Kép forrása: sıɐԀ ɹǝıʌɐſ via Visual Hunt /  CC BY

A régi idők keltái számára fontos szerepe volt a földnásznak, amely egy kultikus házasságot jelentett az uralkodó és az anyaföld között, jelképezve az uralkodói vérvonal továbbélését, ugyanakkor bőséget és védelmet jelentett a nép számára. Így nem meglepő, hogy ezeknek az időpontja Beltaine éjszakájára esett, amikor a termékenység istene, Cernunnos a földre lépve nászt ül egy-egy földi asszonnyal, akik biztosítják utódaikban az isteni mag továbbélését. Ez lehetett jelképes, amikor a kiválasztott papnőt, hercegnőt vagy királynőt egy szent helyre vitték, ahol egy liturgia keretén belül megáldották a ragyogó napfény alatt; de jelenthette azt is, hogy egy szexuális aktus keretén belül az istent jelképező férfi nászra lépett a kiválasztott nővel, amelyet komoly tervezés és liturgia előzött meg, hogy minden megfelelően menjen. Az éjszaka alatt fogant gyermekek pedig különlegesnek számítottak, mert úgy tartották, hogy ők az isteni mag hordozói.

Beltaine éjszakája ezek mellett az örömtüzekről is szólt, amelyeket, mint máglyákat, az éjszaka beköszöntével gyújtottak meg, hogy Bel szeretetét jelképezzék. A lángok azonban nemcsak az uralkodói réteg, hanem az egyszerű nép számára is fontosak voltak. Egy-egy hajadon vagy fiatal férfi számára részt venni a Beltaine-i tüzek ünnepén nagyon jelentős volt, hiszen ekkor nagy lehetőség adódott arra, hogy párt találjanak maguknak, ugyanakkor ez volt a jeles napja annak, hogy Bel emberi alakban a földre látogatva egy-egy asszonyban ajándékozza szerelmét.

Kép forrása: Visual Hunt

Beltaine azonban nemcsak a szexualitást jelképezte, hanem az ereje teljében lévő, virágzó természetet is, amelyet nappal lakomákkal, zenével és tánccal ünnepeltek meg. Ennek a későbbi, keresztény elemekkel szelídített változata a majális, amely ugyancsak jellemezte az örömünnepi hangulatot. Vadászatok, kilovaglások, ugyanakkor szabadtéri mulatságok voltak ezen a napon, amelynek középpontjában a természet szépségének tisztelete állt. Nem csoda, hogy az ünnep egyes elemei a későbbi időkben is felfedezhetőek, még a szocializmus alatti május elsejei felvonulások is magukban rejtették az ünnep eredeti üzenetét.

Azonban a május elsejére virradó éjszakát nemcsak a kelták ünnepelték, hanem egy másik, ősi ünnep elemeire is rábukkanhatunk. Walpurgis éjszakája főleg Németországban ismert és fontos ünnep, ugyanakkor ünneplik még a nyugati szláv országokban és Észak-Európában is. Az egykori pogány ünnep központjában a boszorkányok állnak, akik ezen a jeles éjszakán a Harz hegységbeli Blocksberg csúcsán gyűlnek össze, hogy varázsoljanak, és megünnepeljék a tavasz érett szépségét. Annak ellenére, hogy a régi emberek mindenféle babonával színezték ki ennek az éjszakának a jelentőségét, szintén megünnepelték ezt az éjszakát, hogy a gonosz és ártó szellemektől védve maradjanak. A mítoszok szerint ezen az éjszakán a természetfeletti lények képesek átlépni a világok közötti határvonalon, és az emberek közé vegyülni. A keresztény egyház erre a napra körmeneteket, miséket szánt a nyolcadik században élt Szent Walpurga bencés apátnő tiszteletére, akit ezen a napon avattak szentté térítő tevékenysége miatt. A tűz, mint tisztító és meleget sugárzó szimbólum kettős jelentéssel bír Walpurgis éjszakáján; egyrészt a gonosz lelkek távoltartására szolgál, akik ezen az éjjelen sokak szerint jóval erősebbek, másrészben viszont a fény, mint a termékenység és az élet univerzális szimbóluma, ugyancsak fontos volt a régi emberek életében.

A májusfa felállítása is ehhez az éjszakához köthető, azonban eredetét kutatva a régi germán törzsek idejébe kell visszamennünk, ahol tisztelték, mint a világ tartóoszlopát, ugyanakkor a neves mitológiai kőris, a Yggrassil földi mását is látni vélték benne, amely a mítoszok szerint a világot jelképezte. A májusfa a mai napig fontos része az angol hagyományoknak; egykoriban a szász, majd később a germán törzsek érkezése után jelent meg a szigeteken. Eleinte termékenységi, fallikus szimbólumként élt a régiek életében, amely körül táncolva a párválasztásban nyújt segítséget. A fa ágára helyezett színes szalagokra kívánságokat írtak, amelyek beteljesülésére vágytak, ugyanakkor ez a hagyomány már a kereszténység megjelenésével sem veszett ki, hiszen a szent helyeken elhelyezett, a bokrok és fák ágaira kötözött üzenetek is ugyanezt a célt hivatottak betölteni, ez esetben főleg Máriához és a keresztény szentekhez címezve.

Kép forrása: Visual Hunt és Pixabay

A magyar májusfa hagyományok is innen eredeztethetők, azonban hazánkban inkább a párválasztásban, a szeretett nő iránti tiszteletben töltenek fontos szerepet. Május elsejének előestéjén a legények a legnagyobb titokban állították fel a fát a lányok háza előtt. Az ágakra apróbb ajándékokat kötöznek, a fa törzsére pedig általában pálinkásüveget. Egész hónapban kiemelt figyelem övezte a májusfát, amelyből, ha a lányt sokan szerették, több is állhatott, és az udvarlók számában fontos státuszszimbólum volt. A fát a hónap végén bontották le zenész mulatáság keretében.

Mi köze van ehhez a naphoz a fehérbe öltözött, koszorús Május Királynőjének? Ez a hagyomány főleg a kelta, a szász és a germán népekre volt jellemző, akik ilyenkor választották meg a legszebb lányt a közösségből a Tündérkirálynő tiszteletére, amely szerint a lóháton ülő szűz a tündérkirálynőt jelképezi, aki kísérői társaságában lovagolt ki a tavaszi erdőkbe ezen a napon, hogy majálist üljön a fák lombjai alatt. További, főleg Írországban és Skandináviában elterjedt szokás volt az, hogy május elsejének előéjjelén a tilos volt az ajtókat nyitva hagyni, és az erdőben sétálni, mert a tisztásokon összegyűlő, táncoló tündérek a hagyományok szerint ilyenkor a legerősebbek, és nemcsak az istálló állatait babonázzák meg, hanem az embereket is, akiket elrabolva saját országukba visznek, hogy egész életükben táncoljanak.

A sok pogány jelentéstartalom mellett keresztény hagyományok is kötődnek ehhez a naphoz; 1955-ben a katolikus egyház május elsejét Munkás Szent József ünnepének nevezte ki, aki az ácsok, az erdészek és a favágók védőszentje.

Legyen szó a munka középpontba állításáról, a pogány eredetű természethez kötődő szokásokról, népszokásokról vagy a közösségben eltöltött jó hangulatról, május első napja mindenképpen egy olyan ünnepnek tekinthető, amelyhez gazdag hagyományok kötődnek, és mindannyian megtalálhatjuk azt, ami ezek közül a legközelebb áll hozzánk.