Kedvelj minket a Facebookon!

BANSHEE, A HALÁL HÍRNÖKE

Írta: Káli-Rozmis Károly 2017. 04. 23.

Írország több okból tekinthető a csodák földjének; varázslatos tájai, gazdag történelme, állókövei, valamint a világhírű sör, a fekete Guiness mellett sokan tartják a tündérek és manók országának is. Annak ellenére, hogy több, mint egy évezrede a katolikus kereszténység egyik fellegvára, a nemzetnek sikerült megőriznie tündéreit és varázslényeit.

Ha egy régimódi ír kocsmában ülsz a kezedben egy korsó jóféle sörrel és hallgatod a helyi öregek beszélgetéseit, gyakran bukkannak fel manók, tündérek és leprikónok a történetekben. Azonban nemcsak az öregek, hanem a fiatalabb, főleg vidéken élő emberek is tisztelik – ahogyan ők nevezik – a Szépek Népet, és már előfordult az is, hogy egy autóutat eltereltek, mert az egyik öreg fában a helyiek szerint tündérek élnek. Sok szülő nem engedi bizonyos helyek – főleg különleges alakú dombok – környékére gyermekiket, mert félnek attól, hogy elrabolják őket. A cseregyerek visszatérő motívuma az ír történeteknek, akiket csak különleges praktikákkal lehet visszacserélni az eredeti csecsemőre. A Smaragd-sziget egy élő legendárium, amelyet sem a katolikus kereszténység és a hosszú angol fennhatóság sem tudott teljes mértékben eltörölni. Napjainkban is divatos téma Írországba utazni, és történeket hallgatni ezekről a csodálatos lényekről. De nem kell messzire mennünk, hiszen, ha kinyitjuk Tolkien A Gyűrűk Uráját, vagy a régi germán mitológiába teszünk egy mélymerülést, ott is találkozhatunk ezekkel a csodálatos lényekkel.

Arthur Rackham - Twilight Dreams,1913, forrás: Flickr

A tündéreket az angol nyelv fairy-nek, régiesen faerie-nek, nevezi, azonban más elnevezéseket is találunk rájuk. Az elf szó germán eredetű, és nemcsak ragyogó szépségű nőkre, hanem manókra is használatos. Az íreknél a sidhe az, amely egyszerre magában foglalja az apró teremtményeket, a kísérteties, rémisztő alakokat, és a „hagyományos” értelemben vett tündéralakokat, és utal az élőhelyükre is.

Nálunk, magyaroknál a tündérnek főleg pozitív jelentéstartalma van – elég, ha Tündér Ilonára gondolunk-, addig máshol megítélésük vegyes, gyakran negatív tulajdonságokkal is bírnak. Az íreknél, skótoknál és más rokon népeknél a tündérek közé nemcsak az apró, szárnyas pixik, táncoló aranyhajú hajadonok és magas, sápadt tündérkirálynők tartoznak, hanem más alakok is, mint például a leprikónok vagy a komisz-gonosz Pooka, valamint a rémisztő fej nélküli lovas, a Dullaham. Az ír mondaköröket tanulmányozva sok olyan alakkal találkozhatunk, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek, isteni származásuk van, és a ciklusok hőseit segítik vagy akadályozzák. A Tuatha de Danaan, avagy Danu istennő gyermekeit tartják az írek tündéreknek, akik harmadikként érkeztek a szigetre az Égei-tenger környékéről. Azonban más teóriákról is tudunk a Szépek Népének származását illetően. Vannak, akik bukott angyaloknak tartják őket, mivel a Menny és a Pokol közötti nagy csatában semlegesek maradtak, és a hűtlenségük miatt száműzték őket. Néhányan a régi ír istenek ének tovább a tündérek alakjában; Yeats is említi A keelta homály című művében, hogy a kereszténység megjelenését követő évszádok során a Szépek Népe egyre kisebb és halványabb lett. Menedéket olyan, emberektől távoli helyeken találtak, mint a Sidhe-dombok, tengerek mélye, tőzeglápok, valamint a magas sziklák üregei.

Frank Dicksee - La Belle Dame sans Merci, John Keats verse által ihlette. Forrás: Flickr

Az ír mitológia egyaránt felvonultat férfi és női tündéreket; az érdekesség az, hogy a nőalakok ugyanolyan erősek és okosak, mint férfitársaik – valószínűleg a matriarkális társadalom örökségéről lehet szó. Lehetnek szépek, magasak és nagyhatalmúak, mint például a Tündérkirálynő, de megjelenhetnek félelmetes, csúnya öregasszonyok formájában is. Az alakváltás képességére is képesek; Caer Ibormeith, aki álmában csábította Aengust, hattyúvá változik, de ott van Macha istennő, aki a legendák szerint a nagy csaták idején holló alakjában buzdította győzelemre az ír seregeket.

Az egyik legfontosabb közöttük a Banshee. A szürke, véres rongyokba öltözött, köpenybe burkolózott női alak, aki ijesztő, sírós énekével töri meg a táj csendjét, sokak számára rémisztő lehet. Néha fiatal lányként, máskor banya alakjában jelenik meg, és a régi írek szerint, ha feltűnik, akkor a halál közel van.

Banshee. Forrás: Maxpixel

A hagyományok szerint, ha egy régi ír családból készül valaki a másvilágra távozni, akkor a halál előtt nem sokkal a Banshee megjelenik, és a ház körül sétálva siratja a halálra készülőt. Megjelenhet véres, rongyos leplekbe öltözve, de előfordulhat az is, hogy holló, varjú vagy bagoly alakjában köröz a ház körül kétségbeesetten rikoltozva.

Tündér lenne vagy egy hazajáró kísértet? A kérdésre nehéz válaszolni, mivel többen a szellemvilág küldöttének gondolják, míg mások az isteni származás mellett állnak ki. A Banshee-ről szóló nagyszerű legendagyűjteményben (Byrne, Patrick F. Tales of the Banshee) több legendára bukkanhatunk, amelyek közül a legérdekesebb Maeve története. A fiatal lány Dunluce-kastély urának egyetlen gyermeke volt. Apja bánatára visszautasította kérőit, mivel egy rangon aluli fiatalemberbe volt szerelmes. Maeve többször is kijelentette azt, ha nem mehet hozzá szíve választottjához, akkor inkább szövi halotti leplét, mint egy kényszerházasság fossza meg szabadságától. A nemesember ezt megtudva toronyba zárta lányát, hogy elfeledtesse vele szerelmesét, de ez sem segített. A fiatalember megszöktette Maeve-et, és a tengerre szállva egy csónakban próbáltak menekülni, azonban a vad hullámokon mindketten vízbe fúltak. Dunluce ura már-már beleőrült fájdalmába, mikor a lánya lelke visszatért, hogy örökké a családdal maradhasson Banshee-ként.

Mórrígan. Forrás: Pixabay

Több hasonló esetre bukkanhatunk, ha a régi ír történeteket, feljegyzéseket nézegetjük. Sokan mégis tündérnek gondolják, mert neve írül tündérasszonyt jelent, és hasonló tulajdonságokkal bír, mint a régi háború- és halálistennők. Több monda tesz említést arról, hogy mikor az írek csatáztak az angolokkal, a Banshee megjelent előttük, és megjósolta a csata sorsát. Mások a harcok alatt látták a köpenybe burkolózott női alakot, aki az elesett ír harcosokat siratta. Ezek a viselkedésformák szinte teljesen azonosak azzal, amit a három halálistennő - Macha, Badb és Mórrígan – visszatérő jellemzői voltak. Az sem lehet véletlen, hogy Írország bizonyos helyein Badb-nak hívják a Banshee-t. Mórrígan, aki talán a legismertebb a hármas közül – az íreknél gyakran előfordul, hogy egy istenség három különböző alakban jelenik meg, szintén a harctéren siratta az elesett hősöket.

Mint minden nem evilági lény, így a Banshee is napnyugta és napkelte között jelenik meg a világban. Több feljegyzés van arról, hogy látták a női alakot a folyóparton haját fésülni és véres lepleit mosni. Ilyenkor siratja elveszett szépségét, miközben nézegeti magát a víz tükrében. Az ír férfiakat ismerve sok vakmerő akadt közülük, akit hajtott a kíváncsiság, hogy felfedezze a Tündérdombok titkait, vagy más izgalmas és veszélyes kalandokat keressen. Néhányan arra is vállalkoztak, hogy ellopják fésűjét és tükrét, és elszaladjanak velük. Azonban a Banshee követte őket, és ékes ír szóval kérte vissza tárgyait. Ha ezt nem kapta meg, megtámadta őket, és komoly sérüléseket okozott nekik. Mások a haldoklás óráiban megjelent alakot zavarták meg, el akarták kergetni, hogy a halál is eltávozzon a háztól, azonban a Banshee jóval erősebbnek bizonyult náluk ebben az esetben is.

Azonban sokan, főleg a régi ír családok közül örültek, ha van saját Banshee-jük, mivel számukra ez volt az egyik jele annak, hogy hosszú, tiszta vérvonallal rendelkeznek. Egyes források csak négy családot említenek meg, akik méltóak a földöntúli asszony siratására, míg a hagyományosabb felfogás szerint mindenkit elsirat a Banshee, aki régi ír vérvonalak leszármazottja vagy vezetéknevében benne van a tradícionális ’O- vagy Mac- szavacska.

További érdekesség az is, hogy nemcsak Írországban bukkanhatunk történetekre, amelyek a Banshee-t megemlítik, hanem a világ többi részén is, ahol jelentős számú ír kisebbség él. Egy érdekes amerikai feljegyzésben egy emigráns ír háza körül hallotta a Banshee-t, ahogy sírt, és így tudta meg, hogy az édesanyja meghalt Írországban. A másik nagyon érdekes eset a XIX. században történt, amikor egy ír származású férfi a nagy vasútépítési láz idején egy éjjeli balesetben életét vesztette. Családja ugyancsak a köpenybe burkolózott titokzatos női alakról értesült a tragédiáról, mielőtt a munkások a házhoz értek volna.

A Banshee nemcsak az élet sötét oldalát képviseli, hanem a régi ír családoknál egyfajta védelmezői szerepet is betölthet, aki a vérvonal leszármazottjait vigyázza. Sőt, néhány esetben tündérkeresztanya-szerepet is betölthet, és segíthet a házimunkában! Ezt az alteregót Bean Tighe-nak hívja a folklór, aki Skóciában ugyancsak a halál egyik hírnökeként ismert, de hasonló alakokra bukkanhatunk a breton legendákban is, ahol a köpenybe öltözött nő a folyónál mos, és gyászdalát énekli. Cornwallban is van hagyománya a Banshee-nek; itt is a ház körül keringve sikoltozik varjúkárogáshoz vagy bagolyhuhogáshoz hasonlóan. A régi magyar babona is ehhez hasonlóról tesz említést; ha a beteg ember házánál éjjel bagoly huhog, akkor a halál hamarosan megérkezik.

A Banshee valóság lenne vagy csak pusztán a haláltól való félelem szülötte? Mai modern világunkban ezt hallva bizonyára sokan elmosolyodnak, és rögtön babonának tartanak minden nem evilági témát. Azonban, ha hisszük azt, hogy a látható világ mellett egy másik is létezik, amelyet angyalok, tündérek és már nem evilági lények létesítenek be, könnyen elképzelhető, hogy többről van szó, mint kitalált történetekről.

Banshee. Forrás: Pixabay

Felhasznált irodalom:
Patricia Lysaght. A Pocket Book of the Banshee. Dublin: The O'Brien Press, 1998. Print.
Byrne, Patrick F. Tales of the Banshee. Cork: Mercier Press, 1987. Print.
Cassandra Eason. Tündérek és Mágikus Lények. Budapest: Mandala-Véda Kiadó, 2007. Print.