Árpádföldi Zsuzsanna, reflex-gyógymasszőr

Többen jelezték, hogy az általuk készített „kavicspárna” használata igen fájdalmas, így hamar abbahagyják. Felmerült részükről, hogy nem jól készítették el, valami hiba történhetett, mert én azt ígértem, hogy utána milyen jó a lábnak, sőt az egész test kellemesen bizsereg, megmozgatja a perifériás területek keringését, hasznos a gerincnek, a testtartásnak. Minden kavicspárna jó, de mint a legtöbb dologban a fokozatosság elvét követve messzebbre juthatunk. Ha az érzékenységet és a fokozatosságot vesszük figyelembe, akkor egy kisgyermek igényeit kell kielégítenünk úgy, hogy megszerethesse, megkedvelje a kavicsokon való járást. Egyetérthetünk abban, hogy egy felnőtt, akinek szokatlan egy kaviccsal teli zsákot taposni, mert sem fantáziát, sem örömöt nem lel benne, ráadásul merev lábai csak fájdalmat és kínszenvedést éreznek, könnyen abbahagyja, hogy ezzel a módszerrel próbálkozzon.

Nekiláttam a fentebb írt igények kielégítéséhez, hogy az évezredek alatt formálódott kavicsok bizonyíthassanak a mai kor emberének is hasznosságukról. Ez alkalommal nem az általam összegyűjtött kavicsokat használtam, hanem beruháztam két nagy zsák különböző méretű kavics megvásárlásába. Mivel limitálva volt a minimum kavics vásárlás a tűzépen, így az autóból kipakolása is némi erő jelenlétét igényelte tőlem. Megérte, mert rengeteg kavicsom lett, s a bőségből boldogan válogathattam. Alaposan megmostam, lecsurgattam, megszárítottam, majd válogattam és méretek szerint csoportosítottam. Ami a legfontosabb, hogy törött és éles kavicsot ki kell dobni, csak ép és kerekded szélűeket válasszunk.

Egy másfél méteres, jó vastag régi függönyanyagot vettem elő, amibe szó szerint belevarrtam a kavicsokat jó vastag fonallal (hímzőfonallal), hogy tartós legyen. Egyet érthetünk abban, hogy a kisgyermekek részére muszáj összevarrni a kavics-párnahuzatokat, mert így elkerülhető, hogy kiszedjék a „töltelékét”.  A másfél méterre azért van szükség, mert vélhetően a felnőttek is unalmasnak találják az egyhelyben járást, de ha mozgalmassá válik, már szinte gyaloglásnak tűnik, akkor megtalálhatjuk a fantáziát, a változatosságot is testünk immunitásának erősítésében.

Tehát megvan a szuper jó anyag, megvan a válogatott kavics, már csak össze kell varrni. Végre neki is fogtam, s teljesen véletlen a legelején a steppelés egy szív alakzatot hozott ki, amitől még lelkesebben dolgoztam tovább, és a végére hat szívalak domborodott ki. Először a kicsi, körömnyi kavicsokat varrtam körbe, majd felváltva a kicsit nagyobbakkal, a felénél már egy-egy kupac nagyobbacska kavicsok kerültek a zsákba, végül a még nagyobbak, melyek felszíne a 4-6 négyzetcentimétert is elérték, s a legutolsó sorba, ahol már a lezárás következett, a gyűjtött kavicsaimból választottam néhányat, körülbelül kisgyermek láblenyomatának megfelelő felületű, érdekes formákat. A kavicsok bevarrásánál csak egy-két steppelt részt tömtem meg, többnyire lazán, helyet hagyva, hogy a kavicsok elmozdulhassanak, összenyomva kisebb púpok lehessenek, vagy éppen gödröcskék.

Végre elkészültem a művemmel, és kipróbálhattam:

• végigmentem oda-vissza kislépésekben és „tyúklépésekben”

• majd a láb belső élén és a láb külső élén is sétáltam

• oda vissza megjártam lábujjhegyen, közben többször összehúztam a lábujjaimmal, szinte fogtam a kavicsokat

• végig csoszogtam úgy is, hogy a lábam lábközépcsontjaim nyomja fel a kavics, vagy a lábboltozatot érje jobban a nyomás.

A sok kis kavicstól csak úgy bizsergett a lábam, de jó érzés volt, mikor egy-egy érzékeny ponton ácsoroghattam kicsit, és csúsztattam odébb, ahol kevésbe fáj.

Ha valaki túl hosszadalmasnak találja a fentebb elkészített kavicsgyalogutat, az készítheti egyszerűbben is: a különböző méretű kavicsokat kis párnahuzatokba teszi, s így 2-3 párnán lehet egymás után gyalogolni. Kiváló erre a célra a kiselejtezésre váró díszpárnahuzat is, mert azok vastagabb anyagból vannak, így tartósabbak a kavicsoknak. Ha valakinek a vastag anyag ellenére is nagyon fáj a lába, az tegyen egy törülközőt még a kavicspárnára. De gondoljunk arra is, ha belevarrtuk a kavicsot a párnahuzatba, akkor célszerű valamilyen anyagot pluszban rátenni, főleg, ha megengedjük barátainknak, más családtagoknak, hogy kipróbálják, mivel ritkábban tudjuk kimosni.

Ha gyermekeinkkel meg akarjuk ismertetni természetes módú egészségmegőrző módszert, akkor szükséges a játékosság, a példamutatás és a rendszeresség. A képen látható „kavicsgyalogút” az első hetekben jól vizsgázott. A kisgyermek, aki kapta, teljes határozottsággal, kacagva járkált, olykor szinte tánclépésekben oda-vissza rajta. A biztonság kedvért édesapja naponta 8-10-szer, végigsétál lassú kicsi léptekkel úgy, hogy fogja a kicsi kezét, s kialakította, hogy azt csak együtt használják. Így a gyermeknek is megvan az öröme és mindkettőjüknek hasznára válik. Használat után az apuka egy mozdulattal összeszedi harmonika módon leengedi egymásra a steppelt részeket a fal mellé, és másnap együtt előveszik.

Nagyon sokféleképpen lehet készíteni ilyen vagy hasonló segédeszközt, bátran vágjunk csak bele, hogy családunkkal használhassuk előnyeit, a szobánkba hozott „kavicsgyalogútnak”.!

Árpádföldi Zsuzsanna, reflex-gyógymasszőr

Facebook: Reflexmasszázs * Ajánlott írásom: 100 éves a „Zónaelmélet”

Valami bajunk van, mindig el kell dönteni, hogy mit választunk. Vannak problémák, mikor az orvos segítsége szükséges, éppen ezért a tanácsokat, tapasztalatokat olvasva, mindenki maga dönti el, hogy szükséges-e orvos segítsége az ő esetében, mert ha már állapota túllépte a „csak népgyógyászati kezelés” határát, akkor ne kockáztasson, forduljon szakemberhez. A népgyógyászati kezelést ilyen esetben a gyógyulás közben, vagy után használjuk betegségek megelőzéséhez, egészségünk megőrzéséhez.