Mennyit ér ma az asztalunkon az étel, ami régen száz egységnyi volt?

Táplálkozási szokásaink az elmúlt hetven évben alaposan megváltoztak, hátat fordítottunk a tradicionális étkezésnek, egyben az addigi életformának is. Sajnos ez idő alatt annyira lecsökkent a táplálékok tápanyagértéke, hogy ezt egészségünk érdekében egyre komolyabban figyelembe kell vennünk. Életem során hallottam elbeszéléseket az idősektől, hogyan éltek ők és elődeik évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt, mert nagyszüleink előtt generációról generációra nem sokat változott a technika a konyhában. Aztán egyszer csak lett villany, lett gáz, s megvásároltuk az első hűtőszekrényt is. Az alábbiakban elődeink szokásait állítom szembe a mostani, mindennapi életünkkel: hogyan, mit végeztek ők, mit tettek az asztalra, és hogyan tesszük mindezt mi, valamint mennyi az értéke az ételnek.

Menjünk vissza 150 évet, és vizsgáljuk meg, hogy akkor milyen szempontokat követtek az étkezési és életviteli szokásokban.

Halászfalu, Csongrád

Évszakoknak megfelelően szezonális ételeket ettek, amit piacokról, gazdaságokból vásároltak, vagy maguk termeltek. Volt, amiket raktároztak és tartósítottak, ezeket az év nagyobb részében tudták fogyasztani, mint például a gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök. A tárolás vermekben, pincékben, padláson történt. A legfontosabb tartósítási módok az aszalás, a szárítás, a befőzés és a savanyítás volt.  A húsokat frissen vágták és fogyasztották, a disznóvágásnak is megvolt a maga ideje - amikor hideg volt - a feldolgozás során zsírban sütve, besózva vagy füstölve konzerváltak. A falvakban kialakult az a szokás, hogy a rokonság meghatározott időben végezte együtt a disznóvágást, így jutott ősztől hamvazó szerdáig friss hús többeknek az asztalára.

Ami kimondottan szembetűnő, hogy nem használtak tartósítószert, adalékanyagot, amiket a mai kor embere - akár 4-5 kg-ot is - „hordhat magával” a belekben és a zsírokban lerakódva. Sőt, a vizsgálatok szerint akár évente is megehetünk ennyi emészthetetlen szintetikus anyagot. Ma szinte bármit megvásárolhatunk bármelyik hónapban. Régen „szegényesebb” volt a választék, mégis minden hónapban jutott bőséges élelem az asztalra, friss ételt ettek, frissen vágott húst fogyasztottak, és mindennek tápanyagértéke magas volt, vagyis elegendő tápértékkel rendelkeztek a megtermelt termékek. Tehát érvényesülhetett életükben Hippokratész híres mondása:

Nagyszüleink nem sanyargatták testüket divatos diétákkal, fogyókúrákkal, ők azt ették, amit az évszak megengedett. A gyerekek is kaptak finomságokat, amik nem előre gyártott, bebiztosítva tartósított és hetekkel becsomagolt falatok voltak. Friss tejet ittak, hagyományosan készített tejtermékeket fogyasztottak. Az állatokat teljes egészében felhasználták, belsőséget és csontleveseket főztek, így szervezetükbe bejutottak gazdagon az ásványi anyagok. Igaz, voltak böjtök, de a böjt se a sanyargatásról szólt, csak akkor elhagyták a húsételt. De hát számtalan finomság volt a húson kívül, ami magas vitamin és ásványi anyagtartalommal bírt. Ételeiket otthon készítették hagyományos módszerekkel, egyszerű eszközökkel.

Szó se volt arról, hogy génmódosított-e az alapanyag vagy sem. Nem hallottak az élelmiszer-adalékokról, stabilizátorokról, dúsítókról. Nem alkalmaztak a minőség megőrzésére antibiotikumokat, hormonokat és egyéb mesterséges összetevőket.

Halászfalu, Csongrád - Konyha 150 éve és azelőtt

A kisebb-nagyobb egészségi problémáikat maguk kezelték étkezéssel, gyógyító füvekkel, egyéb megoldásokkal és pihenéssel. Súlyos betegségek és balesetek esetén fordultak orvoshoz. Rosszulléteknél leveseket, csontleveseket, teákat ittak és gyengébb ételeket ettek, valamint sokat pihentek, hogy a test természetes gyógyulása visszaállítsa jó közérzetüket és munkabírásukat. Ezek a megoldások folyamatosan öröklődtek tovább, hiszen régen jellemző volt a többgenerációs együttélés.

Egészségmegőrző volt számukra, hogy sok időt töltöttek a szabadban, fizikai munkát végeztek. A lakosság nagy része 150 éve még a mezőgazdaságban dolgozott. A gyerekek is a szabadban játszottak a tiszta levegőn, vagy segítettek szüleiknek. A városlakók kilométereket gyalogoltak a piacra vagy munkahelyükre, parkokba, ez volt természetes.

Sejtjeink egészsége a táplálkozástól és az életmódtól függ. Ha a táplálkozás nem megfelelő, a sejtek nem megfelelő szöveteket hoznak létre, azok pedig nem megfelelő szerveket, melyekből szervrendszereink épülnek fel, de ha a legapróbb a sejt nem kap jó tápanyagot, akkor szervrendszerekből alkotott testünk sem fog megfelelően működni. Bővebben: ITT (Sejtek egymás közt)

A természetes táplálékot fogyasztók szerint szervezetünk még tudja kompenzálni, ha egy-egy adag megengedett tartósítószeres ételt elfogyasztunk, de ha nap mint nap ilyen ételeket eszünk, akkor szervezetünkben lerakódnak az emésztetlen “táplálékok”, raktározódnak a zsírszövetben, és káros hatással bírnak szervezetünkre (fáradtsággal, kimerültséggel, dekoncentráltsággal kezdődik jelentkezik).

Mivel táplálkozunk ma? Tele vannak a boltok félkész, tartósított, adalékanyaggal dúsított termékekkel. Mondjam még? Mindenkinek a „könyökén” jön ki ez a „duma”. Viszont, ha sietünk, akkor megesszük a dobozból, zacskóból és fóliából, szükség esetén felmelegítjük, vizet forralunk vagy megsütjük.  Gondoljuk át Hippokratész másik híres mondását: