Kedvelj minket a Facebookon!

VALÓRA VÁLÓ ÁLMOK VARÁZSA 3/2. rész

Magdalena Techetova képe
Írta: Magdalena Techetova 2016. 09. 10.

A bűnösség és a "nem érdemlem meg" érzésének a begyógyítása

 

Három részes cikksorozatunk első részében a hitről és az inspirált cselekvésről volt szó, mint két olyan „összetevőről”, amely álmaink megvalósulását segítheti elő. A cikksorozat első részét itt olvashatod el: 3/1. rész

Mindannyian sok hibát követünk el életünk során. Visszatekintve láthatjuk, hogy valaha olyan utakat választottunk, amelyeket ma már elkerülnénk. Ha nem bocsátunk meg magunknak mindazért, amit egykor tettünk vagy nem tettünk, a bűnösség tudata fog kínozni bennünket; vagyis lebecsüljük magunkat, és tovább cipeljük azt az érzést, hogy olyan “rossz emberek” vagyunk, és semmilyen jót nem érdemlünk meg.

 

Ráadásul valahol legbelül büntetést várunk a hibáinkért. Nem mindig vagyunk tudatában ennek, de ugyanazon a módon, ahogyan a szüleink vagy a tanáraink büntettek, mi is büntetjük magunkat.

Mi vagyunk azok, akik nem engedünk meg magunknak semmi jót, mert abban hiszünk, hogy büntetést érdemlünk a tetteinkért.

Tudnunk kell, hogy az önhibáztatásban maradás nem old meg, vagy nem változtat meg semmit. Senkinek nem segítünk ezzel, nem tudjuk megadni a világnak azokat a jó dolgokat, amelyeket meg tudnánk adni, mint szabad élőlények. Ha nem vesztegetnénk az energiáinkat arra, hogy magunkat büntessük ahelyett, hogy valami jót vagy hatékonyt tennénk mindenki számára.

Így viszont bezárkózva maradunk a saját magunk által kovácsolt börtönben.

 

A hitünk, hogy semmi jót nem érdemlünk meg, és a büntetés-várás nem ad az univerzumnak más választási lehetőséget, mint hogy azt küldje nekünk, amit kértünk: Sértődöttséget okozó, megalázó tapasztalatokat és teljesületlen kívánságokat csupán azért, mert ezek hitünk kivetülései. Mint ahogyan az előbb is mondtuk, a saját hitünk az, amelynek kivetülését tapasztaljuk az életkörülményeinken.

Az univerzum szerető univerzum, amely teljesíteni akarja a kívánságainkat mérlegelés nélkül, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgot szeretnénk.

Nem válogat, azt küldi, amit rendeltünk, amely megfelel az általunk kibocsátott energiának és a gondolatainknak.

Ezért van az, ha a bűnösség érzését vetítjük ki és a büntetésre való igényünket, akkor minden úgy rendeződik körülöttünk, hogy a külső világunk a belső bűnösség-érzésünkre és büntetésre való igényünkre válaszoljon. Ha megváltoztatjuk a vibrálásunkat, illetve a kisugárzásunkat a megbocsátáson keresztül, akkor az életünk körülményei maguktól változni fognak. Ez egyszerű, de először hinnünk kell, hogy megérdemeljük a jót, ami igénybe vehet egy kis időt, különösen akkor, ha ennek teljesen az ellentétében hiszünk.

 

A saját értékünknek az érzése

 

Egy másik lehetséges probléma az, hogy mások kívánságait váltjuk valóra a sajátjaink helyett, vagy másokét a magunké elé helyezzük. Ez az önszeretet hiányából fakad. Amikor nem szeretjük magunkat eléggé, elfogadást és helyeslést másoktól várunk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy megfeleljünk nekik, hiszen ha elveszítjük a “pártfogásukat”, az a számunkra egyet jelent azzal, hogy szeretet nélkül maradunk. Semmi gond nincs arra irányuló igényünkkel, hogy egészséges kapcsolatban maradjunk, és az őszinte kívánsággal azzal kapcsolatban, hogy másoknak örömet szerezzünk:

Problémát az jelent, ha az önértékelésünk attól függ, hogy nekik tetszik-e, amit teszünk, vagy nem.

 

Attól való félelemünkben cselekszünk, hogy vissza fognak minket utasítani, kritizálni fognak, nem fognak egyetérteni velünk, vagy elhagynak minket, ha nem felelünk meg az elvárásaiknak és nem elégítjük ki az igényeiket.

Állandó idegeskedésben és aggodalomban élünk amiatt, hogy vajon mit gondolnak rólunk vagy a választásainkról, és így az egész életünket arra áldozzuk, hogy kielégítsünk őket, illetve másokat. Azonban ez sem nekik, sem nekünk nem jó. Az életünket nem a saját igaz kívánságainknak megfelelően éljük, és ők tudatosan vagy tudattalanul alkalmazkodnak, és szokásukká válik az, hogy megköveteljék tőlünk az igényeik kielégítését a helyeslésükért cserébe. Ezáltal érzelmileg könnyen manipulálhatóvá válunk.

Engedelmeskedünk másoknak azért, mert őket tekintjük a boldogságunk forrásának.

De az igazi forrás az univerzum a számunkra, és a mi saját tetteink, nem más embereké. Az univerzummal együttműködve mi teremtjük meg, és formáljuk az életünket, és mi magunk fogjuk meghatározni azt, milyen tapasztalatokat akarunk kapni. A mi erőnkben áll az, hogy teljesítsük az igényünket anélkül, hogy mások igényeinek kielégítésére törekednénk.

Amikor felismerjük ezt, és elkezdjük eléggé értékelni magunkat ahhoz, hogy elkezdjük teljesíteni a saját kívánságunkat, akkor már nem másoktól fogunk függeni, és nem fogjuk őket magunk elé helyezni, és saját magunknál fontosabbnak tekinteni.

Mindannyian egyenlők vagyunk, és mindannyian ugyanazt a jót érdemeljük. Ha megjegyezzük ezt az igazságot, és eszerint cselekszünk, hamarosan érezni és tapasztalni fogjuk nemcsak az egészséges önértékelés növekedését, hanem a vágyaink teljesülésének első jeleit is. Ez azért van, mert az értékelésnek az energiája, amely kisugárzik belőlünk, elkezd hozzánk vonzani értékes dolgokat, kapcsolatokat és lehetőségeket.

Folytatjuk: Álmaink életelixire

Képek forrása: Visualhunt.com