Kedvelj minket a Facebookon!

FÖLDI MENNYORSZÁG

BELINDA CARLISLE-DISZKOGRÁFIA I.RÉSZ

 

Miért pont Belinda Carlisle? Nem egy elfelejtett előadó ő, aki néhány sláger után eltűnt a süllyesztőben? Ahhoz, hogy a kérdésre érdemei választ adhassunk, merüljünk el az énekesnő lemezeinek világában. Hallgassuk meg újra a sikerdalokat, valamint azokat a gyöngyszemeket, amelyek nem kerültek kiemelt formában a közönség elé. Zenei utazásunk célja bebizonyítani azt, hogy sok kortársával szemben Belinda életműve a mai napig is értékekkel teli, maradandó alkotás.

Képek forrása: Andrew_D_Hurley via Visualhunt / CC BY-SA

Carlisle azzal alkotott nagyot, hogy a korszak rockzenéjét és a popzenei vokális hangzást vegyítette a sanzonok, a country és a blues jellegzetességeivel. A csinos vörös énekesnő érzelmes mezzoszopránja, ha kell, akkor lágyan és álmodozóan szólal meg, a tempósabb, karcosabb dalokban pedig dinamikusan hozza a rockra jellemző énektechnikai megoldásokat.  Ezekből az elemekből született meg az a különleges, rendkívüli módon egyedi stílus, amely a mai napig megállja a helyét.

Belinda Carlisle a The Go-Go's idején 
Kép forrása: cristee12 via Visual hunt / CC BY-ND

Kevesen tudják azt, hogy a nyolcvanas évek egyik legnagyobb popzenei csillaga első szárnypróbálgatásaihoz a Los Angeles-i punkmozgalom szolgált, amelyből a csak lányokból álló punkzenekar, a The Go-Go's indult el hódító útjára. A későbbiekben az újhullám és a popzene felé haladó együttes sikert sikerre halmozott egészen 1984-ig tartó megszűnésükig. Ezt követően Belinda lehetőséget kapott arra, hogy szólóban bizonyíthasson.

Forrás: Saját lemezgyűjtemény. A Universal Hungary engedélyével.

A lázadó, extrém külsejű pop-punk első, 1985-ös szólólemezén már egy jóval nőiesebb arcát mutatta meg. A zenei anyag, annak ellenére, hogy még útkeresésnek tekinthető, már megszólalásában mást nyújtott, mint a kor többi énekesnője. A francia sanzonokat és a hatvanas évek hangzását keverte egy visszafogottabb pop-rock hangszereléssel, amely nagy sikert aratott az igényesebb zenéket kedvelők között. Az albumot nyitó a Mad about You, amely első kislemezként került a közönség elé, volt az első nagyobb lépés a sikerszéria felé. A gitárcentrikus Gotta Get to You már utalt a későbbi évek letisztultabb, rockhoz közeli hangvételéhez.

Kép forrása: Demon Music Group. Engedélyezve: Demon Music Group

A második hanganyag, az 1987-es Heaven on Earth már egy jóval komolyabb előadót mutatott meg, aki komoly ambíciókkal tör előre.  Itt már a rockra jellemző megoldások uralják a zenei anyagot, néhol latinos és franciás hatásokkal. A Rick Nowels által jegyzett Heaven is a Place on Earth szinte minden országban a toplisták élére kerül, így nem csodálkozhatunk azon, hogy ma is az énekesnő legismertebb slágere. A napfényes kaliforniai életérzést legjobban az ugyancsak nagyon sikeres Circle in the Sand hozza el. Ezek mellett az I Feel Free – amelyet a Cream zenekar vitt sikerre évtizedekkel korábban - emelkedik ki a jobbnál jobb szerzemények közül játékosságával, valamint a Bruce Springsteent idéző I Get Weak került fel a listákra.

Kép forrása: Demon Music Group. Engedélyezve: Demon Music Group

Két évvel később, a Runaway Horses megjelenése zárja a nyolcvanas éveket. Művészi szempontból talán ez Belinda legjobb lemeze, amelyen egy jóval erőteljesebb és dinamikusabb megszólalásmód jellemzi az énekesnőt. A George Harrison és Bryan Adams közreműködésével készült korong tele van jobbnál jobb dalokkal, amelyek közül bármelyik kislemezre kerülhetett volna. Annak ellenére, hogy Amerikában már nem tudta elérni a Heaven on Earth sikerét, a világ többi részén továbbra is a listák élére került. A markáns Leave a Light On mindenki számára ismert, akárcsak a karcos-zúzós (We Want) The Same Thing. Az énekesnő álmodozó, lírai oldalát a csodálatos Shades of Michelangelo képviseli, míg a vonósokkal gazdagított Vision of You pedig egy elmúló szerelem érzésvilágát ragadja meg.

Kép forrása: saját lemezgyűjtemény. Engedélyezve: Demon Music Group

A kilencvenes évekbe az énekesnő magazbiztosan lépett be. A korszak első terméke a Live Your Life Be Free, amely az előző két lemez vonalát követi. Az eddig ismert igényesen kidolgozott pop-rock mellett már megjelennek a kortárs popzenei elektronikus hatások, amelyeket főleg a billentyűjátékban és a dobhangzásban sikerül fülön csípni. Ezeket a legjobban a Do You Feel Like I Feel, az Emotional Highway és a I Plead Insanity. A korong jóval romantikus hangulata is újdonság; a hatvanas éveket idéző dalok (My Little Black Book, és a boo-woop hangzású You Came Out of Nowhere) remekül hozzák ezt az érzésvilágot, akárcsak a hegedűs Love Revolution, amely már a későbbi letisztultabb akusztikusabb világot előlegezi meg. Annak ellenére, hogy nagyon jól hangszerelt zenei anyagról van szó, kicsit érezhetjük azt, hogy az énekesnő rutinból készítette el a lemezt, kínosan ügyelve arra az egyensúlyra, amely a mainstream és a korábbi saját munkák között húzódott.

A nyolcvanas évek legvége egy indián nyárnak tekinthető a popzenetörténetében; régmúlt stílusok és előadók születtek újjá, valamint nagyon sok új előadó érkezett, akik egyedi hangvételükkel a régi nagyok szintjére emelkedtek. Cikksorozatunk következő részében Belinda Carlisle karrierjének második felével ismerkedünk meg, ahol nyilvánvalóvá válik, hogy a tehetség és a remek dalok a művészi siker és a közönség szeretete ellenére már sajnos nem elég ahhoz, hogy hozza a nyolcvanas évek szupersztárstátuszát a zeneipar megváltozott erőviszonyai miatt.

A Demon Music Group jóvóltából az összes Belinda Carlisle-lemez elérhető remasterelt, deluxe három lemezes kiadvány formájában. További információk: itt

Ha Spotify-on szeretnéd ennek a három lemeznek a legjobb dalait meghallgatni, kattints ide!

Forrás: Carlisle, Belinda. Lips Unsealed: A Memoir. New York: Crown, 2010. Print.