Gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy „ha lenne fél órám, akkor…”. Napjaink felgyorsult világában rutinok, beidegződések által irányított életet élünk; mindennek megvan a maga ideje, sem több, sem kevesebb. Harminc perc alatt le tudod vinni a kutyát sétálni reggel, illetve lefekvés előtt; meg tudsz ebédelni a munkahelyeden; egy gyors reggeli zuhany, öltözés, hölgyek esetében még egy kis sminkelés is belefér. Ha sietünk, csak azt érezhetjük, hogy mindjárt kifutunk az időből. Más helyzetekben, mint például az autópályán vesztegelve, vagy gyermekünk szülői értekezletén unatkozva, viszont azt érezzük, fölöslegesen megy ki az ablakon az idő, ahelyett, hogy mást is csinálhatnánk…

Tudjuk, mire mennyi időt szánhatunk, mikor mit csinálhatunk.  Ha jönne egy tündér és adna neked ajándékba harminc percet, amit szabadon eltölthetsz, mit csinálnál?

Ha le vagy maradva valamivel, azon tűnődsz, hogy ez most tökéletes lenne ahhoz, hogy mindent elvégezz, biztosan erre kérnéd ezt az időintervallumot. Ha viszont lógatnád a lábad, akkor mindenképpen egy olyan tevékenységet csinálnál, ami számodra örömet okoz; megebédelnél, esetleg több időt töltenél el szeretteiddel. Mindkét esetben, akár kapkodsz, hogy mindent megoldj, akár jól érzed magad az adott helyzetben, az utolsó öt perc már azzal telne el, hogy csak ennyi volt? De hiszen még csak most kezdtem el! – gondolnád.

Napjaink gyors, pörgő életmódot kívánnak, amely arra sarkall téged, hogy az ébren töltött óráidba minél többet próbálj belepréselni azért, hogy mindenre jusson időd. Ha esetleg valamivel elmaradtál, jobb esetben magadat vádolod azért, hogy nem sikerült megcsinálnod; rosszabb esetben pedig hallgathatod a főnök, a párod, a gyerekeid szemrehányásait. Persze, meg lehet erőszakolni az időd, és ezzel évtizedeket is eltölthetsz, azonban, mikor belépsz a nyugdíjas évek kapuján, rádöbbensz arra, hogy az évek kicsúsztak a kezeidből; gyermekeid kirepültek és már nincs főnök, aki ezt vagy azt kérje tőled. Ekkor érezheted azt, hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni, annak ellenére, hogy van elég időd.

Ahhoz, hogy ezeket elkerüld, neked kell megragadnod az időt, és nem hagyni azt, hogy az idő vigyen téged. Legyél bátor és merj kilépni a rutinból. Először nem is kell más, csak az, hogy naponta szánj fél órát arra, amit igazán csinálni szeretnél. A lényeg az, hogy ezt tudatosan tedd. Végezz valami olyan tevékenységet ezalatt a harminc perc alatt, amely örömet szerez és amitől feltöltődsz. Szemlélődj! Ülj ki a parkba és figyeld az embereket! Húzd fel a futócipőd és irány a természet! Most biztosan azt gondolod, hogy ezt nem lehet megcsinálni, hiszen ezernyi gondolat kavarog benned a sárga csekkektől a gyerekért ki megy az óvodába-gondolatig. Mindenre van megoldás, a kifogásaid és a „hogyanok” helyett lépj a tettek mezejére! Ha nem is harminc perc, de negyedóra biztosan elég első lépésként. A végeredmény nem fog elmaradni. Minden csak rajtad múlik.

Képek forrása: Pixabay