Mindenki ismeri a tudatos és a tudat alatti fogalmát, de természetesen a működése ennél sokkal bonyolultabb. Szimbolikus értelemben, a dobozokban is vannak kisebb dobozok, és így tovább. Éber állapotunkban szelektálunk. Helyzetektől függően viselkedünk, a környezetünktől elvárt sémák alapján. Disztingválunk. Pedig éber állapotunkban sem vagyunk belül olyan fegyelmezettek, mint ahogy az külsőleg látszik. Biztos, hogy mindenki fejében megfordul egy-egy esetben, hogy láthatatlanná válna, elrepülne, vagy agresszíven viselkedne… A fizikailag reálisan kivitelezhető reakcióinknak neveltetésünk/szocializációnk gátat vet. (Mondjuk, az agresszivitás tekintetében sajnos nem mindenkinél, és nem mindig.)

De mi a helyzet az éjszaka, álmunkban átélt élményekkel? Az miért ne hatna az éber állapotunkra? Akár fordítva is működhet, esetenként.

Persze, egyéni érzékenységtől is függ, mennyire és hogyan értékeljük ezeket az üzeneteket. De ez nappal is így van. Az intuíciók napközben is megjelennek, csak eltompítja őket a környezetünk éber zaja. Nagyon közel áll hozzám ez a rövid összefoglaló, ahogy a Buddhizmus közelíti meg az álmok fontosságát.

A Buddhista tanok szerint mi az álmok természete? Az „éber” világunkat az álomvilághoz képest sokkal elnagyoltabbnak érezzük. Ébren használjuk a tudatunkat, verbális kommunikációnkat, fizikai aktivitásunkat. Ezek hatnak a környezetünkre. Az álombéli tapasztalataink sokkal szofisztikáltabbak és teljesen egyéniek. Nincs megfelelési kényszer, nincsenek korlátok. Buddha a belső és külső világot az álmokhoz hasonlította, mert folyton változnak. Mint előző cikkemben már leírtam, sok minden befolyásolja a tudatos és tudatalatti létünket. Kultúra, szocializáció…

Minden egyéni. Például kit találunk vonzónak, mi számunkra a kellemes illat, mitől félünk, mi okoz felszabadultságot. Ha szerelmesek vagyunk, minden csodás, pedig valójában minden pont olyan, mielőtt szerelmesek lettünk. Ha a szerelmünk elhagy, a világ szörnyűnek tűnik, de most sem változott semmi a környezetünkben. A változás bennünk zajlott, a tudatállapotunk változott. Az álom állapotában van egy bizonyos bölcsesség, ugyanis ilyenkor sokkal inkább vagyunk tudatában a dolgok nem valós természetének.

A buddhista meditációk utat nyitnak arra, hogy tiszta tudatosságként időzzünk a tudat lényegében. Végül, egy olvasóm álmából szeretnék idézni. Ő egy fiatal egyetemista lány.

A saját lakásában feküdt egy kanapén, ami mellett egy dohányzó asztal állt. Az egész környezete teljesen reálisnak tűnt, minden ott és olyan volt, mint egyébként is. Az asztalon egy gyertya égett. Egyszer csak halk puffanással megemelkedett a láng és apró, parázsló lyukat égetett a mennyezeten. Az izzó kis kör egyre terebélyesedett, mire az egész ház lángba borult. Érezte, hogy ő is bent fog égni a házban, de felébredt, mielőtt ez bekövetkezett volna. Egy friss szakításon van túl, nagy szerelem volt. Az első. Nem kétséges, a gyász, amit érez, mindent felemészt még benne. Azt mondom, söpörje össze a hamukat és adja át a szélnek. Az első szerelem katarzisát viszont soha ne felejtse el.

Ha van kedve, írja le az álmait, és fejtsük meg együtt! Izgalmas kis játék lehet. Felhasználom hozzá a saját intuícióim, de felkutatok egyéb forrásokat is, ha szükséges.

Álmai leírását a következő emailcímen várom: alomfejtes@tumag.hu

A legérdekesebb álmokat egy következő cikkemben kielemzem.

Képek forrása: 1, 2, 3