Amint átformáljuk a hozzáállásunkat, és amint elkezdünk hinni abban, hogy valóban lehet vágyaink szerinti életünk, az univerzum elkezdi létünk új igazságát vetíteni nekünk a fizikai síkon. - És minden elkezd változni velünk. Nem jöttünk volna erre a világra olyan álmokkal, amelyeket lehetetlen lenne megvalósítani. Mindig van útja annak, hogyan lehetne véghez vinni, a szívünk igaz vágya szerinti álmot, csak mi nem látjuk vagy nem értelmezzük azt jól.

Ennek ellenére folyamatosan vezetve vagyunk a lehetőség felé a belső útmutatásunk által, ezért figyeljünk oda erre a hangra, és cselekedjünk aszerint. Nem számít, mennyire kaotikusnak vagy értelmetlennek tűnik ez az útmutatás.

Ha hiszünk az álmainkban, már megtettük a legfontosabb lépést a teljesülésük felé. De ha kétkedéssel tesszük meg az első lépéseket, lehet, hogy nem sikerül teljesítenünk a vágyainkat. Akárhogyan is teszünk, látni fogjuk az ennek megfelelő eredményeket az életünkben.

A cselekvés

Energetikai szinten minden elő lehet készítve, és tökéletesen kész állapotban lehet, de mindez vár ránk, arra, hogy elinduljunk és megtegyük a szükséges lépéseket követve a kapott utasításokat. Amíg nem tesszük meg ezeket, a kívánságunk nem fizikai formában fog várakozni arra a pillanatra, amikor végre fizikai formát adunk neki. Sajnos, gyakran elkezdünk kételkedni és panaszkodni, hogy a vágyunk úgysem fog teljesülni, ahelyett, hogy cselekednénk. Ez nemcsak azzal jár, hogy nem fogunk semmit sem tenni, hanem azzal is, hogy szétziláljuk a már készen álló, összegyűlt energiát.

Tudnunk kell, hogy az önhibáztatásban maradás nem old meg, vagy nem változtat meg semmit. Senkinek nem segítünk ezzel, nem tudjuk megadni a világnak azokat a jó dolgokat, amelyeket meg tudnánk adni, mint szabad élőlények. Ha nem vesztegetnénk az energiáinkat arra, hogy magunkat büntessük ahelyett, hogy valami jót vagy hatékonyt tennénk mindenki számára. Így viszont bezárkózva maradunk a saját magunk által kovácsolt börtönben. 

A hitünk, hogy semmi jót nem érdemlünk meg, és a büntetés-várás nem ad az univerzumnak más választási lehetőséget, mint hogy azt küldje nekünk, amit kértünk: Sértődöttséget okozó, megalázó tapasztalatokat és teljesületlen kívánságokat csupán azért, mert ezek hitünk kivetülései. Mint ahogyan az előbb is mondtuk, a saját hitünk az, amelynek kivetülését tapasztaljuk az életkörülményeinken.

Az univerzum szerető univerzum, amely teljesíteni akarja a kívánságainkat mérlegelés nélkül, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgot szeretnénk.

Ezért van az, ha a bűnösség érzését vetítjük ki és a büntetésre való igényünket, akkor minden úgy rendeződik körülöttünk, hogy a külső világunk a belső bűnösség-érzésünkre és büntetésre való igényünkre válaszoljon. Ha megváltoztatjuk a vibrálásunkat, illetve a kisugárzásunkat a megbocsátáson keresztül, akkor az életünk körülményei maguktól változni fognak. Ez egyszerű, de először hinnünk kell, hogy megérdemeljük a jót, ami igénybe vehet egy kis időt, különösen akkor, ha ennek teljesen az ellentétében hiszünk.

Attól való félelemünkben cselekszünk, hogy vissza fognak minket utasítani, kritizálni fognak, nem fognak egyetérteni velünk, vagy elhagynak minket, ha nem felelünk meg az elvárásaiknak és nem elégítjük ki az igényeiket. Állandó idegeskedésben és aggodalomban élünk amiatt, hogy vajon mit gondolnak rólunk vagy a választásainkról, és így az egész életünket arra áldozzuk, hogy kielégítsünk őket, illetve másokat. Azonban ez sem nekik, sem nekünk nem jó. Az életünket nem a saját igaz kívánságainknak megfelelően éljük, és ők tudatosan vagy tudattalanul alkalmazkodnak, és szokásukká válik az, hogy megköveteljék tőlünk az igényeik kielégítését a helyeslésükért cserébe. Ezáltal érzelmileg könnyen manipulálhatóvá válunk. Engedelmeskedünk másoknak azért, mert őket tekintjük a boldogságunk forrásának.

De az igazi forrás az univerzum a számunkra, és a mi saját tetteink, nem más embereké. Az univerzummal együttműködve mi teremtjük meg, és formáljuk az életünket, és mi magunk fogjuk meghatározni azt, milyen tapasztalatokat akarunk kapni. A mi erőnkben áll az, hogy teljesítsük az igényünket anélkül, hogy mások igényeinek kielégítésére törekednénk.

Mindannyian egyenlők vagyunk, és mindannyian ugyanazt a jót érdemeljük. Ha megjegyezzük ezt az igazságot, és eszerint cselekszünk, hamarosan érezni és tapasztalni fogjuk nemcsak az egészséges önértékelés növekedését, hanem a vágyaink teljesülésének első jeleit is. Ez azért van, mert az értékelésnek az energiája, amely kisugárzik belőlünk, elkezd hozzánk vonzani értékes dolgokat, kapcsolatokat és lehetőségeket.

Élj a jelenben!

Gyönyörű és fontos a jövőre gondolni, és elképzelni azt, hogyan szeretnénk magunkat és a körülöttünk levő eseményeket látni. A probléma azzal van, ha elkezdjük a jövőt élni a jelen helyett. Ha a jövőre koncentrálunk, frusztráltnak és kielégítetlennek érezzük magunkat, mert az elképzelt élet még nem valósult meg a jelenben. Amíg csalódottan a jövőn gondolkodunk, elveszítjük annak a lehetőségét, hogy örömet érezzünk azokért a dolgokért (és nem csak anyagi javakért), amelyekkel már rendelkezünk.