Kedvelj minket a Facebookon!

GÉCZI ERIKA: ÉN ÉS A KAJAK

Írta: Géczi Erika 2016. 09. 05.

Először is szeretnék bemutatkozni. Ki is vagyok én, és miért vált szenvedélyemmé a sport és az egészséges életmód? Már kicsi gyerekként egy örökmozgó voltam, ez többnyire így van minden gyerekkel. Később vannak akik „ellustulnak”, vannak, akik nem. Én az utóbbiak közé tartoztam. Lételemem volt a mozgás.

Általános iskolás koromban kezdtem el szervezettebben sportolni. Akkori testnevelő tanárom nagy hatással volt rám, így lehetőséget kaptam arra, hogy az iskola színeiben versenyezzek, mint atléta. A futás, a távolugrás és a magasugrás ment a legjobban. Később, amikor gimnazista lettem, valahogy jött belülről egy nagyon erős késztetés arra, hogy versenyszerűen sportoljak, ne iskolai keretek között. Atletizálni szeretettem volna továbbra is, de valamiért nem jött össze. Végül elmentem teniszezni, ahol túlkoros voltam, és nem nagyon foglalkoztak velem. Ám a „véletlen” a segítségemre sietett, és az utamba sodort valakit, aki éppen kajakozott, nevezetesen a bátyám akkori barátnőjét. Kérdezte, hogy van-e kedvem kajakozni. Én addigra már annyira akartam sportolni, hogy nagyon boldogan mentem le életem első kajak edzésére a Budapest Sport Egyesületbe.

Így kezdődött, és ebből 15 év szerelem lett. Én és a kajakozás.

15 éves voltam ekkor, és ez itt is késői kezdésnek számított. Vagyis jócskán volt lemaradásom azokhoz a gyerekekhez képes, akik már 10-11 éves korban elkezdték. Ez sem tántorított el, nagyon szorgalmas voltam. Mindig többet csináltam a megadott edzésnél, s így szép lassan utolértem a korosztályomat. De mindezt játszi könnyedséggel, mert annyira szerettem csinálni. Nagyon jó volt a kollektíva, a csapat, szerettem az edzőimet és a társaimat, hatalmas élményként maradtak meg az első edzőtáborok és versenyek. Kitartásomnak köszönhetően, 18 éves koromra junior válogatott lettem, s egy év múlva megnyertem a junior bajnokságot is egyesben és párosban, ez egyenes út volt a felnőtt válogatottságba.

Innentől kezdve, szinte minden világbajnokságon és olimpián részt vettem, ami pályafutásom során megrendezésre került.

Nem szándékom felsorolni az összes eredményemet, amiket elértem, ha a kedves olvasót érdekli, el tudja olvasni a Wikipédián. Két olimpián nem vettem részt, ami azért sokáig fájó emlék volt számomra. Az egyik a moszkvai olimpia, 1980-ban, ahol hiába nyertem két válogatót is egyesben, mégsem vittek ki nemzetközi tapasztalatok hiányára hivatkozva.

A másik pedig 1984-ben, Los-Angeles-ben rendezett olimpia, ahol két számban is indultam volna, négyesben és párosban Kőbán Ritával, ám azt az olimpiát bojkottálta a Magyarország, csatlakozva a Szovjetunió bojkottjához, vagyis nem vettünk részt rajta. Így aztán maradt a szöuli olimpia, 1988-ban, hiszen minden sportoló álma, hogy részt vehessen az olimpián, mely a legnagyobb sportesemény a világon. S mint a népmesében, ahol a végén minden jóra fordul, az én álmom is valóra vált:

Kajak négyesben ezüstérmet szereztem társaimmal, Kőbán Ritával, Rakusz Évával és Mészáros Erikával. Azért amire még nagyon büszke vagyok, hogy ugyanezzel az összeállítású négyessel világbajnokok voltunk két évvel korábban, 1986-ban Montreálban.

Itt be is fejezném az élsportolói múltamról szóló rövid kis történetet, hisz nem magamról szeretnék írni leginkább, hanem magáról a sportolásról és a testmozgásról és annak hatásairól. A teljes történethez azonban az még hozzátartozik, hogy közben elvégeztem a Testnevelési Főiskola tanári szakát, ahol testnevelő és gyógytestnevelő képesítést szereztem, később pedig a kajak-kenu szakedzői szakot is, mivel szintén a „véletlen” úgy hozta, hogy egyesületemben, majd a KSI-ben edzőként gyerekekkel is foglalkoztam 10 évig.

A versenyszerű sportolás befejezése után már csak az egészségemért sportoltam, a versengésre már nem igazán volt késztetésem.

De jól esett minden nap megmozgatni magam, érezni, hogy vannak izmaim, s minden egyes sporttevékenység után jó volt érezni azt a kellemes relaxált érzést, amiről később még bőven lesz szó, hiszen a sportolás, a testmozgás egyik igencsak jótékony hatása pont ez az állapot.

Új érdekes sportokat próbáltam ki a kajakozás után, mint például biciklizés, lovaglás vagy a jógázás. Mindegyikről lesz még szó a későbbiekben, hátha lesz, aki kedvet kap valamelyikhez.

Tulajdonképpen azt mondhatnám, hogy mindegy mit csinálunk, csak mozogjunk! A további cikkeimben szeretnék fényt deríteni arra, és tudatosítani azt, hogy miért annyira hasznos és szükséges a testmozgás és a sportolás.

Géczi Erika

Képek: Géczi Erika archívumából