Ó, azok a nyolcvanas évek! Ó, az a hedonizmus! Ha visszatekintünk erre az évtizedre, akkor  láthatjuk, hogy nemcsak a könnyedebb zenékről szóltak a sikerlisták, hanem a keménységről is, hiszen volt zúzás rendesen. Annak ellenére, hogy 1980-ban aggasztó hírek kaptak szárnyra, és a rockzenét temetni kezdték, néhány évvel később a főnixmadár látványos szárnyalásba kezdett úgy, ahogy eddig még sohasem. Jobbnál jobb zenekarok tűntek fel, akik teljesen átformálták a stílusról alkotott képet.

A glam metál is ennek az évtizednek a szülöttje. A hetvenes évek elején megjelent, külsőségekre építő glam rock és a heavy metál találkozásából egy teljesen új műfaj született, amely hamarosan teljesen magával ragadta és harcra hívta az új korszak fiataljait. Soha annyi borzas hajú, csőnadrágos, tornacipős fiatal nem lázadt még, mint akkoriban! Ekkorra már a punk csak árnyéka volt önmagának, a hagyományos rockzenét játszó zenekarok kissé háttérbe szorultak, így kellett valami teljesen más, amire felfigyel mindenki.

Nagyívű dallamok, torzított gitár- és basszushangzás jellemezte ezt a stílust, amelyben fontos szerepet kapott a popos, énekelhető refrén és a markáns szintetizátorhasználat. Az énekszólamok több oktávot öleltek át, és a háttérvokál is nagyon igényesen került bemutatásra. Külsőségekben a korai Queen, Slade, Gary Glitter és a Kiss által meghatározott tradíciókat vitte tovább sokkal meghökkentőbb módon, amely dauerolt festett hajkoronában, valamint a testhez álló latexöltözetben és a szűk csőfarmerben nyilvánult meg. A korábban is előszeretettel használt strasszok és flitterek mellett a bőr, fémláncok azok, amelyek jelentősek voltak. Annak ellenére, hogy a stílus a kilencvenes évek elejére a grunge megjelenésével egyre jobban háttérbe szorult, mai napig is jelentős, hiszen a számtalan régi banda mellett fiatal tehetséges zenekarok sikerrel idézik meg aranykort.

QUIET RIOT - METAL HEALTH (BANG YOUR HEAD) – 1983

Az amerikai zenekar már 1973 óta mozgott a zeneiparban, a korábbi glam-es hangulatot vegyítette a metál elemeivel, valamint a boogie és a rock and roll zenei megoldásaival. A Quiet Riot egyike volt a stílus úttörőinek; többek között nekik köszönhető az, hogy a mainsteam kapui megnyíltak a további előadók előtt.

TWISTED SISTER - WE'RE NOT GONNA TAKE IT – 1984

Akkor következzen még egy klasszikus; a polgárpukkasztásban kiválót szerző zenekar hatalmasat robbantott ezzel a dallal. A Twisted Sister már 1973 óta játszott együtt, azonban a nagy siker elmaradt egészen 1984-ig. Az énekes, Dee Snider szokatlan megjelenésének köszönhetően sikeresen hódította meg az akkori fiatalságot. Annak ellenére, hogy kicsit túljátszotta magát a zenekar a nyolcvanas években, már-már futószalagon szállítva az egymáshoz nagyon hasonló hangvételű sikereket, jelentőségük vitathatalan. 

VAN HALEN – JUMP – 1984

A Van Halen a showman David Lee Roth énekessel már nemcsak a nyolcvanas években, hanem már 1978 óta sikert sikerre halmozott. Az itt bemutatott 1984-es felvétel egyike az évtized legfontosabb dalainak, köszönhetően a metál és az újszerű szintetizátorhasználat kiváló elegyítésének, amelyet azóta több banda – többek között a svéd Europe – is sikeresen alkalmazott.

DEF LEPPARD – LOVE BITES – 1987

Helyszínünk ezúttal Anglia, ahol Sheffieldben alakul meg az évtized egyik ugyancsak kiemekedő sikercsapata. A Def Leppard jóval populárisabb, letisztultabb hangzással szólalt meg, mint amerikai kortársai; a glam-es hatások helyett blues-os és balladisztikus elemeket fedezhetünk fel dalaikban, így azok az arena rock stílushoz állnak inkább közelebb. A női szívek zenekarát nemcsak a nagy sikerek érték, hanem a tragédiák is (Rick Allen, 1983, Steve Clark. 1991), melyek ellenére mai napig is aktívak és további sikereket érnek el.

POISON - EVERY ROSE HAS ITS THORN – 1988

Talán a legvadabb hajzattal rendelkező formáció, akik a Guns’n’Roses-hoz hasonló átalakuláson mentek keresztül. A kezdeti glam-es és metálos hangvételt a kilencvenes évekre szinte teljesen felváltották a blues-os és a counry-s hatások. Legismertebb slágerük az itt bemutatott ballada, amely annak idején nagyon sok házibuliban forgott, és mai napig is jelentős.

WHITESNAKE – STILL OF THE NIGHT – 1987

David Coverdale, a Deep Purple egykori énekese. Basszusgitárosa saját zenekarával sikeresen újította meg önmagát a nyolcvanas években. A Still of the Night egyszerre Purple-ös, köszönhetően gitárriffjeinek, ugyanakkor énektechnikájában gazdagon merít a hair metál és az arena rock elemeiből is. 

CINDERELLA – GYPSY ROAD - 1988

A Poisonhoz hasonlóan a Cinderella is sikerrel feszegette a határokat. A Bon Jovi oldalvizén sikerhez jutott zenekar az évtized végére ugyancsak a blues irányába mozdult el, azonban az új évtized felé populárisabb megoldások felé hajóztak el. Velük zárul a mai HétbenHét. Szép hetet mindenkinek!

A borítókép forrása: Flickr,  a Magneoton engedélyével