Kedvelj minket a Facebookon!

VALÓRA VÁLÓ ÁLMOK VARÁZSA

Magdalena Techetova képe
Írta: Magdalena Techetova 2017. 07. 03.

 

Mindenkinek vannak régóta dédelgetett álmai és kívánságai. Néhány teljesül, néhány nem, néhány azonnal teljesül, néhány pedig később. Még akkor is, ha úgy tűnik, hogy mindez véletlenszerűen és tőlünk függetlenül történik, valójában nagyon sok módja van annak, hogyan segíthetünk valóra váltani őket.

Hit

A hit az alapvető hozzávaló minden kívánság esetében. Akármiben hiszünk, a külső környezetünk a belső világunkat tükrözi. - Függetlenül attól, hogy pozitív dolog megvalósulásában hiszünk vagy negatívban. Mindez nagyon erőteljes irányító. Megformálja az energiát, amely kivetítődik a külső fizikai világunkra. Az életünkben a hitünk termékeit láthatjuk. A probléma azzal van, ha nem hiszünk abban, hogy a dolgok valóban megváltozhatnak. Végtére is, miért is változnának meg, ha már hosszú ideje ugyanúgy vannak? Igen, de csak azért, mert mi magunk mindig ugyanazok maradtunk, nem változtunk. Ha nem változtatjuk meg magunkat, és azt, amiben hiszünk, az univerzum is változatlanul ugyanazt a képet fogja elénk vetíteni, mint eddig.

A hajlandóság arra, hogy megváltoztassuk magunkat, a hit mellett egy másik szükséges összetevő álmaink valóra váltásához.

 

Amint átformáljuk a hozzáállásunkat, és amint elkezdünk hinni abban, hogy valóban lehet vágyaink szerinti életünk, az univerzum elkezdi létünk új igazságát vetíteni nekünk a fizikai síkon. - És minden elkezd változni velünk. Nem jöttünk volna erre a világra olyan álmokkal, amelyeket lehetetlen lenne megvalósítani. Mindig van útja annak, hogyan lehetne véghez vinni, a szívünk igaz vágya szerinti álmot, csak mi nem látjuk vagy nem értelmezzük azt jól.

Ennek ellenére folyamatosan vezetve vagyunk a lehetőség felé a belső útmutatásunk által, ezért figyeljünk oda erre a hangra, és cselekedjünk aszerint. Nem számít, mennyire kaotikusnak vagy értelmetlennek tűnik ez az útmutatás.

Ha hiszünk az álmainkban, már megtettük a legfontosabb lépést a teljesülésük felé. De ha kétkedéssel tesszük meg az első lépéseket, lehet, hogy nem sikerül teljesítenünk a vágyainkat. Akárhogyan is teszünk, látni fogjuk az ennek megfelelő eredményeket az életünkben.

A cselekvés

Ha kívánunk valamit, de fizikai szinten nem teszünk a megvalósulásáért semmit, ez a kívánság energia formájában megmarad ugyan az energetikai dimenzióban, de nem fog fizikai formát ölteni.

Energetikai szinten minden elő lehet készítve, és tökéletesen kész állapotban lehet, de mindez vár ránk, arra, hogy elinduljunk és megtegyük a szükséges lépéseket követve a kapott utasításokat. Amíg nem tesszük meg ezeket, a kívánságunk nem fizikai formában fog várakozni arra a pillanatra, amikor végre fizikai formát adunk neki. Sajnos, gyakran elkezdünk kételkedni és panaszkodni, hogy a vágyunk úgysem fog teljesülni, ahelyett, hogy cselekednénk. Ez nemcsak azzal jár, hogy nem fogunk semmit sem tenni, hanem azzal is, hogy szétziláljuk a már készen álló, összegyűlt energiát.

Ha úgy érezzük, hogy néhány változás megtételére vagyunk irányítva, még akkor is, ha ezek látszólag nem állnak kapcsolatban a kívánságunkkal, fel kell vállalnunk és fizikai szinten is megtennünk a szükséges cselekvéseket.

Nem számít, hogy nem látunk semmilyen értelmet vagy logikai kapcsolatot köztük. Az univerzum tudja, hogy miért vezet minket ezen lépések megtételére. Nem kell tudnunk az okát. Ha hiszünk egy magasabb bölcsességben, mozgásba hozzuk a dolgokat anélkül, hogy tudnunk kellene a “miket” és a “hogyanokat”. Ne kételkedjünk, higgyünk és cselekedjünk! Legyünk társalkotói a valóra váló álmainknak!

A bűnösség és a "nem érdemlem meg" érzésének a begyógyítása

Mindannyian sok hibát követünk el életünk során. Visszatekintve láthatjuk, hogy valaha olyan utakat választottunk, amelyeket ma már elkerülnénk. Ha nem bocsátunk meg magunknak mindazért, amit egykor tettünk vagy nem tettünk, a bűnösség tudata fog kínozni bennünket; vagyis lebecsüljük magunkat, és tovább cipeljük azt az érzést, hogy olyan “rossz emberek” vagyunk, és semmilyen jót nem érdemlünk meg. Ráadásul valahol legbelül büntetést várunk a hibáinkért. Nem mindig vagyunk tudatában ennek, de ugyanazon a módon, ahogyan a szüleink vagy a tanáraink büntettek, mi is büntetjük magunkat.

Mi vagyunk azok, akik nem engedünk meg magunknak semmi jót, mert abban hiszünk, hogy büntetést érdemlünk a tetteinkért.

Tudnunk kell, hogy az önhibáztatásban maradás nem old meg, vagy nem változtat meg semmit. Senkinek nem segítünk ezzel, nem tudjuk megadni a világnak azokat a jó dolgokat, amelyeket meg tudnánk adni, mint szabad élőlények. Ha nem vesztegetnénk az energiáinkat arra, hogy magunkat büntessük ahelyett, hogy valami jót vagy hatékonyt tennénk mindenki számára. Így viszont bezárkózva maradunk a saját magunk által kovácsolt börtönben. 

A hitünk, hogy semmi jót nem érdemlünk meg, és a büntetés-várás nem ad az univerzumnak más választási lehetőséget, mint hogy azt küldje nekünk, amit kértünk: Sértődöttséget okozó, megalázó tapasztalatokat és teljesületlen kívánságokat csupán azért, mert ezek hitünk kivetülései. Mint ahogyan az előbb is mondtuk, a saját hitünk az, amelynek kivetülését tapasztaljuk az életkörülményeinken.

Az univerzum szerető univerzum, amely teljesíteni akarja a kívánságainkat mérlegelés nélkül, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgot szeretnénk.

Nem válogat, azt küldi, amit rendeltünk, amely megfelel az általunk kibocsátott energiának és a gondolatainknak.

Ezért van az, ha a bűnösség érzését vetítjük ki és a büntetésre való igényünket, akkor minden úgy rendeződik körülöttünk, hogy a külső világunk a belső bűnösség-érzésünkre és büntetésre való igényünkre válaszoljon. Ha megváltoztatjuk a vibrálásunkat, illetve a kisugárzásunkat a megbocsátáson keresztül, akkor az életünk körülményei maguktól változni fognak. Ez egyszerű, de először hinnünk kell, hogy megérdemeljük a jót, ami igénybe vehet egy kis időt, különösen akkor, ha ennek teljesen az ellentétében hiszünk.

A saját értékünknek az érzése

Egy másik lehetséges probléma az, hogy mások kívánságait váltjuk valóra a sajátjaink helyett, vagy másokét a magunké elé helyezzük. Ez az önszeretet hiányából fakad. Amikor nem szeretjük magunkat eléggé, elfogadást és helyeslést másoktól várunk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfeleljünk nekik, hiszen ha elveszítjük a “pártfogásukat”, az a számunkra egyet jelent azzal, hogy szeretet nélkül maradunk. Semmi gond nincs arra irányuló igényünkkel, hogy egészséges kapcsolatban maradjunk, és az őszinte kívánsággal azzal kapcsolatban, hogy másoknak örömet szerezzünk:

Problémát az jelent, ha az önértékelésünk attól függ, hogy nekik tetszik-e, amit teszünk, vagy nem.

Attól való félelemünkben cselekszünk, hogy vissza fognak minket utasítani, kritizálni fognak, nem fognak egyetérteni velünk, vagy elhagynak minket, ha nem felelünk meg az elvárásaiknak és nem elégítjük ki az igényeiket. Állandó idegeskedésben és aggodalomban élünk amiatt, hogy vajon mit gondolnak rólunk vagy a választásainkról, és így az egész életünket arra áldozzuk, hogy kielégítsünk őket, illetve másokat. Azonban ez sem nekik, sem nekünk nem jó. Az életünket nem a saját igaz kívánságainknak megfelelően éljük, és ők tudatosan vagy tudattalanul alkalmazkodnak, és szokásukká válik az, hogy megköveteljék tőlünk az igényeik kielégítését a helyeslésükért cserébe. Ezáltal érzelmileg könnyen manipulálhatóvá válunk. Engedelmeskedünk másoknak azért, mert őket tekintjük a boldogságunk forrásának.

De az igazi forrás az univerzum a számunkra, és a mi saját tetteink, nem más embereké. Az univerzummal együttműködve mi teremtjük meg, és formáljuk az életünket, és mi magunk fogjuk meghatározni azt, milyen tapasztalatokat akarunk kapni. A mi erőnkben áll az, hogy teljesítsük az igényünket anélkül, hogy mások igényeinek kielégítésére törekednénk.

Amikor felismerjük ezt, és elkezdjük eléggé értékelni magunkat ahhoz, hogy elkezdjük teljesíteni a saját kívánságunkat, akkor már nem másoktól fogunk függeni, és nem fogjuk őket magunk elé helyezni, és saját magunknál fontosabbnak tekinteni.

Mindannyian egyenlők vagyunk, és mindannyian ugyanazt a jót érdemeljük. Ha megjegyezzük ezt az igazságot, és eszerint cselekszünk, hamarosan érezni és tapasztalni fogjuk nemcsak az egészséges önértékelés növekedését, hanem a vágyaink teljesülésének első jeleit is. Ez azért van, mert az értékelésnek az energiája, amely kisugárzik belőlünk, elkezd hozzánk vonzani értékes dolgokat, kapcsolatokat és lehetőségeket.

Élj a jelenben!

Gyönyörű és fontos a jövőre gondolni, és elképzelni azt, hogyan szeretnénk magunkat és a körülöttünk levő eseményeket látni. A probléma azzal van, ha elkezdjük a jövőt élni a jelen helyett. Ha a jövőre koncentrálunk, frusztráltnak és kielégítetlennek érezzük magunkat, mert az elképzelt élet még nem valósult meg a jelenben. Amíg csalódottan a jövőn gondolkodunk, elveszítjük annak a lehetőségét, hogy örömet érezzünk azokért a dolgokért (és nem csak anyagi javakért), amelyekkel már rendelkezünk. 

Sőt mi több, amikor a hiány és a frusztráció energiájára vagyunk hangolva, akkor pontosan azt a vibrációt továbbítjuk az univerzumnak, amely ennek megfelelő tapasztalatokat küld vissza nekünk.

Ebben az esetben, valóságként újra azt tapasztaljuk, hogy még mindig nem kaptuk meg azt, amit szeretnénk. Ezen az úton több és több olyan körülményt vonzunk az életünkbe, amelyek késleltetik vágyaink megvalósulását. Minél többet késik az álmaink valóra válása, annál frusztráltabbak vagyunk amiatt, hogy még mindig nem a vágyaink szerinti életet éljük - és az egész folyamat bezárul, folyamatosan önmagát ismételve. A megoldás az, hogy éljünk a jelenben. Szenteljük magunkat azoknak a cselekvéseknek, amelyeket élvezünk, és beszippantanak minket teljesen, így megfeledkezhetünk az időről.

Tegyük azt, ami boldoggá tesz minket. Ne tegyük a boldogságunkat a jövőtől függővé, és ne várjunk addig, amíg valami történik. A boldogságunk feltételhez szabása azzal a szóval, hogy “amikor” limitálja a képességünket arra, hogy örömteli életet éljünk, mert már előzetesen eldöntöttük magunkban, hogy nem leszünk boldogok addig, amíg ez meg az meg nem történik. Bármikor eldönthetjük, hogy megváltoztatjuk ezt a hozzáállást, és választhatjuk azt, hogy boldogok leszünk a külső körülményektől függetlenül.

Legyenek meg a szándékaink, de ne tegyük a hangulatunkat ezektől függővé. A boldogság most van. Nem később. Nem “amikor”. Élvezzünk minden pillanatot, és engedjük, hogy ez az energia pozitív katalizátorként működjön a vágyaink megvalósulásához vezető egész folyamat során.

Az összes említett terület egymással kapcsolatban áll. Ezért van az, hogy ha az egyiket jobban megváltoztatjuk, az pozitívan fogja befolyásolni az összes többit is. Legyünk türelmesek magunkhoz, kövessük az útmutatásunkat, nyissuk ki a szívünket a változások előtt, és mindenekelőtt legyünk boldogok azért, amink már most van, mert az öröm a legerőteljesebb életelixír az álmaink megvalósulásához.