Előre megrendezett színjáték volt a királyné tárgyalása

Thomas Cromwell kancellár lett a királyné egyik legnagyobb ellensége, annak ellenére, hogy hosszú évekig egyezett a véleményük és sikeresen együttműködtek. A nézeteltérés oka az volt, hogy nem értettek egyet az egyházi javak elosztásával kapcsolatban, Anna azt akarta, hogy jótékonysági célokra fordítsák a pénzt, az államférfi viszont a kincstárt akarta feltölteni, mert Henriknek egyre több pénzre volt szüksége. Végül annyira elmérgesedett a helyzet, hogy Cromwellnek a saját pozícióját és életét kellett megvédenie, mert ekkor a királyné még mindig nagy befolyással volt a királyra. Egyes történészek azt feltételezik, hogy Jane Seymour-t, a királyné udvarhölgyét, illetve későbbi utódját a trónon az Anna-ellenes frakció, amelynek egyik vezetője Cromwell volt, használta fel arra, hogy eltávolítsák őt.

Mik voltak a királyné ellen felhozott vádak?

Edouard Cibot: Boleyn Anna a Towerben (1835 – posztumusz festmény)

Annát minden magyarázat nélkül a palotai lakosztályából a Tower börtön királynéi lakosztályába szállították. A tárgyaláson hallotta először az ellene felhozott vádakat, amelyekről a kihallgatáskor még fogalma sem volt. Később panaszkodott is, hogy kegyetlen és megalázó bánásmódban részesült. A királynét a vádirat szerint felségárulással, házasságtöréssel és boszorkánysággal vádolták. Még azt is állították róla, hogy meg akarta mérgezni a királyt. A vádat arra alapozták, hogy a kacérkodó Anna többször is tett olyan ígéretet férfiaknak, akikkel flörtölt, hogy feleségül megy hozzájuk, miután a király meghal. Nem tagadta, hogy mondott ilyeneket, viszont azt igen, hogy a király halálát kívánta volna. Azzal is vádolták, hogy együtt élt és hált a saját testvérével; és még több mint száz férfival létesített szexuális kapcsolatot.

Mivel bizonyító az, hogy Anna nem követett el házasságtörést?

A vádakat a nyomozás során nem sikerült bebizonyítani, viszont Anna néhány feltételezett szeretőjét a bitófára küldték. Egyikük a szörnyű kínvallatás hatására megtört, és azt nyilatkozta, hogy lefeküdt a királynéval, viszont ezzel a kierőszakolt vallomással nem menthette meg a saját életét. A királyné rövid házassága idejének nagy részét Henrikkel töltötte. A vádiratban konkrét dátumokat és embereket neveznek meg a feltételezett házasságtörésekkel kapcsolatban; azonban írásos bizonyítékok vannak arra, hogy a megjelölt időpontokban vagy Anna, vagy pedig az említett férfi tartózkodott teljesen más helyszínen. A bírók is tisztában voltak ezzel, az egész tárgyalás egy színjáték volt, amelynek célja a királyné eltávolítása volt.

A londoni Tower múzeumában készült a fénykép

A legjobb hóhért Annának!

VIII. Henrik rendkívül befolyásolható ember volt, igy az Anna-ellenes frakciónak nem volt nehéz elhitetni vele azt, hogy Anna egy boszorkány, aki mágiával magába bolondította őt, most pedig az életére tör. Henrik nagy megkönnyebbülést érzett, és hálát adott Istennek, hogy megszabadította őt egy ilyen feleségtől. Ráadásul Anna kivégzése lehetővé tette mielőbbi házasságát újdonsült szerelmével a várva várt trónörökös születésének reményében. Henrik jellemtelenségét jól mutatja, hogy nem vett részt Anna tárgyalásán, sem a kivégzésén, amely helyett Jane Seymourral tartózkodott, és a vele kötendő esküvőt készítette elő.

Anna néhány nappal az elfogatása és a bebörtönzése előtt egy lovagi tornán látta utoljára a királyt, ahonnan Henrik búcsú nélkül távozott. 1536. május 2-án vitték őt a londoni Towerbe, amit sem élve, sem holtan nem hagyott el többé. Majdnem két és fél héttel később, május 19-én lefejezték.

History Tube - Execution of Queens Anne Boleyn and Mary Stuar t (Boleyn Anna kivégzése) - Jelenet A másik Boleyn lány című filmből (A videó képkockájában - lent - Stuart Mária kivégzése látható, azonban a videó első felében nézhetjük meg Boleyn Anna kivégzését.

A királynét máglyahalálra ítélték, de a király ezt, nagy kegyesen, lefejezésre módosította. Emellett ahhoz is hozzájárult, hogy Anna fejét ne a hagyományos bárddal válasszák le a testétől, és Franciaországból a legjobb hóhért hozatta a számára, aki a bárd helyett karddal vágta le a halálraítéltek fejét. Ez egy gyorsabb és kíméletesebb megoldásnak számított akkoriban, hiszen a bárddal sok esetben többször le kellett súlytani, mire a fej elvált a testtől.

Anna bátor, mint egy oroszlán

Anna néhány kortársa szerint olyan bátor volt, mint egy oroszlán. Habár a Towerbe szállítása után hirtelen összeomlott és hisztérikus rohamban tört ki, bátorságát és méltóságát hamar visszanyerte. Vesztenivalója már nem volt, hiszen szinte mindenét elveszítette, amiért életében küzdött, és amije volt: királynéi címét elvették tőle, a királlyal való házasságát érvénytelenítették, a lányát fattyúnak nyilvánították, a bátyját kivégezték, és rá kellett döbbennie arra, hogy az apja ellene vallott, és cserbenhagyta őt azért, hogy a saját életét mentse. Ráadásul a bebörtönzése előtt nem sokkal vetélt el egy feltehetően fiúgyermeket.

Az ítéletet többször is elhalasztották néhány órával későbbre. Anthony Kingston, a londoni Tower börtön akkori vezetője, aki mindig biztos volt Anna ártatlanságában, pontosan idézi a királyné és jómaga beszélgetését: „’Mr. Kingston, azt hittem, hogy már délelőtt végrehajtják az ítéletet, és szenvedésemnek vége szakad. (…) Úgy hallottam, hogy a hóhér igen ügyes és tapasztalt… és nekem kis nyakam van.’ Ekkor a kezét gyengéden a nyaka köré fonta és nevetett. Jó néhány kivégzésre váró férfit és nőt láttam már, mindegyikük igen el volt keseredve. De ő mintha örömét lelte volna a halálában.” (Idézet: Weir, 735-736)

Folytatjuk: A királyné utolsó szavai a lányát óvták

A cikk előzménye itt olvasható: Elvetélte a megmentőjét

Felhasznált szakirodalom:
Ives, Eric. The Life and Death of Anne Boleyn: ‘The Most Happy’. Oxford: Blackwell Publishing, 2011.
Lewis, Brenda Ralph Anglia királyai és királynői. Gyilkosság, árulás és házasságtörés. Híres botrányok és hírhedt gyilkosságok 1066-tól napjainkig. Debrecen: Hajja &Fiai Könyvkiadó, 2004.
Meyer, G. J. The TUDORS: The Complete Story of England’s Most Notorious Dynasty. New York: Random House, 2010.
Weir, Alison. The Lady in the Tower: The Fall of Anne Boleyn. UK: Random House, 2010