Kedvelj minket a Facebookon!

MARTA KUBIŠOVÁ- A SZABADSÁG HANGJA

Írta: Káli-Rozmis Károly 2016. 10. 21.

A szocializmus ötven éve alatt az ellenzéki hang, a tömegek dalban történő megszólítása nemcsak hazánkra volt jellemző, hanem a néhai Csehszlovákiában is akadtak, akik nem féltek virágnyelven kimondani azt, ami zavarta őket. Míg nálunk főleg Koncz Zsuzsa és Bródy János voltak a rendszer kritikusai, addig a szomszédos országban Marta Kubišová vált az ellenállás egyik fontos szimbólumává a hatvanas évek végén. A csinos, barna hajú, mély hangú énekesnő azonban nem volt olyan szerencsés, mint magyar kortársai; a Prágai Tavaszban való aktív részvételért, valamint rendszerkritikus dalai miatt a hetvenes évek elején teljesen ellehetetlenítették további karrierjét. Azonban a közönség továbbra is kitartott a tiltott énekesnő mellett, ezt legjobban a Bársonyos Forradalom bizonyította, mikor százezrek énekelték Martával a szabadság dalát a prágai Vencel téren.

Fotó: Jan Malíř, 2016 és Tomáš Lébr

A csehszlovák beatkorszak sokban különbözött hazánkétól, ennek oka az volt, hogy zártabb politikai keretek között jóval kevesebb zenekar tudott érvényesülni, és inkább a szláv lélekhez közelebb álló esztrádos hangzást részesítették előnyben. A beat által hozott új hangzásra így néhány éves késéssel csatlakoztak rá az ottani előadók.

Marta Kubišová táncdalénekesnőből igazi nemzedéki művésszé nőtte ki magát alig nyolc év leforgása alatt. A festői kisvárosban, České Budějovice-ben született kislány eleinte fizikusnak készült, majd a hatvanas elejétől a korszakra jellemző táncdalokat énekelte. Az igazi nagy siker 1966-ban érkezett el, amikor az Arany Csalogány-díjat megnyerte egy zenei fesztiválon 1966-ban. Kortársaitól eltérően hamarabb nyitott az új hangzásvilág felé, így számtalan sanzont, dzsessz-sztenderdet és világslágert tett maradandóvá cseh nyelven. A neki szánt dalokkal is próbált mást képviselni, mint kortársai. Előadói estjei nagyon keresettek voltak remek színészi adottságainak és drámai előadásmódjának köszönhetően. Az ekkoriban megjelent kislemezei is szép helyezéseket értek el a slágerlistán.

Ugyanebben az időben a szólópálya mellett énektrióban is kipróbálta magát. A kor két másik jelentős művésze, az exhibicionista örökmozgó Václav Neckář és a szőke, Brigitte Bardot-ra emlékeztető, inkább a dívás vonalat képviselő Helena Vondráčková társaságában. Hármójuk közül Marta képviselte a drámaibb, balladásabb vonulatot. Így született meg 1968 végén a korszak új kedvenc formációja, a Golden Kids.

Fényképezte: Joost Evers / Anefo - Nationaal Archief, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=35539299

Annak ellenére, hogy főleg a beat esztrádosabb vonulatát képviselték, hippis előadásmódjukkal sikerült egy kis nyugatias életérzést becsempészniük a vasfüggöny mögé. A trió sikere a határokon is túlnyúlt, így nem volt meglepő, hogy a nagy sikerű Cannes-i MIDEM-es bemutatkozás után a párizsi Olympiában is egy hónapig láthatta őket a közönség, valamint az NSZK-ban is sztárnak számítottak német nyelvű kislemezeinek köszönhetően

A Prágai Tavasz idején az énekesnő egyre intellektuálisabban fogalmazza meg véleményét és kiállását a szabadabb politikai légkör mellett. A Varsói Szerződés katonáinak bevonulása után továbbra is ő képviselte az ellenzéki hangot a művészek között. Az ekkor rögzített Modlitba pro Martu (Márta fohásza) béke-és szabadságvágyának köszönhetően hamarosan az ellenállás himnuszává vált szinte azonnal. A Ha én rózsa volnék eszméjéhez nagyon hasonló dal azonban nem mindenkinek tetszett. A reformokat befagyasztó új rendszer megtett mindent azért, hogy az énekesnőt lejárassa. Először a sajtóban támadták nyugatias életvitele, gondolkodásmüdja miatt, azonban a közönség az énekesnő mellett állt.

1968 végén vette fel első nagylemezét, amely kiváló lenyomata a korszak politikai hangvételének. A Songy a Ballady (Dalok és Balladák) mestermunka; a korábbi tánczenei megoldások helyett progresszíven szólalt meg, bőségesen merítve a rock, a folk, valamint néhány helyen a pszichedélia elemeiből.

Az ikonikus fohász mellett hallhatunk itt a Hej, Jude cseh nyelvű feldolgozását, valamint a XVI. század angol melódia, a Greensleeves átértelmezését. Saját, intellektuális gondolatai a háborúellenes Mama-ban fogalmazódtak meg. A nagy siker ellenére a második kiadást már cenzúrázták, és a korong végleges betiltásra került.

A folyamatos médiatámadás ellenére az énekesnő továbbra is hangot ad véleményének, az 1969-es Tajga Blues erre a legjobb példa. A Golden Kids formáció sikere azonban látszólag akadályok nélküli pályán halad, a két megjelent nagylemezt pillanatok alatt elkapkodják. Azonban 1970 elejére sikerül elérni, hogy Marta eltűnjön a médiából. Ekkor már a rádiók sem adhatják le a dalait, a harmadik Arany Hárfa-díját sem veheti át személyesen. A rágalomhadjárat tetőpontjaként az énekesnőt pornográfiával vádolják meg, a fényképsorozat a pártvezetés készítetti és természetesen hamisnak bizonyult, azonban ekkora az énekesnő karrierját derékba törték. A Golden Kids pedig fentről kapta a hírt, hogy a formáció nem létezik.

A hetvenes évek kényszerű csendjében Marta csak a földalatti ellenzéki csoportosulások eseményein énekelhetett, és még munkát sem sikerült kapnia. A Charta ’77 mozgalom szóvívőjeként rendszeres titkosrendőri megfigyelés alatt állt. Végül sikerült munkához jutnia; adminisztrátorként kapott állást 1981-ben.

A szocializmus lassú rothadása őt is előcsalogatta kényszerű száműzetéséből; a prágai Vencel téren százezrek előtt énekelte el ikonikus dalát, és hamarosan a színpadra is visszatérhetett. A nyolcvanas évek legvégétől ismételten a rivaldafényben láthatjuk őt. A közönség szeretete döntött: Martának folytatnia kell. A kilencvenes években a sikeres koncertek, stúdióalbumok mellett kiadatlan dalai is lemezekre kerültek válogatáslemezek, antológia-kiadások formájában.

Jan Malíř, 2016

A zene mellett Marta a színpadon is sikerrel próbálta ki magát, valamint az állatvédelem egyik legfontosabb szószólójaként TV-műsort is vezetett. Legutóbbi nagylemeze 2016 októberében jelent meg Soul címmel, ahol az énekesnő szokásához híven cseh nyelven tolmácsolja a pop-rock történelem megnagyobb dalait igényes hangszerelésben és előadásmódban. A karcos, gondolatokkal teli, mély hang továbbra is ugyanazzal a lelkesedéssel szólal meg, a közönség pedig töretlenül kitart az egykoron meghurcolt legenda mellett.

Köszönet a Supraphon kiadónak a lemezborítókért és Marta managementjének az információkért!

Rád bych poděkoval nahrávací společnosti Supraphon za obaly alb, které mi poskytla. Rovněž bych rád vyjádřil vděčnost managementu Marty Kubišové za poskytnuté informace!