Egy arc a múltból, egy göndör hajkorona, profi mozgás, remek humorérzék és önkritika, különleges szemüvegek, és egy hang, amelyet nem lehet elfelejteni. Ő Pál Éva. A Kócbabák és a Neoton Família egykori énekesnője, akiről már évek óta nem lehetett hallani semmit, néhány nappal ezelőtt megtörte a csendet, és a meglepetés erejével tér vissza hamarosan a világot jelentő deszkákra. Annak ellenére, hogy az együttműködés az anyazenekarral már hosszú évtizedek óta megszakadt, és Éva a hétköznapi életet választotta a csillogás helyett, sokan emlékeznek rá, és nagyon sokan szeretnék, hogy ismét énekeljen.

Minden vágy valóra válik egyszer, hiszen aki megtapasztalta a színpad varázsát és a közönség szeretetét, az előbb-utóbb, mikor itt az ideje, visszatér, hogy ismét elvarázsolja a hallgatóságot. Éva esetében is így történt, a hosszú bábállapotnak vége, a pillangó kilép álombörtönéből, hogy új szárnyakra kapjon. Pál Éva, vagy ahogyan mindenki ismeri, Pali május 13-án este a Nexus+ zenekar vendégeként debütál a Legenda Sörfőze Center színpadán néhány dal erejéig, amely még csak a kezdet, hiszen az együttműködés – a tervek szerint - hosszú távra szól.

Ahhoz, hogy ennek a miértjét megtudhassam, Éva nyomába eredtem, aki többéves kergetőzés után végre hajlandó volt arra, hogy beszélgessünk egy nagyot múltról, jelenről, de elsősorban a jövőről, amelyet a visszatérés körüli izgalom sző át nemcsak nála, hanem azoknál a hűséges rajongóknál is, akik hosszú évek óta kitartottak és kitartanak a csendbe burkolózó énekesnő mellett, és biztosítják őt szeretetükről.

Fotó: Pál Éva fotóarchívuma/Facebook/Hot! magazin fotózás

Sokakat meglepett az, hogy újra kinyitottad azokat a kapukat, amelyeket sokáig bezártnak hittél, és újra visszatérsz igazi hivatásodhoz, a zenéhez.

Reméljük, hogy tényleg visszatérés lesz, és ez a tény, hogy újra kiállok a fénybe, hozza magával a többit. Nagyon izgatott vagyok, hiszen nagyon régen volt az, hogy színpadon álltam közönség előtt, és úgy érzem, ennek most van itt az ideje több okból is. Ilyenkor, hatvanöt felé már elgondolkozik az ember, hogy a test, mint motor, már nem úgy működik, mint szokott, így mindenképpen, ha szeretnék még visszatérni a színpadra, akkor most kell lépnem. Ugyanakkor nem hiszek a véletlenekben, abban viszont igen, hogy mindennek oka van. Fontosnak tartom megemlíteni azt is, hogy egy szerencsés csillagállás alatt állok éppen, amikor több dologból áll össze egy koherens egész, amelyek egy óriási löketet adnak ahhoz, hogy visszatérjek.

Hogyan sikerült kimásznod a csigaházból?

Mindenképpen Bardóczi Gyula nevét kell megemlítenem, akinek köszönettel és hálával tartozom. Ő volt az, aki tavaly konkrétan kijelentette, hogy énekelnem kell, és nekiállt gondolkodni azon, hogyan is lehetne ezt megvalósítani. Annak ellenére, hogy elég visszavonult életet élek, és inkább a civil pályán mozgok, titokban odabenn mindig is álmodoztam arról, hogy valamikor egyszer talán újra a közönség elé állok. Mikor Gyula elém állt, először kétkedéssel álltam a dologhoz, hiszen tizenhat éve annak, hogy nem énekeltem egyáltalán, és azon kaptam magam, hogy az évek csak repülnek. Tudod, ahogyan az ember halad a korral, nemcsak a külső változik meg, hanem a hang is. Kételkedtem magamban, és abban, hogy tudok-e még énekelni egyáltalán. Azonban a dolog nem hagyott nyugodni, és tettem egy próbát, hogy megnézzem, képes vagyok-e erre a hosszú kihagyás után. Az első hetekben kétségbe voltam esve, mert a hangom egyáltalán nem szólalt meg, hagytam is, de amikor Gyula újra felhívott, újra elkezdtem gyakorolni. Ekkor már éreztem, hogy újra működik, újra tudok énekelni. Azonban ott volt a kérdés, hogy kik lehetnek azok, akikkel érdemes lenne egyesíteni erőinket, így Gyula javaslatára felvettem a kapcsolatot a Nexus+ zenekarral. Ez a folyamat persze nem pillanatok alatt történt; hosszú hónapok teltek el, amire úgy éreztem, hogy készen állok. Felhívtam a zenekar vezetőjét, Fedics Tamást, akivel megbeszéltük egy próbát, amelyen hat órát keresztül énekeltem. Én voltam a legjobban meglepődve, hogy ez sikerült. Nagyon nagy élmény volt az, ahogy a dalok egyik pillanatról a másikra megszólaltak, és a vokálok életre keltek úgy, ahogyan én mindig is szerettem volna. Nagyon örültem neki, hiszen nemcsak én éreztem, hanem ők is, egy igazi örömzenéről volt szó. Persze, kell még ezen dolgoznunk, hogy tökéletesítsük a hangzást, de mindannyian úgy éreztük, hogy igen, csináljunk valamit közösen. Így jött az az ötlet, hogy előzetesként az egyik koncerten próbáljuk ki, hogy működik az egész közönség előtt.

Kép forrása: Nexus+ zenekar/Facebook/Fedics Tamás

Milyen hangulatban folynak a próbák a zenekarral?

Először bemutatnám őket, jó? Szerintem hazánk egyik legjobb partiegyütteséről beszélünk, amelyben olyan remek zenészek és énekesek vannak, akik minden stílusban otthon mozognak, és fantasztikus hangulatot képesek teremteni, akárhova is hívják őket. Azt is fontos megjegyeznem, hogy korábban ők olyan neves zenészekkel léptek fel, mint Fenyő Miklós vagy D. Nagy Lajos, így számomra emiatt is egy nagy megtiszteltetés, hogy velük énekelhetek. Mind az öten énekelnek, majdnem hátast dobtam, mikor meghallottam, milyen nagyon jól szólnak együtt! Milyen vokálok fognak megszólalni majd! Annak ellenére, hogy van bennem félelem és izgalom, nagyon várom már a közös munkát! Természetesen, ha már megtettem ezt az első nagy lépést, akkor tervezem, tervezzük a Nexus+ Zenekarral azt, hogy ezt egy hosszabb koncertműsorrá bővítjük, hogy minél több emberhez eljuthassanak azok a dalok, amelyek számomra is, és a rajongók számára is sokat jelentettek és jelentenek. Így jött az az ötlet, hogy előzetesként, az egyik koncertjükön próbáljuk ki, hogy működik az egész közönség előtt.

Szombaton este milyen műsorral készülsz a közönségnek?

A Legendában vendégnek hívott meg a zenekar, így én csak néhány olyan dallal készülünk, amelyek a Neoton Família történetében fontos mérföldkövek voltak, és a mai napig örökzöldnek számítanak, erről többet nem mondanék, mivel nagyon szeretnék meglepetést okozni a közönségnek.

Aki ismer téged, az pontosan tudja, hogy minden fellépés előtt a poklok poklát járod meg az izgalom és a félelem miatt…

Természetesen ez így van, ezen nem is tudok változtatni, hiszen mindig is így volt már a korai időkben is. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy erre szükségem van, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, én a feszültséget így vezetem le, de valahogy úgy érzem, minden rendben lesz.

Lemezborító forrása: Hungaroton, a Fotexnet engedélyével

Ha már az érzések kerültek szóba, gondoltad volna, hogy ekkora érdeklődést fog kiváltani a bejelentésed?

Erre egyáltalán nem számítottam, képzeld, még a szakmából is olyan visszajelzések éreztek, hogy „igen, végre!” és „épp itt volt az ideje!” Ugyanakkor köszönettel és hálával tartozom a rajongóknak, akik sok-sok hosszú, csendben töltött év alatt is mellettem voltak, és biztosítottak szeretetükről és hűségükről. Ez nagyon meghatott, és úgy gondolom, ezekből kell töltekezni a mindennapokban. Igen, a szeretet nagyon meghatott, és jól esett, hiszen nem számítottam erre. Hiszek a sors kezében, hiszen a Bardóczi Gyula, ifjabb Jakab Gyuri és Jakab Jani mellém álltak, és szeretetükről biztosítottak, hogy igen, merjek kilépni a komfortzónámból, és az az energia, amit tőlük kaptak, ugyancsak nagyon fontos, így nekik is nagyon szépen köszönöm azt, hogy a sarkukra álltak velem szemben. Mellém álltak és szeretetet adtak, és a visszatérésben hatalmas erőt adva támogattak. Az ember akárhányszor szeretne hátat fordítani a múltnak, az ilyen élmények nem engedik, sőt ezek az apró parazsak lánggá nőnek, mikor az ilyen impulzusok elérik az embert.  Visszatérve a Jakab-testvérekre! Pont ők! Úgy érzem, hogy Gyuri odafenn segít rá a dolgokra, és küldi a jeleket, hogy tudjunk egymásnak adni, hogy ezáltal még többek legyünk. Ez kérem szépen, igazi csoda, és én nagyon örülök neki!

 Ha egy kicsit elkalandozhatunk a múltidézés felé, véleményed szerint mik voltak azok a faktorok, amelyek a Neoton Famíliát sikeressé tették?

Azt hiszen, nagyon fontos megemlíteni azt, hogy a Neoton Família egyéniségekből állt, nem uniformizált zenészekből, és talán ez a különbség tette azt lehetővé, hogy egy nagyon jó csapat dolgozhatott együtt ezekben az években. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy a sikert együtt értük el, mindannyian erőnkön felül próbáltunk teljesíteni és túllépni a korlátokon akár koncertekről vagy lemezfelvételekről volt szó. Másik oldalról szerintem kellettek az olyan finomságok, mint Pásztor Laci slágerérzékenysége, és Jakab Gyuri remek dzsesszes múltja, remek hangszerelői adottsága. Ugyanakkor nagyon fontos kiemelnem az énekhangokat, Csepi szopránja, az én altom látszólag két különböző világ, azonban, ha tercben szólaltattuk meg őket, kialakult egy karakteres, erőteljes vokális hangzás. Hasonló történt akkor is, ha dupláztunk -ezt az jelenti, hogy ugyanazt a szólamot énekeltük, akkor kialakult egy harmadik hang amely egyszerre szólalt meg élesen és lágyan, ezeket szinte az összes olyan dalban fel lehet fedezni, amelyek 1983 előtt jelentek meg, mint például a Monte Carlo vagy a Don Quijote lehet ezeknek kiváló példája.

Ebből az időszakból mik a kedvenc élményeid?

Nagyon szerettem a Kócbabák-korszakot is, amikor mi, hárman Évák nemcsak ismerkedtünk a szakmával; vokáloztunk az Express együttesnek, dolgoztunk Máté Péterrel, tehát elmondhatjuk azt, hogy a korai évek szárnycsapásai is sokat adtak számunkra. Amikor 1979-ben kikerültünk a MIDEM-re, akkor hatalmas lépést tettünk előre. Ezután nem sokkal Fábián Vica kivált a zenekarból, és megérkezett Ádám és Gyuszi. Ebben a felállásban Csepivel egyenrangú énekesnőként álltunk kinn a frontvonalban, sokan azt mondták, hogy mi voltunk a „Magyar ABBA” a Szerencsejáték lemezzel bezárólag, nemcsak a hangzás miatt, hanem a megjelenésünk miatt is. Innentől kezdődött az a felemelkedő sikerkorszak, amely során kijuthattunk Japánba, először promóciós turnéra 1980-ban, majd egy évvel később egy igazi koncertkörútra. Japán maga volt a csoda, hiszen itt éltük meg először, milyen a Felkelő Nap Országának precizitása! Minden percünk előre be volt osztva, a médiaesemények tervezete kidolgozva, nem is beszélve a hangtechnikáról. Sőt, volt olyan is, hogy a Queen zenekar fotósával dolgozhattunk együtt! Igazi sztárok voltunk kinn, így is kezeltek minket. Itt találkoztunk az igazi nyugati profi szervezéssel, ami mire pontosan meg volt szervezte, akárcsak a turné időbeosztása. Egyszer kellett csak beállnunk, és utána minden rendben volt, és minden ugyanúgy szólt.

Annak ellenére, hogy 1983-ban eljöttél a Neotonból, az együttműködés nem szűnt meg teljesen.

Ez egy nagyon nehéz időszak volt számomra, egy olyan helyzet elé kerültem, amelyből az egyetlen kiút a hidak felégetése volt, az önálló út. Kimentem Kanadába vendéglátózni, majd hamarosan megszületett a fiam. A nyolcvanas évek második felétől ismét együtt dolgoztam a zenekarral, igaz, ekkor már szigorúan háttérvokálos szerepben, azonban az is előfordult, hogy szólólehetőséget is kaptam egy-egy dal erejéig. A Neoton 1990-es két részre szakadása után dolgoztunk egy szólólemezen, amely azonban szerzői jogi viták miatt nem jelent meg végül. Jakab Gyurival továbbra is jóban voltunk, annyira biztos pont volt számomra a szeretete, az odafigyelése, így, amikor 1996-ban meghalt, nagyon megrázott a dolog, és úgy érzem, mai napig sem tudtam elengedni őt. Nagyon sokat kaptam tőle, és ezért a mai napig hálás vagyok.

Mennyire követed figyelemmel a mai magyar zeneipart?

Alapvetően zavarban vagyok, mivel a „távollétem” során annyi minden történt, hogy alig tudok az újdonságok között eligazodni. Pont tegnap beszéltük a fiúkkal, hogy a mostani zenészvilág számomra fehér folt, nagyon sok mindent nem értek. Sajnos soha nem értettem ahhoz, hogyan adjam el magam, tudom ez hiányosság, és ezt még tanulni kell. Jelenleg azt szeretném, ha valaki segítene eligazodni a megváltozott viszonyok között, és profi módon tudna menedzserelni, hogy sikerüljön újra megtalálni a helyemet. Annak ellenére, hogy sokan leírtak már a csendben töltött éveim miatt, mai napig is művésznek érzem magam. Szomorú azt látni, hogy napjainkban az igazi nagy művészeket keresni kell, és mindenhol celebekkel találkozunk. A művészi lét nem magamutogatás, sem az, hogy aprópénzzé váltani saját magunkat a média figyelméért cserébe. De remélem azt, hogy nagyon sokan átlátnak a szitán, és tudatosan keresik az igazi kultúrát, és itt nem csak a zenéről beszélek.

Képek forrása: Pál Éva fotóarchívuma//Facebook/Hot! magazin fotózás, valamint Sáfár Bernadett (kutyás portré)

Ha már a lélek rejtelmei szóba kerültek, mi az, ami erőt ad a mindennapokban a számodra?

Van egy mondatom, ami szerint a jónak élnie kell, és nem feltétlenül elismerést aratnia. Sokat segítettem anyaotthonokban, hajléktalanoknak, ételosztásokon, és az állatvédelemben, nem azért, hogy ezzel bekerüljek a médiába, és erről beszéljenek az emberek, hanem amiatt, hogy adhassak, és tényleg azért az élményért, amit ekkor kapok, legyen szó egy mosolyról, egy összekacsintásról, vagy egy mély beszélgetésről. Ezek adják az élet igazi lényegét, és ezeket neked kell megélned. Ilyenkor nincs szükség közönségre, mert ez az élmény a te privát lényedben történik és belülről fakad. Ahogy már Gyuláék kapcsán említettem, ezekből lehet töltekezni hetekre, hónapokra, vagy évekre, és akkora energiát adnak, hogy akárhányszor csak eszedbe jut, mindig egy kicsivel boldogabb leszek. Spirituális embernek tartom magam, hiszek abban, hogy az emberi élet lényege belülről fakad, és rajtunk múlik, mihez kezdünk itt lenn a földön magunkkal. A lényeg mindig az élményen van. Hadd hozzam fel példának a Neotont, akik szeretik ezeket a dalokat, azok számára csak egy a fontos: az, hogy hitelesen szólaljanak meg. Legyen szó a Neoton Família Sztárjairól, vagy a mostani projektemről, hiszem azt, hogy mindkettőnek létjogosultsága van. Hiszen a hangsúly a hitelességen van, nem az előadó személyén. Ha képesek vagyunk úgy elénekelni ezeket a ma már örökzölddé lett slágereket, akkor a dalok életre kelnek, és általuk adni tudunk. Ez itt a lényeg, kérem szépen.

További információ a Nexus+ zenekar koncertjéről itt található.