Meyer Beatrix történész

Amikor 1853 augusztusában Ferenc József osztrák császár eljegyezte Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegkisasszonyt, nem sokat tudott a gyereklány-ara jövendő férjének országának lakóiról – úgy mint sok minden másról sem, amit egy koronás uralkodó feleségétől elvártak volna. A kelengye összeállítása mellett azzal telt az ideje a menyaszonynak az esküvőig, hogy ezen hiányosságokat pótolja. Többek közt olasz és francia nyelvleckéket kellett vennie, valamint táncórákat tartottak neki. Az uralkodó jövendő hitveseként meg kellett ismerkednie vőlegénye országának történelmével és politikájával is. Ezen célból kérte fel apja, Miksa bajorországi herceg, az akkor 67 éves Majláth János történészt, hogy adjon Erzsébet leányának órákat.

Majláth előadásai az egész családra nagy benyomást tettek (a menyasszony mellett annak testvérei is részt vettek rajta), hisz a történész órákon keresztül minden jegyzet és könyv nélkül beszélt. Ennek ellenére nem sok újat tanult Erzsébet, mert Majláth könyvét „már részben olvasta a tanáraival.”[1] Ezen kívül annak munkái nem is voltak arra alkalmasak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia jövendő uralkodónéjának egy reális képet nyújtsanak a magyar történelemről. Kortársai Majláth történelmi műveit dilettáns alkotásoknak tartották, amelyekben hiányoznak a kritikus következtetések s a témaválasztás véletlenszerű volt. Az osztrák történetírók egyetlen pozitívumot láttak magyar származású kollégájuk munkájában, mégpedig „a magyar íróknál ritka pártatlanságot Ausztriával szemben.”[2] 

Ötkötetes művét a magyarok történetéről („Geschichte der Magyaren“) nyilvánvalóan egyetlen Erzsébet-kutató sem olvasta, még Egon Caesar Corti vagy Brigitte Hamann sem. Ebben a munkában ugyanis Majláth meglehetősen magyarellenes álláspontra helyezkedik az 1848-49-es forradalmat illetően. Kossuthról az volt a véleménye: „Er ist eine zum Glück der Völker seltene Erscheinung eines vollendeten Revolutionmannes.“ (A népek szerencséjére ő egy ritka példánya a kifejlett forradalmároknak.)[3] Széchenyiről már az 1840-es években azt írta, hogy ő a legnagyobb intrikus Magyarországon, Batthyányt – akinek kivégzését Erzsébet állítólag nagyon sajnálta – pedig fanatikusnak nevezte.[4]

De mit is lehetett várni egy egykori kémtől? Ugyanis az volt Majláth János. Már az 1830-as évek elejétől a Bécsi Udvar szolgálatában állt. Metternich államkancellár megítélése szerint „mint ügyes szónok a királyi érdekeket a mágnások tábláján képviselni” tudja. A másik előny az államférfi megítélése szerint az volt, hogy a történész, aki „egy könyvet szándékozik írni az [országgyűlési] tárgyalásokról, amelyben a bel- és külföld a dolgok állásáról olyan nézőpontból lesz tájékoztatva, ahogy azt a kormány kívánja.”[5] 3000 forint havi járandósággal honorálták szolgálatait – az akkori viszonyokhoz képest egy hatalmas összeg. Még az 1848-as forradalom kitörése után is kapott rendszeresen pénzt Majláth az államkasszából.[6] Az osztrák történészek által dicsért „pártatlanság”-ról ilyen körülmények között szó sem lehetett.

Majláth János egész életútja is az ellen szól, hogy Erzsébet királynénak Magyarország akkori legújabb politikai eseményeit pozitív megvilágításban mutatta volna be: Bár 1786-ban Pesten született, de a Bécsi Udvarban, annak értékeivel, nevelkedett fel. Apja ugyanis osztrák államminiszter volt, így anyanyelve is német lett, magyarul csak 14 éves korában kezdett el tanulni. Tudása ugyan elegendő volt ahhoz, hogy magyar műveket megértsen, de ha csak lehetett, akkor magyar kortársaival is németül beszélt. Munkáit németül írta és nem is maga fordította le magyarra. Kép: Majláth János (Bajor Tudományos Akadémia)

De akkor mivel tett akkora benyomást Erzsébet királynéra? Erre a kérdésre nehéz megbízható választ adni. Véleményem szerint ez Majláth személyiségére, fellépésére vezethető vissza. Még fiatal korában komoly szembaja volt a történésznek, évekig kímélnie kellett magát, nem is olvashatott. A Bécsi Udvarban tervezett karrierjéről (a 19. század elején koncipista volt) is le kellett mondania. Ekkor sajátított el magának olyan mnemotechnikákat, amelyek segítségével hosszabb, hallott szövegeket tudott megjegyezni. Ezen képessége biztosan nagyon hasznos volt kémkedései során. Szintén ezt a tudását használta fel Erzsébet királynénak tartott előadásain – amely ez által inkább egy cirkuszi mutatványhoz hasonlított, mintsem komolyan veendő tudásanyagnak. Nem is csoda, hogy az egész család egybegyűlt, ha a történész megjelent. Sisi apja, Miksa herceg híres volt a cirkusz iránti gyengéjéről, talán őt is ez a szempont vezette a tanár kiválasztásánál.

Ezen kívül érdemes még egy pillantást vetni Majláth külsejére és fellépésére. Kazinczy Ferenc költő, aki az 1810-es években ismerkedett meg a történésszel, a következőképpen írja le: „Kisebb mint én, vékony termetű, szőke, nem rossz és nem szép physionomiáju, bajuszkája veresbe vág, lapoczkájinak eggyike nem úgy áll, mint a’ másik.”[7] Ez a leírás ugyan több mint 30 évvel Erzsébet királynéval való találkozás előtt keletkezett, de testmagassága és -tartása nem nagyon változhatott meg. Kertbeny benyomása szerint a csekély magasság zavarhatta Majláthot, mert az „fejét mindig hátravetette, mintha ezáltal magasabbnak akarna látszani.”[8] Ezen kívül „sajátságos mozgása volt, méltóságteljesen járt, és nagyon tiszta németséggel beszélt, kissé kenetesen, de legalábbis egyes szavakat nagyon hangsúlyozott.”[9] Sisi eljegyzésekor még csak bajor dialektusban beszélte a németet. El lehet képzelni, hogy milyen benyomást keltett ez a fellépés a bakfis Erzsébet királyné és testvérei körében.

Miért gondolja még a mai napig mindenki, hogy Majláth a királynét a respublika irányába befolyásolta? Ennek legfontosabb oka Sisi egy másik magyartanárára, Falk Miksára vezethető vissza, aki két cikkében is Majláthra hivatkozik. 1893. novemberében a publicista a német nyelvű Pester Lloyd hasábjain közölt egy esszét a királyné névnapjának apropóján, amelyben a következő szavakat adja az újságíró Erzsébet szájába: „‚Önnek is az a véleménye – kérdezte Őfelsége egyszer hirtelen ezen sorok íróját – hogy az egyetlen észszerű államforma a köztársaság?‘ – ‚Honnan veszi Őfelsége ezt a kérdést?‘ – érdeklődtem csodálkozva – ‚Ó, gyakran vitatkoztam erről Majláth gróffal és most az ön véleményét szeretném hallani.‘“[10] Falk egy másik cikkéből egyértelműen kiderül, hogy az tisztában volt Erzsébet első magyartanárának nézeteiről. Az előbbi párbeszéd a következőképpen hangzik ott:

„Máskor valami politikai dologról beszélgettünk; egyszerre e kijelentéssel lep meg ő felsége: ‚Én úgy hallottam, hogy a legczélszerűbb kormányforma mégis csak a respublika.‘ Körülnéztem, vajjon nem dőlnek-e rám a régi habsburgi császárlak falai, mert ilyet császárné és királyné szájából bizonyosan még nem hallottak. Kérdésemre, hogy kitől hallá ezt ő felsége, azt felelé, hogy gyermekkori tanítójától, gróf Majláth Jánostól. Ez csak fokozta csodálkozásomat, mert Majláth Jánost, az ismeretes történetírót mindnyájan fő-főpecsovicsnak tartottuk. Ezt nyíltan meg is mondám ő felségének, ki azután a szegény grófot valóban megható bensőséggel védte”.[11]

 Erzsébet bajor hercegnő © Osztrák Nemzeti Könyvtár No.: Pg III/3/77

Mint az az idézetből kiderül, Falk nemcsak tudta, hanem el is mesélte az olvasóknak, hogy Majláth egy besúgó volt. Ezt a tényt azonban a legtöbb olvasó – minden valószínűség szerint – egyszerűen nem is regisztrálja. Jómagam is számtalanszor olvastam ezt a részletet, fel sem tűnt, hogy mit is állított Falk tulajdonképpen Majláthról. Ennek oka – legalábbis a saját tapasztalataim alapján – abban rejlik, hogy milyen ügyesen prezentálja Falk ezt az információt: Szépen becsomagolva, a sok más érdekesen közölt apróságok között egyszerűen elsiklik az ember tekintete az olvasottakon, úgy hogy nem is a részletekre, hanem az egész helyzet hangulatára koncentrálunk és az érzelmeinkre tereli a hangsúlyt: Erzsébet királyné emocionálisan és lojálisan reagál, amikor egykori tanárát védelmébe veszi, „s midőn annak szerencsétlen kimúltáról megemlékezett, – köztudomás szerint gróf Majláth János leányával együtt a starnbergi tóba fullasztotta magát – könyek tündököltek a királyné szemében.“[12]

A Ferenczy Idával (Erzsébet királyné bizalmasa és felolvasónője) folytatott levélváltásból kiderül, hogy Falk Erzsébetről szóló cikkei propagandisztikus célokat szolgáltak. 1886-ban, a „A királynéról” című esszé megjelenése előtt a „Magyar Salon“-ban a felolvasónő a következőket írta publicista barátjának:

„Tegnap vett becses sorai kapcsában sietek kijelenteni, hogy nékem Ferenczy Idának semmi ellenvetésem sincsen ha levelemet felhasználja, nem lévén azonban a magam ura – közöltem becses levelét Nopcsa báróval (megj.: Erzsébet királyné főudvarmestere), ki akadályt szinte nem lát de a kővetkezökre kért fel és én hagyom Őt magát beszélni: ‚Kérem írja meg Falk urnak, hogy ámbár nem kétkedem, miszerént Ő Felségét illető czikke azon ügyességgel lesz fogalmazva melyről Ő ismeretes – még is bátorkodom arra figyelmeztetni, miként minden tényeket vagy szavakat melyek a másik félt (az Osztrákokat értem) sérthetné vagy pedig Ő. F. ellen ingerűlt féltékenységet szűlhetne – czikkében ovatosan mellőzni szíveskednék.‘ Becses levelében említett Ő. F. illető szavai egészen szívemből merítvén ´s roppant őrvendek, hogy Őnt is bosszantja az a sok dícsének melyet nálunk más királynékról zengenek – míg a mi ímádott királynénkról csak olyan módon szoktak az ujságok megemlékezni a miből csak rossz akarat tűnik ki, – mi nekem ´s azt hiszem hogy Őnnek is fáj. – annak folytán kétszeres örömmel várom a mi tisztelt publicistánk ´s Ő Felsége egykori magyar mesterének czikkét, mert tudom, hogy a legjobban irt czikk lesz – mi valaha Ő Felségéről megjelent, és előre is hálás kőszőnetet mondott érte!”[13]

A fenti elemzés jól mutatja, mennyire fontos, hogy az olvasók eredeti iratokba is bepillantsanak. Majláth nem az egyetlen Erzsébet királyné környezetében, aki nem felel meg a róla alkotott és már több mint száz éve feltételezett képnek. Ennek egyik, talán legfontosabb, oka az európaszerte századok óta elterjedt a magyarokra ill. Magyarországra vonatkozó általánosításokban rejlik: Aki magyar, az lázadó és az osztrákok ellen foglal állást. Ebből következik: Ha Majláth magyar, akkor ő is lázadó és minden kijelentésével az osztrákok ellen foglal állást. Erzsébet királyné szerette magyar alattvalóit, szívesen jött az országba, hisz itt mindig szabadnak érezte magát. Egy azonban biztos: A királyné magyarok iránti érdeklődése nem Majláth Jánosra vezethető vissza.

A cikk a szerző „Kaiserin Elisabeth und ihr Ungarn” című német nyelvű könyve alapján íródott. Meyer Beatrix könyve megvásárolható (német nyelven): 

Kaiserin Elisabeth und ihr Ungarn (Bookline)

Források

Ferenczy Ida és Falk Miksa levelezése. In: OSzK Kt.

Ludovika bajorországi hercegnő levelezése. In: Bajor Állami Könyvtár München, Sexau-hagyaték.

Falk Miksa: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. A királyné arcképével. é. n.

Falk Miksa: Vom königlichen Paare. In: Pester Lloyd, 1893. november 12.

Kertbeny, Karl Maria: Silhouetten und Reliquien. Persönliche Erinnerungen. 2. köt. Prága 1863.

Kolos István: Gróf Majláth János. 1786-1855. Budapest 1938.

Majláth, Johannes: Geschichte der Magyaren. 5. köt. Regensburg 1854.

Váczy János: Kazinczy Ferencz levelezése. 15. köt.: 1817. január 1. – 1818. márczius 31. Budapest 1905.

Wertheimer, Ede: Der Ungarische Reichstag von 1839/40. (Nach ungedruckten Akten.) II. In: Pester Lloyd, 1901. január 27.

Irodalom:

Kolos István: Gróf Majláth János. 1786-1855. Budapest 1938.

Meyer, Beatrix: Kaiserin Elisabeth und ihr Ungarn. München 2019.