KORMORÁN MEMORY BAND ÉS ÖRÖKSÉG KÖZÖS KONCERT

A Vágóhíd területén fekvő rockerkocsma és koncerthelyszín, a ShowBarlang egy különleges és egyedi esemény színhelye volt február 11-én, szombaton este. A hagyományos rock- és metálzenekarok helyett február 11-én este folk rocké volt a főszerep, amelyet a stílus két fontos képviselője, a Kormorán Memory Band és az Örökség zenekar képviselt.

Mindkét formáció azonos tőről fakad, és ez pedig az Kormorán. A 2005-ben alakult KMB lelkét alkotó Margit József és Jenei Szilveszter a nyolcvanas és a kilencvenes években játszott a zenekarban, és olyan fontos mérföldkőnek tekinthető lemezeken működtek közre, mint az 1984-es Folk and Roll vagy az 1989-ben megjelent Hungarian Rhapsody. A Memory Band azonban jóval több, mint tribute zenekar, hiszen a régi dalok mellett a tagok saját szerzeményei is fontos szerepet kapnak.

A Kormorán második fénykora a kétezres évekre tehető, amikor a megújult, kilenctagú formáció  -  amelyben hallhattuk a ma már Örökségben játszó  Géczi Erikát, Mr. Basary-t, Nagy Lászlót és Szabó Miklóst  - vitte sikerre a megváltozott körülmények között működő zenekart. Ebből az időszakból a Forrás felé és a Kapuk lemezek azok, amelyek érdemes kiemelni.  

Egy igazi zenés időutazásban lehetett része annak, aki ott volt a koncerten. A Kormorán Memory Band hitelesen és alázattal tolmácsolta a régi dalokat, amelyek dinamikusabban és karcosabban szólaltak meg, mint harminc évvel ezelőtt. A formációt alkotó Jenei Szilveszter, Margit József és a dobos Drexler Zoltán mellett a billentyűk mögött Herrer Pált hallhattuk, illetve Gáspár Álmos - aki a jelenlegi Kormoránban is tag, játszott a hegedűn. Olyan örökzöldek csendültek eredeti hangszerelésben, mint a Zöld szemű rózsa, Kedvesem, Gyere ki te gyöngyvirág, Ilju Haramia, valamint a későbbi lemezekről sokak örömére az Elmenni messze, illetve a Magyar Rapszódia is megszólalt. A zenekar nagyon jól, profi módon játszott, kiválóan hozták a korai időkre jellemző hangzásvilágot, és Margit József különleges hangorgánuma is ugyanúgy szólt, mint a lemezeken. A töröksíp egyáltalán nem hiányzott, mivel Álmos remek hegedűjátékával új színekkel töltötte meg a régi dalokat.

Fotó: Kovács Judit

Természetesen közös blokkra is sor került, amikor az Örökség társaságában eljátszották a Három Határt, illetve az Adjon az Istent is; ez a két dal rendszeresen előkerül mindkét zenekar koncertjein, azonban ezek így, közös produkcióban még nem hangoztak el, és emiatt egy igazi történelmi pillanat részesei lehettünk.

Az Örökség nagyon okosan teszi, hogy inkább a saját dalaira helyezi a hangsúlyt, mivel egyre jobban érezhető az, hogy a zenekar megáll a saját lábán is, jobbnál jobb dalok vannak a repertoárban. A ünnepélyesebb-magasztosabb hangvétel, amely a 2000-es évek Kormoránját jellemezte, már nagy részben a múlt, helyette egy jóval játékosabb, és mondjuk ki, spirituálisabb hangvétel jellemzi az idén hetedik életévébe belépő formációt. Ezen az estén is ezt a szándékot hallhattunk-láthattunk; a Magyar Szív, a Járjuk a Táncot, a Táltos ének, és a Kívánd azt fontos alappillérei voltak a koncertnek, és emellett remekül összegzik ezt az új irányvonalat.

Természetesen azért előkerültek régi kincsek a kormorános időszakából; a Záróvers és a Kell még egy szó mellett a Hazafi is bemutatásra került, amely remekül illeszkedett az előadás tematikájába, viszont sokan hiányolták a már-már slágerré vált Itt az időt, amely egyike a legkedveltebb Örökség-daloknak, és az első volt, amelyet a közönség megismerhetett a zenekartól.

 Egy nagyon spontán, játékos, ugyanakkor minőségi előadást hallhattunk sok anekdotával fűszerezve, amelyek időnként kizökkentették a koncert menetét, és a közönség már-már egy zenés közönségtalálkozón érezhette magát. Szabó Miklós igazi ceremóniamesterként vitte az előadást a hátán, és felszabadultan hozta a zúzós gitár riffeket és a szólókat. Jelinek Zsu is egyre magabiztosabban szólal meg, és a Mr Basary-val duettben énekelt Virágom, virágom az eredeti elgondoláshoz képest játékosságával ragadta meg a közönség figyelmét.

Fotó: Davide Capucci/ © Davide Capucci Photography

Erika ugyancsak ragyogott, a Vallomás most is képes volt arra, hogy elandalítsa és elgondolkodtassa a közönséget, úgy, hogy megállt a levegő a dal hallatán. Mr. Basary pedig a dinamizmusával és vehemenciájával hozta a tőle megszokott színvonalat. A basszusgitáros Szilva Janinak pedig érdemes lenne egy mikrofont felállítani, hogy ő is kivehesse részét a háttérvokalista feladatokból.

Összességében egy csodálatos koncert részesei lehettek a jelenlévők, hiszen egyszerre utazhattak vissza a műfaj születésének kezdetéhez a nyolcvanas évekbe a Kormorán Memory Band társaságában, és tovább is léphettek a jelenkorba, amely az Örökséggel bizonyította azt, hogy ennek a stílusnak bizony van jövője. A két különböző világ egy origóban találkozott (újra). Mai modern, elüzletiesedett, műanyagot pártoló világunkban fontos, hogy továbbadásra kerülhessen hazánk különleges népzenéje úgy, hogy jellegzetességeit megőrizve a rock jellemvonásai segítségével eljuthasson minél több emberhez. Kellenek az ilyen esték pont emiatt. Hajrá KMB, hajrá Örökség!