Mi a különbség a kreatív és a kevésbé kreatív emberek között? Egy kutatás szerint mindössze annyi, hogy a kreatív emberek kreatívnak tartják magukat, a kevésbé kreatívok pedig nem. Valóban ennyire egyszerű lenne? Hogyan lehet segítségünkre az, ha megtanulunk másképpen gondolkodni, valamint hibáinkra és kudarcainkra másképpen tekinteni? Lehetséges lenne az, hogy kudarcainkból többet profitálunk, mint a sikereinkből?

Roger von Oech amerikai író, kreatív játékkészítő és a Kreatív Gondolat nevű vállalat alapítója és elnöke 1989-ben 64 lapos illusztrált kártyacsomagot dobott piacra
"Creative Whack Pack" (Kreatív csapás kártyacsomag) néven, amely kreativitást növelő stratégiákat tartalmaz. 
A kártyák annyira népszerűek lettek, hogy eddig több mint egymillió példányban keltek el világszerte. 
Roger von Oech könyveket is írt, A Wack on the Side of the Head - How You Can Be More Creative 
(Hogyan lehetsz kreatívabb) című magyarul is megjelent Kupán csapott ésszerűség címmel, amely jelenleg csak antikváriumban szerezhető be vagy könyvtárban olvasható. 
Roger von Oech könyve mintegy „kupán csapja” az olvasót azért, hogy kirángassa gondolkodása korlátai közül, és megtanítsa használni agyának eddig rejtett területeit. 
A kreatívabb gondolkodást illusztrációk, rejtvények, példák és „feladatok” egyaránt segítik a könyvben. 
A leírt ötleteivel mintegy kulcsot ad a „mentális zárjaink” kinyitásához, és segítséget ahhoz, hogy kreatívan tudjunk gondolkodni. 
(A következő írásban a könyv példáiból és ötleteiből is bemutatok néhányat.)

Merjünk másként gondolkodni! – csap minket kupán Roger von Oech könyve (A Wack on the Side of the Head - How You Can Be More Creative - Hogyan lehetsz kreatívabb - című magyarul is megjelent Kupán csapott ésszerűség címmel). Több oka is lehet annak, hogy nem merünk másképpen gondolkodni. A napi rutincselekvéseinknél nincsen szükség arra, hogy kreatívok legyünk: Nem kell kreativitás ahhoz, hogy autót vezessünk, fogat mossunk vagy sorban álljunk a zöldségesnél. Sajnos a legtöbb embert nem tanították meg kreatívan gondolkodni. A legtöbb iskolában a tanárok nagy része csak a saját (illetve az adott könyv) megoldását fogadja el jónak. Tehát gondold azt, amit a tanár gondol, mert az a legjobb, vagy inkább az „egyetlen jó” megoldás. Valóban az lenne?

Van, amikor muszáj kreatívoknak lennünk ahhoz, hogy elérjük kitűzött céljainkat. Lehet, hogy pont a saját hitrendszerünk áll az utunkba. Talán, ha tovább gondolkodnánk több lehetséges vagy kevésbé lehetséges megoldáson, akkor megtalálnánk azt az egyet, amely működőképesnek bizonyul majd ahhoz, hogy átlépjünk egy akadályt, amely előttünk magasodik. Milyen hiedelmek vagy hitrendszer állhat a kreativitás, illetve a kreatív megoldás útjába? Nézzünk néhány példát: „Egy helyes válasz létezik”; „ez nem logikus”, „hibázni helytelen dolog”, „ne bolondozz”, „nem vagyok kreatív” (Roger von Oech).

Néha félre kell tennünk a meglévő tudásunk, és a szokványos dolgokra vagy szituációkra egy másik nézőpontból tekinteni. Roger von Oech egyik példája a könyvnyomtatás feltalálóját idézi meg: „Gutenberg elfelejtette, hogy a borsajtó (szőlőprés) csak szőlőt présel”. Ha egy tanító megkérdezi a tanulókat arról, mire jó a szőlőprés, a „helyes válasz”: szőlőt préselni a borhoz. Valóban csak arra jó? Természetesen Gutenberg is tudta a „helyes választ”, azonban egy időre félretette. Ha más szemszögből, akár gyermeki szemmel tekintünk a mindennapi dolgokra, helyzetekre, egészen új megközelítéseinkből használható megoldások is születhetnek. Néha tehát „el kell felejtenünk” azt, amit már megtanultunk azért, hogy legalább az adott pillanat, szituáció erejéig másképpen tudjunk gondolkodni. (16. oldal)

Ezzel az is együtt jár, hogyha valamilyen területen vagy helyzetben akadályokba ütközünk, nem kudarcként kell elkönyvelnünk azt, hanem más útvonalat választani. A sikerorientált és a kudarckerülő személyiség jut most az eszembe. Mivel mindkettő személyiségjegy „tanult”, tudunk rajta változtatni - a teljesítménnyel és az ezzel kapcsolatos motivációval függnek össze. Ha a kitűzött igényszintet elérjük, illetve túlteljesítjük, akkor sikerélményt élünk át, ha viszont nem, akkor „kudarcban” lesz részünk – természetesen függ a hozzáállásunktól, hogy hogyan éljük át mind a kudarcot, mind pedig a sikert. A sikerorientált ember cselekedeteiben a célt látja maga előtt, és sikerre törekszik. Reális, a képességének megfelelő, illetve akár azt meghaladó célokat tűz ki maga elé, amelyek legyőzése valódi siker élményével tölti el. Benne is felmerülhetnek esetleges félelmek és aggályok, azonban célirányos magatartása felülkerekedik ezeken, és az esetleges izgalom tovább hajtja őt. És ha az esetek nagyobb részében sikert ér el, önbizalma növekszik. Ezzel szemben a kudarckerülő ember azt tartja szem előtt, hogy a kudarcot mindenképpen el kell kerülni, ezért általában vagy túl könnyű vagy túlságosan nehéz célokat, feladatokat tűz ki maga elé. Az előbbi teljesítése nem jelent gondolt, az utóbbi nem elérése viszont nem tölti el erős kudarcélménnyel, hiszen „másnak sem sikerülhetett volna” vagy „lehetetlen volt ennyi idő alatt, ilyen feltételekkel” stb.

A legtöbb gyerek, mielőtt megtanul járni, kúszik, mászik, majd kevesebb vagy több próbálkozás után két lábra egyenesedik. (Azért írok „legtöbb”-et, mert én például kihagytam a mászás és a bukdácsolás folyamatát. Sokáig csak ültem ott, ahová a szüleim letettek, figyeltem, majd egyszer felálltam, megindultam, és tudtam járni.) Ha már az első fájdalmasabb „bukfenc” után feladnák a gyerekek, sosem tanulnának meg járni, igaz?

Ha sikerorientáltak akarunk lenni, először is el kell döntenünk, hogy minden helyzetet a lehető legjobban oldunk meg, és mindig a sikerre fogunk törekedni, az esetleges „kudarcot” pedig úgy fogjuk fel, hogy más útvonalat kell választanunk a sikerhez, esetleg módosítanunk kell a kitűzött célt. Harv Eker A milliomos elme titkai - A gazdagság belső játszmájának elsajátítása című könyvében olvastam egy érdekes dolgot ezzel kapcsolatban. Ne az akadályokra, hanem a lehetőségekre koncentráljuk. Döntést kell hoznunk. El kell köteleznünk magunkat amellett, hogy sikeresen viszünk végbe egy feladatot. A „decide” angol szó, amely döntést jelent a latin „decidere” szóból eredeztethető. Ezutóbbi a következőt jelenti: „megsemmisíteni minden egyéb alternatívát”. Tehát el kell köteleznünk magunkat amellett, hogy ha időnként akadályokba ütközünk is, mindenképpen megtaláljuk az utat a sikerhez. Úgynevezett „kudarc” vagy „hiba” nem létezik, mert az tulajdonképpen a siker kulcsa. Hibák által tanulunk, és ha megfelelően állunk hozzájuk, nem veszik el a kedvünket céljaink elérésétől.

A kudarckerülő ember nem ritkán ideje nagy részét azzal tölti el, hogy a nehézségeken kesereg. Megfigyeltem ezt a tanulmányaim során is. Több társam ideje nagy részét azzal töltötte, hogy az adott tantárgy értelmetlenségén és nehézségein morfondírozott, mialatt én a tételeimet már ki is dolgoztam. Többen a vizsga időpontját is halogatták, mondván, „most még nem állok készen”, „úgysem fog sikerülni”, és sorolhatnánk az egyéb kifogásokat. Nem lenne értelmesebb azon gondolkodni, hogyan oldhatunk meg egy feladatot, vagy ugorhatunk át egy akadályt ahelyett, hogy azon kesergünk, mennyire nehéz az a feladat vagy mennyire magas az az akadály?

Egyszer egy barátnőm mondott nekem egy érdekes dolgot a sikerrel kapcsolatban. Éppen az egyik célomról beszélgettünk – sikerorientált vagyok, ráadásul igyekszem a reális szintnél magasabban fekvő célokat kitűzni, mivel azok olyan izgalomba hoznak, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzek elérésükre. Időnként azonban én is elbizonytalanodom magamban. Beszélgettünk, és elmondtam neki a felmerülő aggályaimat, mire ő a következővel állt elő: „Gondolj arra, és mondd magadnak, ha elbizonytalanodsz, hogy ’sikerülni fog, mert úgy intézem, hogy sikerüljön’”. Mélyen bevésődött a tudatomba ez a mondat. Tehát intézd úgy, hogy sikerüljön! Kötelezd el magadat, hogy minden tőled telhetőt megteszel ezért, a sikerhez vezető út megpróbáltatásait pedig kihívásként kezeld. Ha igazán akarjuk, általában sikerül megtalálnunk a módját annak, hogyan ugorjuk át az akadályokat, ha pedig nem, akkor nem kell félnünk attól, hogy áttérjünk egy másik útra vagy esetleg módosítsuk célkitűzéseinket.

Ha az egyik útvonal nem működik, ne féljünk másikat kipróbálni!

Visszatérve Roger von Oech könyvére és a kreatív hozzáállásra: Szerinted csak egy jó válasz létezik egy kérdésre? Az iskolában kérdeznek tőlünk, és mi igyekszünk tudni a „helyes” választ. Egy újabb elgondolkodtató példát szeretnék kiemelni Oech könyvéből, amely arra világít rá, hogy a gyermeki, nyitott hozzáállás az iskolában eltöltött évek és a felnőttéválás során sokakban beszűkül. „Amikor másodéves középiskolás voltam, a tanárom fehér krétával egy kis pöttyöt rajzolt a táblára, majd megkérdezte, mi az. Néhány másodperc múlva valaki azt felelte, hogy egy krétapont a táblán. Az osztály többi tanulója megkönnyebbülten nyugtázta, miután a nyilvánvaló válasz kimondásra került, már nincs mit mondani, azonban a tanárnő folytatta: ’Nagyon megleptek. Ugyanezt a feladatot végeztettem el tegnap egy csoport óvodással, és ők körülbelül ötven különböző választ adtak erre a kérdésre: egy bagoly szeme, a szivar vége, egy csillag, egy kavics, egy összenyomott bogár…’” (28-29)

Ezek szerint az iskolában leszoktatnak minket arról, hogy több lehetséges jó választ is adjunk egy kérdésre? Oech idézi egy akkoriban felkapott üzleti iskola egy tanárának az oktatás módszerére adott kritikáját: „Megtanítjuk azt, hogyan oldjuk meg a problémát, de azt nem, hogyan vegyük észre a lehetőségeket. Ezért amikor egy lehetőség kopogtat az ajtónkon, kitesszük a ’ne zavarj’ táblát.” (31) Felmerülhet bennünk a kérdés: hogyan lássuk meg a többi lehetséges jó megoldást? Oech válasza erre az, hogy gondolkodjunk kétértelműen! Ne csak a „helyes megoldást” keressük, hanem próbáljunk meg minél több megoldást találni.

Felvethetjük újra a kérdést: Valóban rossz dolog „a hiba” és „a kudarc”? Ha megkérdezünk valakit, hogy kirúgták-e már valaha (amely felér egy erőteljes „kupán csapással”), ha igen, gyakran kapjuk ezt a választ: „Igen, ez valóban nagyon fájdalmas tapasztalat volt, azonban később kiderült, hogy ez volt a valaha legjobb dolog, ami történt velem. (…)” (Oech, 161) A hibáink vagy kudarcaink rákényszerítenek arra, hogy más nézőpontból tekintsünk a dolgokra, és ha ezt el tudjuk fogadni és nem csak magunkat sajnáltatjuk, az is lehet, hogy megtaláljuk valódi helyünket a világban. Ezek nagy szavaknak tűnnek, de állíthatom, hogy így van.

Nemcsak a nagyobb dolgoknál létezik több lehetséges „helyes” válasz, hanem a kisebb, mindennapi problémáknál is. Talán már az, hogy másképpen, a szokványostól eltérő módon rendezzük el a ruháinkat a szekrényben, megkönnyíti és gyorsítja a reggeli készülődésünket. Tegyünk fel magunknak kérdéseket, illetve akár kérdőjelezzük meg döntéseinket, ahelyett, hogy azon bosszankodnánk, valami „nem működik” megfelelően: Biztos, hogy csak így rendezhetem be a szekrényemet? Nem kell „messzire mennünk” vagy feltétlenül nagy dolgokra gondolnunk ahhoz, hogy elkezdjünk kreatívabban gondolkodni. Időnként érdekes és eredményekre vezető lehet az, ha megkérdőjelezzük szokásainkat, berögzült dolgainkat, akár csak annyiban, ami otthonunk berendezését illeti.

Oech könyvében is rengeteg példát és részletesen kifejtett tanácsot olvashatunk arra, hogyan tanuljunk meg (ismét) kreatívan gondolkodni. Néhány ötlet a könyvből: 1. Gondolkodjunk kétértelműen, közelítsük meg a dolgokat több oldalról és látószögből. 2. Merjünk bolondozni és játszani a dolgokkal, engedjük szabadjára a fantáziánkat. 3. Szegjük meg a szabályokat, ne a konvenciók szerint közelítsünk meg egy problémát, talán a szokványos utat elhagyva sikert érhetünk el. 4. Ne féljünk a hibáktól, többet tanulunk általuk. 5. Számítsunk a meghökkentő dolgokra és paradoxonokra! Látszólag járhatatlan utaknak, megoldásoknak tűnnek, de érdemes több oldalról megvizsgálni azokat. 6. Figyeljünk oda az álmainkra és megérzéseinkre! Az intuíció segíthet a helyes út megtalálásában. 7. Kockáztassunk! Nézzük meg, van-e vesztenivalónk, ha kockáztatunk. Végezetül pedig használjuk agyunk valamennyi zugát és rejtekét! – egy problémát ne csak egy oldalról nézzünk meg, hanem próbáljuk meg több irányból megközelíteni: egy másik ember, akár egy gyerek szemszögéből. Hatékonyabban rátalálhatunk a megoldásra, ha ötletbörzét tartunk, és minél több lehetséges (vagy kevésbé lehetségesnek tűnő) javaslatot összeírunk. Ha nemcsak egy megoldást vagy választ keresünk egy problémára vagy egy kérdésre, akkor ezáltal engedjük a képzeletünket is munkába állni.

A hozzáállásunk zárja be előttünk a megoldáshoz vezető utat?

Roger von Oech szerint a sikerhez vezető út előttünk áll; ha fejlesztjük a kreativitásunk, ki tudjuk nyitni „mentális zárjainkat”. Úgy véli, sokszor még csak kreatívnak sem kell lennünk, csupán szükség esetén “különbözőképpen kell gondolkodnunk”, mert a saját hozzáállásunk a megoldás útjában állhat. Oech ezeket a hozzáállásokat hívja mentális záraknak, amelyeket kétféleképpen lehet kibontani: egyrészt azzal, hogy észrevesszük és tudatosítjuk magunkban azok meglétét, másrészt pedig átmenetileg elfelejtjük azokat azért, hogy új lehetőségeket és megoldásokat vegyünk észre. Ha ez nem sikerül, mindössze arra van szükségünk, hogy kupán csapjanak minket, amelyet ő maga meg is tesz Kupán csapott ésszerűség című könyvében.

Felhasznált irodalom:
Roger von Oech: A Wack on the Side of the Head - How You Can Be More Creative (Hogyan lehetsz kreatívabb). A könyv magyarul Kupán csapott ésszerűség címen jelent meg.
Harv Eker A milliomos elme titkai - A gazdagság belső játszmájának elsajátítása
Képek: Pixabay 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7,