A városháza előtti főteret 2002 óta Millenniumi térnek nevezik Királyhelmecen (1.rész). Egy csodálatosan kialakított tér ez, ahol díszkút körül domborműve van II. András királyunknak, akinek adománylevelében olvashatunk először Helmecről. Helyet kapott a kút mellett I. Rákóczi György, aki Bodrogközt újra az Erdélyi fejedelemséghez csatolta, és így fejlődését is biztosította. Természetesen Lórántffy Zsuzsannának, az említett I.Rákóczi György feleségének is szobra van itt, aki özvegyként a férje munkáját folytatta, és nagyon sokat törődött a közművelődéssel. Szirmai Antal polihisztor sem maradhatott ki a sorból, akinek Bodrogköz szeretett választott hazája volt. A Millenniumi tér nyugati peremén három Magyar szent királyi személy vigyáz a városra, úgy mint Szent István király, Szent Imre herceg, és Szent László király.

Váltsunk pár szót Királyhelmec templomairól. Pápai tizedszedők feljegyzéseiből tudjuk, hogy e városban már a 14. század elején volt római katolikus templom, és feltételezhető, hogy ugyanott magasodott a későbbi mezőváros központja felett, mint a mostani gótikus stílusban épült templom. A Királyhelmeci hívek elég hosszú ideig ellenálltak a reformáció térhódításának, mert még egy 1567-es adat is megemlíti a plébániát, de az 1600-as évek elején a váltás megtörtént, és itt is győzedelmeskedett a reformáció. Így az említett templomot a református hívek használták. Az ellenreformáció ténykedésével 1671 – ben visszakerült a római katolikusokhoz. Igaz, hogy az 1703-as háborús, zavaros időszakot (Rákóczi szabadságharc) kihasználva a reformátusok újra elfoglalták azt. Még több huzavona is volt ezzel a templommal, meg tűz is pusztította, de mára mégis díszesen büszkélkedik a főtér feletti dombon. A református közösség sem maradt sokáig templom nélkül. Fából készült templomukat 1753-ig használták, majd újjáépítették, de ez tűzvész (vagy gyújtogatás) áldozata lett. Így egészen 1787-ig nem volt temploma a Királyhelmeci református gyülekezetnek, amikor is a mostanit, ami a mai formáját sok-sok bővítés, átalakítás után 1923 – ban kapta, felszentelték. A városban zsinagóga is működött már 1840-től, és a II. világháború után, a holokausztot  túlélő zsidó hitközség tagjai egészen az 1960-as évek elejéig használták. Akkor a kivándorlások miatt a zsidó hitközösség a városban megszűnt. Említésre méltó még a görögkatolikus templom is, amelyik a legfiatalabb Királyhelmecen. Korábban a görög katolikusoknak itt templomuk nem volt. Egy szolgálati lakásegységet, amelyik később áruház is volt, a görögkatolikus hívek megvásároltak, és átalakítva 1996 március 24-én szentelték templommá.

(diavetítéshez kattints a képekre)

Röviden tekintsük át Királyhelmec lakosságának számát. Egy kis majorságból, királyi birtokból induljunk ki, amelyik az évszázadok során mezővárossá növekedett. Persze, mindig vannak buktatók, hiszen jöttek járványok, háborúk, egyházi szakadások. Volt tatárjárás, törökátok, így Királyhelmec sorsa is a történelem viharaitól függött. Olyan időszak is akadt, mikor háborúk, járványok majdnem kihalttá tették a mezővárost. Mi inkább a 20. század látványos fejlődését figyeljük. Az 1905-ös népszámlálás adatai szerint 2725 lakosa volt a városnak, és ezek közül csak hat polgár nyilatkozott úgy, hogy nem magyar nemzetiségű (2 német, 2 szlovák, 1 ruszin és 1 horvát). A 20. század második felében a lakosság látványos gyarapodása figyelhető meg. 1961-ben Királyhelmecnek 4869 lakosa volt, de már 2001-ben a népszámlálás adatai szerint 8031 polgárral büszkélkedhetett a város. Említettem, hogy Királyhelmec és Bodrogköz is, ha a nemzetiségi összetételt vesszük figyelembe, többségében magyarlakta terület. Igaz, hogy az elmúlt években itt is változik a számarány. Míg 2001-ben 76,9 % magyar, 18,9% szlovák, 3,26% roma, és a többi más nemzetiségű lakosa volt a városnak, 2011-ben már a magyar nemzetiség csökkenését látjuk:

73,66% magyar, 19,43% szlovák, 3,95% roma és a többi egyéb.

Ezen a környéken már évszázadok óta a szőlőtermeléssel, a borászattal foglalkoztak. Igaz, hogy a híres szőlőket még a 18. században is zömmel a főurak, főnemesek birtokolták, de a város munkabíró lakosainak elég nagy százaléka szőlőmunkás volt ezekben a szőlészetekben. Persze, a síkabb, erre alkalmas területeken kenyérgabonát vetettek, és elég nagy százalékban dohánytermesztéssel is foglalkoztak. Királyhelmec már a 18. század végén járási székhely volt, és a 19. század elején a polgárosodás jelei is mutatkoznak, megindult a gazdasági fejlődés útján. A 19.század második felében posta, távíró, majd távbeszélő állomás is létesül. De az igazi fellendülést a 19. század vége, 20. század eleje hozta. Felépül a járási kórház is, de a várost sajnos egy meggondolatlan magisztrátusi döntés miatt elkerüli az államvasút. Igaz, hogy a legközelebbi állomás Perbenyikben van, amelyik csak pár kilométerre fekszik Királyhelmectől. Itt érdemes megemlíteni, hogy a városnak egy rövid időre mégis volt vasútállomása, és innen indult a Bodrogközi Gazdasági vasút. Ez egy kis nyomtávolságú (760 mm) vasút volt, amelyiknek az lett volna a küldetése, hogy Bodrogköz falvait kösse össze, és rákapcsolja az állami vasúthálózatra. Az első szakasz Királyhelmecről indult, és Sárospatakig volt tervezve, majd később tervbe volt egy nyíregyházai szakasz is. A megépült Királyhelmec-Cigánd közötti szakaszon 1913 augusztus 13-án indult meg a forgalom. Sajnos, a Trianoni döntés után Királyhelmec Csehszlovákiához lett csatolva, a kisvasút Királyhelmec-Perbenyiki szakaszát lezárták, és idővel a vágányokat is felszedték.

A 20. század elején rohamos tempóban fejlődik a kereskedelem, bank, ügyvédi iroda, fogászati rendelő, sőt, nyomda is működik a városban. A bíztató fejlődés iramát azonban teljesen megállítja az I. világháború kitörése. A két háború közötti időszak alatt sem állt meg a fejlődés, és rövid pár évre a városka ismét Magyarországhoz lett csatolva 1938-tól 1945-ig. De a II. világháború végével ismét Csehszlovákiához lett csatolva KIrályhelmec. Nem volt elég a II. világháború pokla, mikor a német megszállás alatt 970 helmeci illetőségű zsidó származású polgárt hurcoltak haláltáborba (közülük alig százan tértek haza), és 22 helmeci férfi életét vesztette a világháború harcai során, már 1945 decemberében 200 férfit elhurcoltak ún. „malenkij robotra”, és közülük 99 már sose tért haza. Persze a megpróbáltatásoknak még mindig nem lett vége. A Beneši dekrétumok értelmében 27 családot Magyarországra telepítettek. A sok csapás később enyhült, ami abban is megnyilvánult, hogy 1948 óta gimnázium működik a városban, amelynek idővel magyar tagozata is lett. A hetvenes években nagyobb gazdasági fellendülés volt tapasztalható. Létesült egy bútorgyár, és a nők is munkát vállalhattak egy új varrodában. Elég sok Királyhelmeci, és Bodrogköz falvaiban lakó munkás talált megélhetést a kábelgyárban. Bodrogköz, és Királyhelmec is tovább őrizte mezőgazdasági és szőlőgazdálkodási jellegét, de lassan városias részei is lettek, hiszen tömbházak épültek, sőt egy betonpanel technológiájú lakótelep is létesült (a Furcsa). Már említettem, több évszázados hagyománya van itt Bodrogközben a szőlőtermesztésnek, ezért nem meglepő, hogy megalakult a Királyhelmeci Borüzem, és mivel kenyérrel is él az ember, a városban pékség is működött. A környező falvak mezőgazdasági szövetkezeteinek, és a város területén működő Állami gazdaság igényeit szolgálta a Kelet-szlovákiai Tejüzem kihelyezett részlege. A városi vágóhíd is megérdemel pár szót, hiszen az épületét már 1904-ben átadták rendelkezési céljának, és 1949-ben több javítás után újra üzembe helyezték.

A múlt század hatvanas, hetvenes, és nyolcvanas évei is a fejlődés, a munkalehetőségek jegyében zajlottak minden téren. A változást a „bársonyos forradalom” hozta. Mivel Királyhelmec Szlovákia peremvidéki városkája, a központi hatalom nem nagy súlyt fektetett arra, hogy az itt élő embereknek gondjait megoldja. Egyre-másra üzemek, munkalehetőségek szűntek meg. Bezárta kapuit a kábelgyár, bútorgyár, a tejüzem, borászati üzem, varroda, és még tovább sorolhatnám. Igaz, hogy a város elöljárósága mindig is a fejlődés mellett tette le a voksot, hiszen például 2002-ben Királyhelmecen egy csodálatos főteret, a Millennium teret avatták fel, és egy ideig főiskola is működött itt. De mivel egyre kevesebb munkalehetőséget tudott a város a fiataljainak biztosítani, sajnos nagyon sokan idegenben dolgoznak, vagy akár idegenben alapítottak családot. Igaz, hogy Királyhelmec mostani elöljárósága is mindent megtesz a munkahelyek teremtése terén, de ameddig ezek az igyekezetek nem párosulnak a központi hatalom akaratával (infrastruktúra építése, ipari központok telepítése), addig csak szerény eredményeket tudnak felmutatni.

Mivel a lakosság nagy többsége magyar nemzetiségű, a kulturális élet is főleg magyar vonalon jellemző. Régen itt székelt a CSEMADOK járási bizottsága, és nagyon aktívan dolgozott a bodrogközi népitánc-csoport. Híres prímás zenekara húzta nekik akkor a talpalávalót, Oláh Árpád „Nyiki-nyaka” cigányprímás személyében. Sajnos, ma már a tánccsoport nem működik, de a városban nincs kulturális rendezvény, ahol ne szerepelne az „Árvalányhaj” női éneklő csoport, vagy a „Nosztalgia” zenekar. Királyhelmecnek mindig aktív színjátszó csoportja volt, és a színjátszók a mai napig színvonalas előadással szórakoztatják a közönséget. Több sportágban is jól szerepelnek a Királyhelmeci fiatalok. A városnak régen is volt, és a mai napig működik a focicsapat, és a gimnázium női lábtenisz csapata az ország élvonalába tartozik.Mit lehetne még erről a mezővárosról írni? Talán annyit, hogy szívesen, és tárt karokkal várja vendégeit, és hogy itt már nem maradnak éhen, mint Petőfi Sándor költőnk annak idején, hiszen több étterem, vendéglő is szívesen lát minden Királyhelmecre látogató vendéget.

Olvasd el az első részt: Királyhelmec 1. rész

A képeket Vajda László készítette