Kedvelj minket a Facebookon!

KIRÁLYHELMEC I. RÉSZ

 

Csendesen hömpölyögnek medrükben a folyók, melyek egy szigetet, egy közt alkotnak. Folydogál itt méltóságteljesen, nagysága tudatában nagyobb folyó is, mint a Tisza, amelyik régen gyakran szétöntötte vizeit a síkságon és ártéri erdőségekben, hogy lápot, nádast, mocsarat teremtsen. Egy-két kisebb folyó is igyekszik a célja felé: Egyesülni a nagyobb testvérrel, hogy erősebb legyen. Itt van például a Latorca. Az a Vereckei hágót követve csak kis erecskeként indul, de később vad hegyi patak lesz belőle, még nem tudatosan és nyugodtan folyó víztömegként a síkságra került, és összefolyva az Ondavával egy csodát alkot. Egy forrás nélküli folyó, a Bodrog jön létre. Előbb, északabbra az Ondavába a Laborc is belefolyik, és közös erővel igyekszik a Latorcával egyesülni. A környező falvak lakosai Bodrogocskának nevezik ezt a részét a csodás folyónak. Régen még a Tice és Karcsa is beleszólt ezeknek a folyóknak a „dolgába”, de ma már ezeknek nincsen nagy szavuk. Hogy miért így kezdtem Királyhelmec bemutatását? Talán azért, mert Királyhelmec e tájegység, a Bodrogköz, vagy most már Felső Bodrogköz természetes központja. Már ősidők óta alakultak itt települések, ahogy számtalan ásatás is bizonyítja. Ez bizonyára a vízzel körülbástyázott védettsége miatt történt.

Kép lent: A Csonkavár - Vajda László saját felvétele

 

Mivel Nagykapost már meglátogattuk, és a honvisszafoglaló őseink útját igyekeztük követni, ismét őket kövessük, és vonuljunk be Bodrogköz régen, a vízszabályozások előtti mocsaras, nádas, ártéri erdőkkel tarkított vidékére, ami honvisszafoglaló magyarjaink egyik első központja volt, melyet több régi temetkezési hely is bizonyít. Királyhelmec a Kishegy és Nagyhegy vulkáni eredetű magaslatai tövében terül el. Az első írott forrást a leleszi alapítólevélben találjuk 1214-ből. Itt még úgy van megemlítve, mint kisebb majorság (praedium Helmech). A levélből világossá válik, hogy ez a település korábban királyi birtok volt, a király engedélyével itt piac működött, és a település a leleszi premontrei konvent birtokához tartozott. De ez csak rövid ideig lehetett így, mert a tatár pusztítás után több birtokos szerezte meg. A legjelentősebbek a Pálócziak, de utánuk a koronaőr tisztét is betöltő, és a köpönyegforgatásra nagyon hajlamos Perényi Péter birtoka lett Helmec, vagy akkori írott neve szerint Helmech. Perényi Péter még egy, a város fölé magasodó várkastélyt is épített, de ez a várkastély csak húsz évig töltötte be szerepét. Perényi Péter a sok pálfordulása miatt hosszú ideig raboskodott, majd a szabadulása után meg is halt. A vár birtok nélkül maradt, és királyi rendelettel lerombolásra lett ítélve. Így emléknek maradt Helmec egy érdekessége, a lerombolt várkastély romja, a „CSONKAVÁR”, és a ma étteremnek használt Perényi pince.

Tudatosan használom a mezővárosnak régi nevét, hogy Helmec. Ugyanis a Király-Helmec, majd a XIX. századtól KIrályhelmec megnevezést általában csak a XVI. század elejétől használják. Nincs erre bizonyíték, de a hagyomány szerint két elmélete is van ennek. Az egyik szerint azért Király-Helmec, mert egykor szabad királyi piac színhelye volt a város területén. A másik elméletet egy a város északi részén fekvő dűlőnév támasztja alá. Ez a dűlő az „Akasztófadomb”, mely azt hivatott bizonyítani, hogy itt királyi ítélőhely volt. Hogy melyik elmélet fedi a valóságot, az a történelem homályába vész.

 

Kép fent: I. Rákóczi György (1593–1648) erdélyi fejedelem (1630–1648) és felesége, Lorántffy Zsuzsanna (1600–1660). Rusz Károly metszete (Vasárnapi Ujság, 1867. szeptember 15.)

A mezőváros birtokviszonyait tekintve, ahogy már említettük, nagyon színes képet kapnánk, mivel több főnemesi család is birtokos volt Királyhelmecen. Említsük meg I. Rákóczi Györgyöt, és főleg feleségét, Lórántffy Zsuzsannát, aki zempléni nagybirtokos család sarja volt, és Sárospatak az ő hozományaként került a Rákócziak birtokába. Elévülhetetlen érdemei mellett, hogy felvirágoztatta a híres pataki kollégiumot, ahova olyan neves tanárokat hívott, mint Comenius, Királyhelmecen átépíttette a Nyári családtól örökölt kúriát. A helyi hagyomány szerint Zsuzsanna asszony ebben a kúriában halt meg. Az említett épület ma a városi művészeti iskolának ad otthont.

 Orlai Petrich Soma: Petőfi Sándor (1840-es évek)

Több ismert személyt is említhetnénk, aki e városhoz kötődik, de azt mindenképpen érdemes tudni, hogy talán leghíresebb költőnk, Petőfi Sándor is járt Királyhelmecen. Az ő sorait idézem, amit az Útilevelek-ben leírt:

„Széphalomról becsavarodtam a Bodrogközbe. Országútnak híre sincs, csak úgy ügyelegünk faluról falura. Különben nem untam meg magamat, mert Bodrogköz szép, gazdag vidék. Nyugat felől, túl a Bodrogon látszanak a hasonlíthatatlan szépségű Sátorhegyek Ujhely mellett, innen a Bodrogon erdős rónaság. Itt is, ott is egy kis erdő, azok között termékeny földek magas sárga gabonával… virító zöld mezők, rajtok egy-egy kis tó, szélén sás, tisztáján pedig fejér vízi liliomok, s fölötte jajgató sirályok lengetik hosszú szárnyaikat… apró barátságos alakú faluk, a házak között sudár jegenyefák, s a házak előtt vidám, ép legénység és szép takaros leányok. De amennyire jól lakott e jelenséggel szemem, annyira megéhezett gyomrom, midőn délután két óra tájban Király-Helmecre értem. Fölfegyverkezett étvággyal rohantam a kocsmába, és… ott haltam meg éhen, ha történetesen nem lett volna a kocsisom tarisznyájában kenyér és szalonna, mert a kocsmárosnak egy árva falatka ennivalója sem volt. No, ne is legyen, kiálték fel dühösen, hanem amint aztán jól laktam kocsisom emberségéből, mégiscsak kívántam, hogy adjon az Isten a kocsmárosnak is kenyeret és szalonnát vagy vöröshagymát, mert zsidó a jámbor.”

Ennyit idéztem lángelméjű költőnk úti jegyzeteiből, de mindjárt hozzá is fűzöm: Az említett kocsma, ahol Petőfi utazása közben megállt a régi Királyhelmec város szélén, a mai kultúrházzal szemben állt, és Szarvas volt a neve. Hogy a kocsmáros Petőfi idejében nem tartott ételt vasárnap (mikor költőnk arra járt) a kocsmájában, az egyáltalán nem csoda, hiszen egy mezőváros széli, falusias kocsmában erre nem volt igény. Ma persze egészen más a helyzet. Bátran állítom, hogy egy utazó sem maradna Királyhelmecen éhen, hiszen akár az éttermek, és ételek sokaságában is válogathat, a Borostyán étteremmel kezdve, a Dolce vitával folytatva, ki nem hagyva a „Privát cafe éttermet, és a Perényi pincével, vagy különböző, a fiatalok igényeit is kielégítő pizzériákkal befejezve.

Folytatjuk. Kattints ide: Királyhelmec 2. rész

A Királyhelmechez használt szakirodolom: Petőfi Sándor: Úti levelek, Peter Kónya a kol.: KIrályhelmec története (Vydavateľstvo Prešovskej univerzity, Prešov 2013)