„De kérlek, könyörgök, ne erőszakold Sisinél a dolgot”

A tizenöt és fél éves Erzsébet és a huszonhárom éves Ferenc József találkozására a felkapott üdülőhelyen, Bad Ischlben került sor 1853. augusztus 16-án. Zsófia főhercegné fia számára bajorországi testvére, Ludovika idősebb lányát szemelte ki menyasszonynak, és meg is hívta őt szüleivel együtt Ausztriába. Valójában Helén hercegnő csak a harmadik választás volt. A császár és anyja már két helyen voltak háztűznézőben. Zsófia levele örömteli fogadtatásban részesül Possenhofenben. Ludovika lelkes, Helén nem kevésbé. Heteken keresztül dolgoznak a szabók és varrónők, hogy felkészítsék az idősebb nővért a bécsi fényes fogadásokra. Mivel nem Sisin volt a hangsúly a látogatás alkalmával, ruhatára összeállításával nem sokat törődtek, csupán az utolsó pillanatban készíttetek számára egy egyszerűbb báli ruhát. A látogatás alól Miksa herceg valamilyen okkal kimentette magát, az viszont valószínűsíthető, hogy kedvenc lányának, Erzsébetnek az eljegyzése nem történt volna meg annyira gyorsan az apa jelenlétében.

Egy olyan szerelmi történet következik, amelyet sokan ismernek, vagy mégsem? Mi volt az első benyomása Ferenc Józsefnek a kis Erzsébetről? Szerette Sisi a császárt? Mi van a tündérmese hátterében?

Sisi, Helén és Ludovika gyászruhát viselt egy nagynénjük halála miatt, és mivel a világos ruháikat szállító kocsi lemaradt a komornával, nem tudtak átöltözni a császárral való találkozás előtt. Az egyszerű, magasan zárt fekete ruha állítólag nagyon jól állt Sisin, Nenén viszont egyáltalán nem - az idősebb nővér szigorúnak látszott gyászruhájában. Sokak szerint ennek is szerepe lehetett a császár választásában és a gyors leánykérésben.

Erzsébet is részt vett anyjával és nővérével a teán, ahol jelen volt Zsófia főhercegnén és Ferenc Józsefen kívül a császár öccse, Károly Lajos. Brigitte Hamann leírja, hogy Erzsébetet a nevelőnőjével együtt az asztal végére ültették, ahol a magát kissé kényelmetlenül érző, gyerekként kezelt Sisi valószínűleg sejtette, hogy mi történik, de Nené pontosan tudta, “mi forog kockán”. A teadélutánon és azt követő vacsorán többen észrevették, hogy a császár el van ragadtatva Erzsébettől. Jean des Cars Sisi, avagy a végzet című bibliográfiájában így ír erről: Amikor „azt hiszi, hogy egy pillanatra nem figyelik meg, mintegy megbűvölve nézi Sisi gyenge finom alakját, pompás haját, kedves gyerekarcának édes kifejezését, s most hirtelen Sisinél befellegzett minden öntudatnak, nyugalomnak és elfogulatlanságnak. Lángoló pirosság önti el a Sisi arcát s zavartan pislog Károly Lajos felé. Ez a maga féltékenységében tüstént észrevette, hogy bátyja, a császár, feltűnően át-átnézeget az ő kis kiválasztottja felé”. Sisi fülébe súgja nevelőnőjének: „Annyira félek, hogy már nem is vagyok éhes.”

Helén hercegnő, Zsófia választása és Erzsébet hercegnő, a császár választása (a montázs a feltöltő munkája)

Másnap reggel, augusztus 17-én Ferenc József még a szokásosnál is korábban kelt, és boldogan jelent meg Zsófia lakosztályában, aki hamarosan ezt írta ikertestvérének, Mária szász királynénak: „A fiam sugárzó képpel közölte velem, hogy elragadónak találja Sisit. Kértem, ne siesse el a dolgot, fontolja meg jól, de neki az volt a véleménye, hogy nem szabad sokáig habozni” (Hamann). 

A bált augusztus 17-én Ferenc 23. születésnapjának előestéjén rendezték meg. Sisi eredetileg nem vett volna részt rajta, a császár kérésére hívták őt meg. Helén csodaszép fehér selyemruhát viselt, amelyen sokat dolgoztak a possenhofeni varrónők. Sisi ruhája a nővéréénél sokkal szerényebb volt. A fiatalabb unokahúg, a kis Erzsébet, egyszerű barackszínű tüllruhát (Cars szerint) vagy rózsás fehér muszlinruhát (Corti szerint) viselt. Aki ott volt a bálon, láthatta a hajában a kis gyémánt nyilat, ami hátraszorította „homlokáról aranybarna hajának hullámait” (Corti, 21).

 „Azt hiszem, a leendő császárnénkkal táncoltam!”

A fenti mondat Hugo von Weckbeckert szájából hangzott el, akit Zsófia főhercegné azért kért fel, hogy megnézze, unokahúga hogyan táncol. Ferenc József szárnysegédjének lehetetlenség volt nem észrevennie, hogy a császár folyamatosan kis táncpartnerét figyeli. A félénk Erzsébet igyekezett a legjobb tudása szerint táncolni. Elérkezett a cotillion – tánc ideje. A császár magabiztos léptekkel egyenesen Sisihez ment, és átnyújtott neki egy csokor rózsát, aki fel sem fogta, hogy ez egyet jelent a lánykéréssel. Hamann szerint, amikor megkérdezték Erzsébettől, hogy feltűnt-e neki a császár figyelmessége, a lány ennyit mondott: „Nem, csak zavarba hozott.”

Az ott lévők természetesen kivétel nélkül tudták, hogy mi történik, és hogy Ferenc József menyasszonya nem Helén, hanem a kis Erzsébet lesz. Sisi zavarban volt, de mivel nem ismerte jól az etikettet és ez volt az első igazi bálja, nem tudta, hogy ez mit jelent, a jelenlevők döbbent pillantásai miatti zavarát pedig alig tudta leplezni. Nehezen viselte, ha középpontban volt, és ez később sem lett másképp. A csokor átadása után a császár táncolt Erzsébettel, aki zavarában időnként elfelejtette, milyen lépés következik, Ferenc József azonban ilyenkor a fülébe súgta, hogy mit lépjen.

„Ausztria császárját az ember nem kosarazza ki.”

Ferenc József (Ranzi, 1851) és Erzsébet Amália Eugénia Wittelsbach (Franz Schrotzberg, 1853 körül) - a montázs (a képkeretek hozzáadása) a feltöltő munkája

Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen lelkiállapotban érezhette magát Helén, ejtsünk néhány szót a másnapi sétakocsikázásról! Erzsébetet ez a kis „kirándulás” igen megviselhette. Ferenc József és Zsófia főhercegnő Nenét és Sisit elvitte egy rövid kocsikázásra. A császár sugárzott az örömtől és folyton Sisit nézte. Corti gróftól tudjuk, hogy csak Nené beszélt, „hangosan, sokat és jókedvűen, csakhogy mindenkinek az” volt „az érzése, hogy minden, amit mond, kissé nyomottan és mesterkélten hangzik”.

Zsófia főhercegné még tett néhány próbálkozást fia meggyőzése érdekében, de végül kénytelen volt belenyugodni abba, hogy nem Nené, hanem Sisi lesz Ausztria jövendőbeli császárnéja. A belenyugvás azonban csak látszólagos volt: az anyós már ekkor elhatározta, hogy majd ő maga átneveli rakoncátlan unokahúgát. Corti gróf azt írja, hogy Ferenc József kérte anyját, puhatolózzon kiszemeltjénél: „De kérlek, könyörgök, ne erőszakold Sisinél a dolgot, mert az én helyzetem nagyon nehéz, s Isten a megmondhatója, nem öröm megosztani velem.” Miután Zsófia közli testvérével fia választását, Ludovika az, aki beszél Sisivel. A lány állítólag a következő választ adja: „De hát elképzelhető, hogy valaki ne szerethessen egy ilyen férfit? Csak azt nem értem, hogyan gondolhatott rám? Hiszen olyan fiatal, olyan jelentéktelen vagyok. Mindent elkövetnék, hogy boldoggá tegyem a császárt, csak azt nem tudom, vajon sikerül-e?” Majd másnap, augusztus 19-én sírva mondja nevelőnőjének: „Igen, szeretem a császárt. Csak ne volna császár!” (Az idézetek Corti gróf könyvében olvashatók.) Már ekkor felvetődhet a kérdés, hogy egy tizenöt és fél éves lány valóban képes-e néhány napos (órás!) ismeretség után egy életre szóló döntést hozni, és valóban vállalni akarta-e egy ilyen házassággal járó kötelezettségeket. Elképzelhetőnek tartható az is, hogy Ludovika igyekezett meggyőzni bizonytalan és tapasztalatlan lányát. Később így írt erről az anya: „Ausztria császárját az ember nem kosarazza ki.” (Hamann, 29)

Szerelmes volt Sisi Ferencbe?

A menyasszony Erzsébet a Stranbergi-tó partján, Possenhofenben - Eduard Kaiser, 1855 körül

Az ifjú Sisinek az utazás előtt szerelmi bánata volt. Ludovika hercegnének igen sok fejtörést okozott a romantikus érzelmű, érzékeny és rakoncátlan kislány, és sokat töprengett azon, kit szemelhetne ki vőlegény-jelöltnek a számára. Ekkoriban Erzsébet beleszeretett egy katonába, bizonyos Richard S. grófba, akit igyekeztek eltávolítani Possenhofenből valamilyen megbízatással. Nem sokkal később visszatért, azonban megbetegedett, és meghalt. Sisi mély búskomorságba süllyedt ezután. Bezárkózva sírt a szobájában, és szerelmes verseket írogatott. Hamann szerint Ludovika egyrészt jobb kedvre akarta deríteni lányát az utazással; másrészt pedig remélte, hogy Erzsébetet is sikerül kiházasítani, ugyanis a császár egyik öccsének, Károly Lajosnak annyira tetszett Sisi, hogy első találkozásuk óta leveleket írt hozzá, és még gyűrűcskét is küldött. Időnként Sisi is válaszolt a levelekre - valószínűleg anyja unszolására.

Az eljegyzés: Zsófia főhercegné jelképesen hátralép

Az eljegyzésre augusztus 19-én reggel az ischli szállodában került sor, majd hivatalosan 11 órakor a plébániatemplomban kérte Ferenc József a pap áldását. A templomba érkezve Zsófia főhercegné jelképesen hátralép, hogy leendő menyét engedje először belépni. Ezt a jelképes gesztust Erzsébetet kivéve szinte mindenki észrevette, és ebből arra következtettek, hogy Zsófia háttérbe vonul. Természetesen, mint ahogyan a történelem beigazolta, eme várakozásnak a császár anyja nem tett eleget. A jelenlévők láthatták, hogy a Ferenc József nagyon boldog volt. Amikor a bécsiek tudomást szereztek a menyasszony-választás körülményeiről, reménykedni kezdtek egy jobb jövőben. Volt is okuk erre, ugyanis az engedelmes Ferenc most először szállt szembe oly nagyon szeretett anyja akaratával. Zsófia azonban nem vonult háttérbe, és ha képletesen igen, a valóságban nem adta át a hatalmat.

Hogyan fogadta Sisi a hirtelen rászakadt népszerűséget? Először nagyon meglepődött és boldog volt, amikor Ferenc József megkérte a kezét, de a sok ünnepség és érdeklődés hatására zavarba jött, és sokat sírt. Rettegett és elszomorodott a rá váró események miatt. Csak kicsit enyhített szomorúságán és zavarán az, hogy a császár tapintatosan és bőkezűen viselkedett vele mindvégig, amely minden látható gesztusában megnyilvánult.

Bécsi miniatűr porcelán, 1854 (Forrás: Georg Kugler)

És hogy hogyan érintette az eljegyzés a két hoppon maradt fiatalt, Nenét és Károly Lajost?

Károly Lajos az első perctől rájött arra, hogy Ferenc nem Nenét, hanem Sisit szemelte ki magának. Azonnal közli is ezt anyjával, Zsófiával, aki nincs hozzászokva ahhoz, hogy szeretett Francija ellenkezzen vele, így képtelen hinni a kisebbik fiának. Ami Nenét illeti, ő igyekezett méltóságteljesen viselni a visszautasítást. Természetesen, mint minden nőt, mélyen megviselte a megaláztatás, hiszen köztudott volt, hogy nem Sisi, hanem ő lett volna a leendő császárné. Szerencsére viszonylag hamar túltette magát a csalódáson, és szerető testvérként állt egész életében Sisi mellett.

“Csak azt nem értem, hogyan gondolhatott rám? Hiszen olyan fiatal, olyan jelentéktelen vagyok.” – mondta állítólag a meglepett Sisi, amikor anyjától megtudta, hogy a császár őt szeretné feleségül venni. Ferenc József már akkor felismerte, amit sokan csak később, hogy Erzsébetben van valamiféle ellenállhatatlan báj. Erre öccse, Károly Lajos minden bizonnyal hamarabb rájött, mert az évekkel azelőtti, legelső találkozásuk után elkezdett levelezni a gyermek Sisivel, és még egy gyűrűt is küldött neki.

A húszas évei közepétől Erzsébetet tartották kora egyik legszebb asszonyának. Sisi különösen akkor vált igazi szépséggé, amikor tudatába került saját adottságainak és az emberekre gyakorolt hatásának. Ezután igyekezett ezt az erőt tudatosan is használni céljai elérése érdekében, leginkább a császárral szemben.

A tizenöt és fél éves Sisi, aki számára a felhőtlen gyerekkor örökre véget ért, augusztus 19-én utazott haza anyjával, Ludovikával, hogy felkészüljön császárnéi szerepére.

A folytatás itt olvasható: A NÁSZÉJSZAKA, ÉS AMI A SISSI FILMBŐL KIMARADT

Facebook: ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

In English: A WEDDING PROPOSAL WHICH CANNOT BE REFUSED - What is behind the fairy tale?

Helén viszonylag hamar túltette magát a csalódáson, és szerető testvérként állt egész életében Sisi mellett.Helén (fehér blúzban) és Erzsébet (sötétben) egy későbbi fényképen. 

ELŐADÁSAJÁNLÓ: 2020. november 6., péntek, 18:00 - Erzsébet, a világ egyik legszebb asszonya​