I. RÉSZ – MITOLÓGIAI UTALÁSOK

Hétfő éjjel, aki kitekintett az éjszakai égre, csodát láthatott. Holdunk jóval nagyobb volt, fényesebben ragyogott, mint általában. A bolygónktól átlagosan 384 ezer kilométer távolságban keringő égitest már az ősidők óta fontos szerepet tölt be a mindennapi emberek életében. Amellett, hogy az árapály-jelenséget irányítja, a női menstruációs ciklusban betöltött szerepe, valamint a égitestünk napközeli pályájának korrekciója miatt fontos számunkra éjjeli kísérőnk jelenléte. Cikkünk témája mégsem az, hogy Holdunkat tudományos módon mutassuk be, inkább az, hogy mitológiai összefüggések keretén belül járjuk körül az égitest jelentősségét.

Az őskori ember életét nemcsak a nappal, hanem a csillagos ég titkai is meghatározták. A Holdat, mint istent és irányítót tisztelték. Ha a kőkörök világába (Stonehenge, Avebury…) kicsit mélyebben belepillantunk, láthatjuk azt, hogy őseink nemcsak félték a Holdat, hanem mozgását évekre lebontva követni tudták. A kőkorszakban nagy tisztelet övezte a Napot és Holdat, az utóbbit általában női aspektussal ruházva fel. A teremtésmítoszok is kiemelten említik kísérőnket; az aztékoknál egy isteni áldozatként születik meg az égitest, amelynek fényét korlátozva egy nyulat hajítanak felszínére. Egy másik, nagyon érdekes afrikai mítosz szerint két Nap született meg, amelyek közül az egyik fürdőre hívta a másikat. Azonban mikor az belemerült a vízbe, fénye elhalványult, így lett belőle a Hold.

Ízisz és Thot - forrás: Pixabay

Az ókor nagy kultúráinál nemcsak a naptár megjelenésében játszott fontos szerepet, hanem istenként is tisztelték az égitestet. Ha viszont női alakot kapott, akkor érdemes megfigyelni azt a kettősséget, amely a halált és a gyógyítást kapcsolta össze. Ilyen Egyiptomban a Szahmet-Basztet kettős; az előbbit oroszlánfejjel ábrázolták, és a pusztítás, valamint a gyógyítás istennője volt. A macskafejű Basztet – akit néhol teljesen összemostak Szahmettel – az élet élvezetére hívta fel a figyelmet. Íziszt, az istenanyát ugyancsak a Holdhoz társították, a titkok őrzőjeként betöltött szerepe túlnyúlt az ország határain, beleolvadva a hellenizmusba, valamint a római vallásba. A női alakok mellett férfiakat is találhatunk, akik általában jóval békésebb oldalát képviselték égi kísérőnknek. Honszu, Ré fia, a varázslatokért volt felelős, míg Thot a tudást jelképezte. Az utóbbi gyakori szereplője a mítoszoknak; egy alkalommal a Holddal kockázva nyert öt napot, amelyekkel az egyiptomi kalendáriumot tette teljessé. Érdemes még megemlíteni az ég királynőjét, Hathort, akit gyakran ábrázoltak bika formában. Az ő személye jelképezte az égitest női, befogadó anyai aspektusát. Későbbi időkben személye szinte teljes mértékben összeolvadt Ízisz alakjával.

Hétaké, Stéphane Mallarmé - Les Dieux Antiques: Nouvelle Mythologie Illustrée, Paris, 1880 

Mezopotámiában Istart, a termékenységistenőt kapcsolaták az égitesthez. Mellette érdemes megemlíteni Sint, aki a Hold férfi oldalának megtestesítőjeként gyakran szerepelt szertartások kiemelt alakjaként. Az antik görög kultúrkörben Szelené volt a Hold istennője, azonban érdemes megemlíteni még a szűz Artemiszt, aki a vadászat és az örök lányság alakjaként ugyancsak ezt testesítette meg. A fogyó Holdat a mágia és a titokzatosság mellett a halál misztériumai szőtték át, ezt Hétakéban tisztelték, akit három fejjel ábrázoltak kezében fáklyákkal. Sötét aspektusa – halál és boszorkányság - mellett a gyógyítás és a keresztutak női alakjaként tisztelték.

Természetesen nemcsak ezekben a kultúrkörökben, hanem az ókori Kínában, Indiában, Japánban, Afrikában is istennőként tisztelték a Holdat. A hinduknál Chandra, a növények és a növekedés ura sok isten nemzőjeként ismert, valamint ő volt az apja Buddhának, a Merkúrhoz társított istennek. Érdemes megemlíteni még a nigériai igbókat, akik a fogyó holdhoz kötötték Ala alakját. Gyermekek és asszonyok védelemezőjeként fontos szerepet töltött be. A hawaiiak a ragyogó Lona alakjában tisztelték az égitestet, aki halandó társat választott magának, azonban halhatatlanságot nem tudott férjének adni, így annak halála után gyászolni kénytelen őt.

Kelta üst. Forrás:  Rosemania (http://www.flickr.com/photos/rosemania/4121249312) [CC BY 2.0 (http://creativecommons.org/licenses/by/2.0)], via Wikimedia Commons

A kelták számára is fontos volt a Hold, amelyet az anyaistennő alakjához társítottak. A szűzlány, akit Arianhrod képviselt, a jövendőmondás istennőjeként a növekvő holdat jelképezte. A telihold az anya, az asszonyi lét rejtelmeit testesítette meg Rhiannon alakjában, akit főleg Walesben tiszteltek. A fogyó holdhoz kötődtek a misztériumok, a halál és varázslat, ezek felelőse Ceridwen volt, aki üstöt tartott a kezében.

A kereszténység térhódításával a pogány kultuszok a Szűz Mária tiszteletben éltek tovább. A középkori ember látszólag távolabb került, hiszen a Biblia tiltotta a Nap, Hold és Csillagok mindenfajta tiszteletét. Néhány kivétel azonban akadt, mint például Szűz Mária személye, mint a Csillagok Királynője, valamint Ábrahám utódai, mint ragyogó csillagok az éjszakai égen, illetve érdemes megemlíteni még a napkeleti bölcseket is, akik a Csillagokat követve érkeztek meg a Megváltóhoz. Az egyszerű emberek azonban továbbra is féltek a napfogyatkozásoktól, ilyenkor gyakran Isten ítéletére hivatkozva rettegték végig a sötétség perceit.

Képek forrása: Pixabay

Azonban nemcsak istennőket kapcsoltak a holdhoz, hanem állatokat is. A vérfarkas, aki a telihold alatt változik át, ugyancsak a régebbi időkre vezethető vissza. Sokan nem is tudják, hogy a béka, illetve a nyúl ugyancsak szoros kapcsolatot ápol az égitesttel. Az előbbit az ókori Egyiptomban tisztelték termékenysége miatt. A varangy azonban nemcsak itt, hanem az indián mondákban is kiemelt szereppel rendelkezik az égitest vonatkozásában. A nyúl, mint a sokasodás, a termékenység, illetve mint éjszakai teremtmény, ugyancsak ide köthető, erre sok helyen találunk kapcsolatot; ezek közül a legfontosabb a kelta és a már említett indián kultúrák. A macska, mint éjszakai magányos állat ugyancsak egy univerzálisan előforduló szimbólum; a halál, a gyógyulás, az éjszakai misztériumok szempontjából teljes mértékben ide köthető. Végül pedig érdemes megemlíteni a baglyot, amelyet gyakran kapcsoltak össze babonákkal és a mágia sötétebb aspektusával. A tudás szimbólumaként gyakran kapcsolták össze őt a már említett Hétaké istennővel.

Kép forrása: Pixabay

A mai ember számára ezek az archetipusos jellegekkel megáldott alakok talán már távolinak és ködösnek tűnnek, azonban érdemes ezeket a mítoszokat és legendákat közelebbről megismerni, hiszen így talán egy más oldalról ismerhetjük meg szeretett Holdunkat, égi kísérőnket.

Folytatjuk…

Felhasznált irodalom:
Sally Morningstar: A bölcs hold, Athenaeum, Budapest, 2005, 12-13,16-18.p.
Hachette, Quesnel,Ruffieux, Chagnaud: Egyiptom, Mítoszok és Legendák, Gulliver,Budapest, 1991
Ragnache, Laverdet: A Világ teremtése, Mítoszok és Legendák, Gulliver, Budapest,1991
Román József,: Mítoszok könyve, Gondolat, Budapest, 1963
Erich Neumann: A Nagy Anya, Ursus Libris, Budapest, 2005