valami iránt, amit szeretnénk, hogy megtörténjen, s ezzel elindítjuk útjára a megvalósulás felé. Mi emberek akkor is működünk, ha nem rendeltetésszerűen bánunk önmagunkkal, de mennyivel jobb életet élhetnénk, ha ismernénk a „használati útmutatót” önmagunkhoz, hogy hogyan éljünk boldog, sikeres, kiegyensúlyozott életet.  Az emberi lélek nagyon bonyolult és összetett, sok minden befolyásolja. Jézus mondja a bibliában tanítványainak: -„Ne halat adjatok az embereknek, hanem tanítsátok meg őket halászni!” Jézus arra utal, hogy ne másoktól várjuk a „jó szerencsénket”, hanem legyünk mi magunk az alkotói és előidézői sikereinknek. Azt jelenti, hogy ne másoktól várjuk, hogy jól alakuljon az életünk, hanem tanuljuk meg a boldog, sikeres élet törvényszerűségeit, hisz olyan felemelő érzés, amikor sikerül valami, s tudod, hogy ezt magadnak köszönheted.

A legnagyobb erő magunkban az, amikor tudjuk, hogy saját sorsunk irányítása a saját kezünkben van a saját gondolataink, érzéseink és képzeletünk által, amikor biztosan tudjuk, hogy képesek vagyunk előteremteni a világegyetemben levő hatalmas energiából mindazt, amire szükségünk van s mindazt, amire teljes szívünkkel igazán vágyunk.

Képek forrása: Visualhunt, a harmadik kép pontos forrása: Synergy by Jasmine via Visual Hunt / CC BY-SA