PETER KOVARY & ROYAL REBELS: HALFWAY TILL MORNING (2017) LEMEZKRITIKA

„A rock örök és elpusztíthatatlan” – ez a mondat Schuszter Lóránt szájából hangzott el még a hetvenes években, és azóta is sokan idézik fel, ha a zenei stílus kerül szóba. A rock egy igazi állócsillag, amelyet hiába temettek és gyászoltak sokan, a világégéseket megerősödve élte túl. Ha a huszonegyedik századi magyar állapotokat szeretnénk közelebbről megismerni, ténynek tekinthetjük, hogy hazánkban a zenekarok helyzete nem a legrózsásabb, azonban mégsem érdemes elkeseredni, hiszen a stílus, akár tiszta, akár más világokkal keverve virágzik tovább.

Napjainkban inkább azok a formációk vannak nagy számban jelen Magyarországon, akik a stílus szabadabban értelmezhető, más hatásokkal gazdagított formáját képviselik, így a hagyományos, tiszta forrás manapság sokak számára már inkább a régi nagyoknál és a tribute zenekaroknál található meg. Azonban vannak az új zenésznemzedékből is jónéhányan, akik visszakanyarodva a gyökerekhez járulnak hozzá, hogy a rock tovább éljen. Az úgynevezett vintage kategória is jónéhány nagyszerű formációt rejt, akik célja az, hogy a hőskor a mai generációk számára is közkedvelt legyen. Az Ivan & The Parazol, a The Qualitons, valamint a The Trousers amellett, hogy fütyülnek az aktuális trendekre, az elmúlt aranykor egy-egy ragyogó pillanatát elevenítik fel úgy, hogy a mai kornak megfelelő módon minél több zenehallgatóhoz eljuthasson az a különleges hangzásvilág, amely a korábbi nemzedékeknek a mindennapi zenei mannát jelentette.

Azonban itt van még a Peter Kovary & The Royal Rebels, akik nemrég bontották ki szárnyaikat, és kihasználva A Dal által nyújtott bemutatkozási lehetőséget, minden esélyük megvan arra, hogy kiemelkedjenek a tömegből. A 2016-ban indult formáció habár nem jutott tovább az elődöntőből, az általuk bemutatott It’s a Riot egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a zenei oldalakon.

A frontembert, az énekes-gitáros-dalszerző Peter Kovary-t nem kel bemutatni, hiszen sokan ismerik őt a Neo zenekar egykori gitárosaként, majd a későbbiekben a DJ-színtér kultikus alakjaként új oldalát mutatta meg. A tavalyi évben azonban ismételten megújulva vágott neki a zenei berkeknek úgy, hogy a hatvanas-hetvenes évek rockzenéjét teremtette újra modern keretek között. A végeredmény pedig egyszerre autentikus és modern, igényes és jó értelemben véve rádióbarát. A produkció létrehozásában Peter Kovary-nak olyan zenésztársak segítettek, mint Nagy Zsolt ’Liszi’, Neményi Csaba, Tóth Zsombor és Kovács Csaba, akiknek köszönhetően egy különleges, Magyarországon abszolút egyedinek tekinthető hangzásvilág született meg, amely egyszerre ragadja meg a klasszikus rockon felnőtt zenehallgatókat és a bakelitreneszánsz fiataljait, akik az igényességet keresik a sok alternatív és gagyirock produkció között.

A Halfway Till Morning a zenekar első igazi nagylemeze, amely a tavalyi négyszámos EP (Keepin’ On) világába enged egy mélyebb betekintést.  A korongot nyitó It’s a Riot nagyszerű felvezetésnek tekinthető; minden megvan benne, ami egy kislemezslágerhez kell; ha a dal hetvenes évek korai éveiben jelenik meg mondjuk angolszász területen, akkor bizonyára nagy sikert aratott volna. Azonban ez még csak a kezdet, hiszen jobbnál jobb szerzeményeket hallhatunk a korongon; a Face the Truth egy igazi gyöngyszem, amely blues-os riffjeivel ugyanakkor gazdag, powerpopos hangvételével viszi vissza a hallgatóközönséget a műfaj aranykorába. Ezzel szemben a Liquor Store lassú, de karcos, a korai progresszív rockot megidéző világa ugyancsak egy kellemes meglepetés. A Keepin’ On Beatles-re emlékeztető gazdag vokális harmóniái és erőteljes gitártémái ugyancsak figyelemre méltóak; a kemény hátteret a zongorajáték remekül lágyítja. A címadó szerzemény már kevesebb brit hatást tartalmaz, inkább a napfényes amerikai zenék felé kacsint ki; a vintage hangzás mellett felfedezhetjük a kilencvenes évek amerikai rockjának elemeit, ugyanakkor a blues hatásai ismételten fontos szerepet kapnak. Az ezt követő More Than I Deserve egy jóval intimebb, éteribb világot képvisel, amely erőteljesen támaszkodik a dzsesszesebb, intimebb világhoz.

Egy hangulatváltással ismét a keményebb hangvételé a főszerep, a Run for Cover zúzós gitárjai, markáns Hammond orgonajátéka a klasszikus Deep Purple-t idézik fel, azonban úgy, hogy a dal nem veszíti el jó értelemben vett slágeres hangvételét. Az ezt követő Forever and a Day az It’s a Riot mellett a másik olyan szerzemény, amely ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot, mivel a korai Rolling Stones-ra hajazó hangszerelés és a remek vokálok nemcsak kiválóan idézik meg az aranykor hangulatát, hanem a mai, kompaktabb és direktebb megoldások miatt a modern elvárásoknak is megfelelnek.

A korong ugyancsak egy fontos pontja a laza hangvételű Love so Divine, amely inkább már a country rock kategóriába tartozik, és hangulatában visszarepít minket a hetvenes évek amerikai nyaraiba. Ezzel szemben a Can You Hear Me Now már-már grunge-os, kilencvenes évekre hajazó dallamvonala ismételten bizonyítja azt, hogy Kovaryék nem ragadnak le egy irányvonalnál. A Hot Summer Breeze (To My Father) talán a legszemélyesebb az itt hallható dalok között, ugyanakkor remek lezárása a korongnak is; a vintage rockballada ugyanakkor elég dinamikus ahhoz, hogy a tudatosan felépített, ugyanakkor spontán hangvétel ne erejét vesztve érjen véget, hanem kiteljesedve vegye rá a lemezhallgatót, hogy hallgassa meg a produkciót újra az elejétől.

Kovaryéknak sikerült a néhai aranykor világát átültetni napjainkba úgy, hogy a produkció frissen és autentikusan szólaljon meg. Szó nincs itt stílusok és hangulatok másolásáról, inkább ezek tovább gondolását érezhetjük, amelyben a zenekar saját színei is fontos szerepet töltenek be.  Ahhoz, hogy tovább élhessen az a rock, mely több generáció életébe hozott és hoz változást, kell az új nemzedék, aki a régi gyökereket tovább viszi. Peter Kovary & The Royal Rebels pontosan ezt csinálja nagyon jól több másik formációval együtt. Ez dicséretes munka és szükséges is, bizonyítva a tételt, hogy „a rock örök és elpusztíthatatlan”.

Képek forrása: Peter Kovary & The Royal Rebels Facebook - Press Folder.
Csoportképek/© Andelka Savovic Photography.Peter Kovary portré/ © sinco