Szabadulj meg tőle!

Teltek múltak az évek, ez a téma mindig sokat foglalkoztatott, s mellé akadtak más témák is. Például eltöprengtem azon, hogy ha mi vagyunk a legfejlettebb, hiper-szuper civilizáció, amire még példa sem akadt soha a Föld nevű bolygón, s olyan fejlett a tudományunk, különös tekintettel az orvostudományra, akkor miért szenved szinte minden ember valamiféle betegségben, miért halnak meg emberek olyan fájdalmasan korán, miért halnak meg gyerekek, vagy születnek betegen, netán különféle rendellenességekkel.

Erre is megkaptam a választ, úgy hívják, GNM, ha gondolod, keress rá az Interneten, temérdek információt találsz majd róla. Érdemes rászánni az időt, mert olyan tudás birtokosává válhatsz, ami nem csupán a te életedet mentheti meg, vagy teheti minőségileg klasszisokkal jobbá, hanem szeretteidét is, amennyiben nyitottak egy új, az eddigiektől teljesen különböző gondolkodásra.

Nos, ezzel a tudással, meg némi anatómia ismerettel felvértezve megértettem sok mindent.

Időközben megfigyeltem azt is, hogy ha valami oknál fogva épp háztartásbeli lettem, és nem jártam be reggelente munkába, akkor is villámgyorsan felkúszott rám 20-30 kiló. Ilyenkor az emberek gondolkodás nélkül rávágják, hogy persze, a lazsálás, a semmittevés, no meg a naplopás...

Elsőre valóban kielégítő magyarázatnak tűnik, de ha elmesélem, hogy amikor munkába jártam, négyszer ettem egy nap, míg ha otthon voltam, akkor jó, ha egyszer, és amikor munkába jártam, egész nap ültem, edzeni sem edzettem, mivel sosem tudtam időt keríteni rá, ezzel ellentétben, ha otthon voltam, naponta edzettem legalább egy órát, méghozzá nagyon keményen, és álló nap futkostam a különféle teendőim után, nos, már nem annyira egyértelmű ez a lazsálás, meg naplopás ügy.

De akkor hirtelen összeállt a kép.

Úgy ám, az a bizonyos stressz!

Amikor beültem a munkahelyemre, az maga volt a nyugalom, a béke, ehhez az érzéshez képest. Ott ráértem egyetlen dologgal foglalkozni, ami épp előttem volt, és semmi mással. Ott nem hordoztam magamon millió és millió otthoni feladat súlyát megállás nélkül, ezzel szemben, amikor otthon vagyok, nem az otthonomat látom, hanem a rám váró elvégzendő teendők sorát. Az ember arra lesz figyelmes, hogy már aludni sem tud. Úgy felpörgött, hogy képtelen leállni, mert még ha látszólag pihen is, belül ott zakatol a „hű, de sok dolgom lenne” érzés, a hozzá tartozó bűntudattal. És bizony, ez az, ami hízlal.

Így lesz ebből ördögi kör, hiszen közben az ember tudja, de talán még hallja is, mint szólják le a körülötte élők: „Na, ez megint, hogy meghízott, hogy elhagyta magát, milyen igénytelen lehet!” Vagy hogy „de jó sora lehet, biztos csak lebzsel, meg fal egész álló nap.” Még keserűbb lesz szájában a falat, még nagyobb az ellenállás. Igyekszik kevesebbet enni, beindul a szervezet energiatakarékos módja, felszalad még vagy tíz kiló. Kemény edzésbe kezd, amitől még sokkal több teendője lesz, edzés közben is ott ordít a vészharang, siess, rohanj, mert még ezer a dolgod, sosem leszel kész. Még felszalad tíz kiló. Depressziós lesz, hiszen mindent megpróbált, mégis hízik. Bánatában eszik, még felszalad tíz kiló.

De mi a megoldás?

Folytatjuk...

A cikk előzmény: A tudatosság mint egyfajta fogyókúrás „csodaszer”? (2. rész)

Kép forrása: Pixabay