Tasi Beatrix

A hindu házasságkötés

Emberi problémáktól terhes korunk legválságosabb területe az egyre több tönkrement házasság, szétesett család. Sok kallódó, árva, félárva, szeretetre szomjazó kisgyerek él közöttünk, akiknek jövőjét s házaséletét a mi mintánk fogja kialakítani. Hogy ez a minta nem megfelelő, azt beszédes válási statisztikai adatok támasztják alá. A téma mindenkit érint, ezért érdemes foglalkozni vele, keresni a mintát, azt a fajta házasságmodellt, amely mindenki számára segítséget nyújthat saját házasságának kialakításához.

A nyugati világban a házasság megkötésének alapja az egyén választása, és az esküvőnek is rendkívül fontos szerepe van; ami természetes is, hiszen ekkor köti össze a sorsát két ember életre szóló szövetségben. Keleten azonban nemcsak ezért fektetnek oly nagy gondot a házasság megkötésének időpontjára. Úgy gondolják, minden eseményt annak kezdeti időpontja és minősége határoz meg. Szerintük két ember sorsának összekapcsolása sem a véletlen műve (ezt a fogalmat nem is ismerik), hanem tudatos felkészüléssel, nevelés és példamutatás útján ellátják a fiatalokat a páros élethez szükséges minden tanáccsal, majd kiválasztják a gyermekük számára legalkalmasabb partnert, akinek pontosan ismerik az asztrológiai jellemvonásait, és összeismertetik a két felet.

Az alábbiakban azt a hindu szokást igyekszünk bemutatni, miként keresnek a szülők párt gyermeküknek. Ilyenkor figyelembe veszik a családi hagyományokat, a személyes jellemvonásokat, de az asztrológia jóslatait, s természetesen a leendő pár kölcsönös véleményét is. Néhány évszázada még a világon mindenütt hasonlóképp köttettek a házasságok. A rokonság közelebb állt az emberhez, mint manapság, s egy új vő vagy meny valósággal édesgyermeke lett a családnak. A házasságok kommendálása társadalmi erőt és stabilitást eredményezett, s mivel a szülők kisgyermekkoruk óta ismerték a fiatalokat, bölcsebben tudtak dönteni ebben a sorsdöntő kérdésben.

A kétezernégyszáz esztendős hindu törvénykönyv, az Artha-sásztra szerint minden olyan házasság helyénvaló, amely az összes érintett tetszését kivívja.

A házasulandók életkora

Mikor az ifjú befejezi tanulmányait és kereső emberré válik, a szülők igyekeznek párt találni neki. Mint a kommendált házasság legtöbb szokása, az életkor is változatlan. A védikus korban éppúgy, mint a mai szokás szerint a huszonnegyedik életév betöltésével jön el a házasodás ideje, mikor az ifjú befejezte tanulóéveit. A lánynak négy-hat esztendővel fiatalabbnak kell lennie, mint a fiúnak, mivel a nők korábban érnek. Ideális esetben az ifjú 24-28 éves korában, a hajadon pedig 17-21 évesen köt házasságot. Az ennél magasabb életkor legföljebb a lányoknál okozhat problémát. Az első lépést a barátok, rokonok közbenjárása, újabban a házassági hirdetés jelenti. Általában a fiatalokat is megkérdezik, gondoltak-e már valakire, vagy a szülők igyekeznek egy távolabbi rokonságba tartozó párt találni. Néha gyorsan, néhány hét alatt megtalálják a jelöltet, máskor egy esztendeig is eltart a keresés. A folyamat nélkülözhetetlen résztvevője a közvetítő, a közbenjáró, aki lehet egy nagybácsi, vagy más közeli férfirokon. A tárgyalásokat a család férfitagjai folytatják, de minden lépést egyeztetnek az asszonyokkal. Ha a közvetítő mindkét család részéről hajlandóságot állapít meg, akkor a lányos atya előzetes ajánlatot tesz az ifjú atyjának.

A családi háttér

Egy hindu házasság nemcsak két személyt, hanem két családot, gyakran tucatnyi vagy akár száznál is több embert köt össze. Az érintett családok tekintélye, műveltsége, vallási élete és elkötelezettsége, egyéni állapota, tagjainak személyes vonásai, kifinomultsága vagy tradíciói legalább olyan fontos szerepet játszanak a házasság sikerében, mint a fiatalok tulajdonságai. Általában hasonló jellegű, kultúrájú családot keresnek, nagyjából azonos gazdasági és társadalmi helyzetben, hogy a leány ne kerüljön teljesen szokatlan körülmények közé. Az absztinens életmód, dohányzástól való tartózkodás vagy a vegetárius táplálkozás is lényeges feltétel lehet. Ezekben a kérdésekben teljes nyíltsággal tudakozódnak a másik család barátaitól, rokonaitól vagy munkatársaitól, akik készséggel szolgálnak felvilágosítással.

Mit mondanak a csillagok?

Ideális esetben a leendő pár mindkét felének teljes horoszkópját elkészíti és elemzi egy hozzáértő csillagjós. Egyszerűbb módszer a tízpróba, az ifjú s a leány születésekor aktuális csillagzatok (naksatrák) és holdházak (rasik) összehasonlítása, ami szintén segít az ifjú pár fizikális, mentális és érzelmi összhangjának vizsgálatában, de emellett a jövőbeli egészség, élettartam, a pénzügyi helyzet s a gyerekek számának kérdéseiről is tájékoztat. Az asztrológiai vizsgálatokat általában már a közeledés elején, a kapcsolat korai szakaszában elvégzik, hiszen az asztrológiai összhang perdöntő tényező lehet. A raddzsa, védhai és az úgynevezett Mars-csapás korai vizsgálata az esetek mintegy 20 százalékában olyan baljós állapotokat jelöl, ami súlyos sorsfordulatot sejtet a házasságon belül, vagy akár a válás előképe is lehet.

Az ifjú jelleme

A lányos szülők különös figyelemmel vannak a fiú képzettségére és jövedelmi helyzetére, hiszen ez hosszabb távon is meghatározza a fiatalok anyagi lehetőségeit. Az is fölöttébb kívánatos, hogy az ifjúnak már legyen állása. Ha a leendő férj keresőképessége megfelel az elképzeléseknek, személyes jellemvonásait, barátainak, rokonainak, tanárainak véleményét veszik fontolóra. A leány férfirokonai keresik fel a másik család érintettjeit, igyekszenek részletes információkhoz jutni a fiú egyéni szokásait, vallásosságát, megbízhatóságát, illetve a szebbik nemhez fűződő viszonyát illetően. Ha a fiú netán külföldön él, ezeket a kérdéseket még alaposabban vizsgálják. Nagyon fontos az egészség is. Idegrendszeri betegség, skizofrénia vagy tuberkulózis kizáró ok lehet, akárcsak az italozás vagy a dohányzás. A fizikális adottságok nem perdöntőek, ennek ellenére kedvezőbb, ha a fiú magasabb a leánynál. A fiú sötét bőrszíne nem különösebb hátrány, mint ahogy a világos bőrszín sem jelentős előny. A lányos szülők a fiú apját, illetve nagyatyját is alaposan szemügyre veszik, mivel feltételezhető, hogy leendő vejük is hasonló jó vagy rossz tulajdonságokra tesz majd szert. Legfőképp azt tartják szem előtt, hogy a fiú s a leány nagyjából azonos helyzetűek legyenek. Egy kifinomult leányt még akkor sem adnak hozzá egy durva vagy műveletlen ifjúhoz, ha az meglepően jól keres.

A leány tulajdonságai

A csinos külső, a személyes varázs és az otthonteremtő készség, a háziasság a leány legszebb ékességei. Legyen alacsonyabb, mint a választott, legyen szép a járása, nőiesen kellemes a hangja, szerény a természete és jó az egészsége. Azonos egyéb tulajdonságok mellett a világosabb bőrszín sok férfi szemében előny. Hogy milyen feleség lesz a lányból, azt anyjának, nagyanyjának, illetve nővéreinek természetéből igyekeznek kikövetkeztetni. Akárcsak a fiú esetében, a leány jelleméről, temperamentumáról is tájékozódnak a rokonoktól, barátnőktől, a tanároktól s diáktársaktól. A leány vallásos hajlama és képzettsége fontosabb, mint a fiú esetében. Előny, ha ért a zenéhez és jól táncol, ám ha ez gyakori szerepléssel jár, vagy netán sportol, az kifejezett hátránynak számít. Mivel a hindu házasság fő célja a gyermeknemzés, előnyt jelent a népes családból való származás, ez ugyanis azt sejteti, hogy maga is sok gyermeknek adhat életet. Komoly hátrány, ha egyke vagy legföljebb csak egy fiútestvére van.

Az első találkozás

A fiatalok csak akkor találkoznak, ha a családok tudakozódása pozitív eredménnyel járt, ha az asztrológia is kedvező kimenetelt jósolt, és sem a fiú, sem a leány jellemében nem találtak kivetnivalót, továbbá, ha a szülők korábban már találkoztak. Általában elsőként a fiú és szülei látogatnak el a lányos házhoz. A szülők összeülnek, beszélgetnek, s megkérik a leányt, szolgálja fel a teát a vendégeknek. A hajadon általában sejti, mi készül, bár nem tájékoztatják a látogatás igazi céljáról. Az ifjú s családja árgus szemmel figyeli a leány megjelenését, ruházatát, reagálását a kérdésekre, beszédét, szülei, testvérei iránti viselkedését, a kisgyermekekhez fűződő viszonyát. Mikor a leány távozik a szobából, a fiú nyilatkozik, kedvező-e a véleménye. Ha tetszik neki a dolog, négyszemközt a leányt is megkérdezik, mi a véleménye a fiúról. Ha mindketten hajlanak a kapcsolatra, személyesen is találkoznak, beszélgetnek, tesznek egy órácska sétát a kertben a kicsinyek társaságában. Gyakran több találkozóra is sor kerül. A későbbi végső döntéshez hat ember kell, a két-két szülő s az ifjak.

Az eljegyzés

Az eljegyzés szanszkrtul vágdana, vagyis a becsületszó megadása. E szokást a Védák is ismertetik. A fiús családot meghívják a lányos házhoz, ahol is a leány atyja hivatalosan a szavát adja, hogy leánya a választott ifjú felesége lesz. Ez az igéret kötelező, szinte megszeghetetlen. A szóbeli igéret egész Indiában elterjedt és rendkívüli súlya van, bár emellett az eljegyzési szokások vidékenként változók. A legtöbb helyen kölcsönös látogatások és ajándékozások pecsételik meg az adott szót. A vőlegény családja ruhát és illatszereket ajándékoz a lánynak, a fiú szintén ruhát kap. Otthoni szokás még a tilak jelének felfestése a vőlegény testére. Sok helyütt a menyasszony arany nyakláncot kap leendő anyósától, gyakran saját jegyajándékát, vagy modernebb szokás szerint a fiatalok gyűrűt váltanak. Egyes vidékeken a család nőtagjai tréfás dalokat énekelnek. Srí Lankán a polgári házasságot nyomban a felek beleegyezése után megkötik, míg a nagyszabású templomi esküvő csak később következik. Általában mindössze néhány hét telik el a kézfogó és a házasságkötés között, amit mindenképp az asztrológiai számítások szerint is kedvező napon és időpontban kötnek meg.

Mi legyen a hozománnyal?

A hozományra vonatkozólag nincs vallási vagy törvénykezési megkötés a hinduizmusban. Az eredeti hindu szokás a sztrídhana, vagyis a női vagyonrész. Ez olyan drágaköveket és aranyékszereket jelent, amit a leány az esküvője alkalmából kap. Ez az ő része a családi vagyonból, s egyfajta anyagi biztosíték arra az eshetőségre, ha férje magára hagyja vagy meghal. Az ilyen szituáció különösen akkor katasztrofális, ha a leány atyja sem él már. Jogilag a női vagyon a házasságban is az asszony személyes tulajdona marad, ami válás esetén visszajár. A hindu menyasszony akár tízezer dollár értékű aranyat is hozhat magával, csakúgy, mint a háztartáshoz szükséges összes eszközt.

Folytatjuk: Vallomások világszerte a szervezett házasságról: SZERVEZETT HÁZASSÁG? MIÉRT NE?

Az írás a Kagylókürt című folyóirat 1996/22-es számában jelent meg. A folyóirat holnlapja az alábbi képre kattintva megtekinthető.