Kedvelj minket a Facebookon!

A KÉKFRANKOS LEGENDÁJA

Írta: Káli-Rozmis Barbara 2017. 01. 03.

Sopron, hazánk egyik legrégibb történelmi hagyományokkal rendelkező borvidéke. Borászata és borturisztikája nagy fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedben. A soproni gazdák a hazai, sőt a legrangosabb nemzetközi versenyeken is sikerrel szerepelnek.

A borvidék legértékesebb területe a Fertő tó hegyes-dombos környékén terül el mintegy 1500 hektáron. Az itteni klíma leginkább a kékszőlőnek kedvez, a különböző borfajták közül a kékfrankos emelkedik ki, de népszerű még a zweigelt, cabernet sauvignon, merlot és pinot noir is. A fehérborfajták közül pedig a következőket érdemes megemlíteni: veltelini, a chardonnay, a tramini, a zenit, a sauvignon blanc és a korai piros veltelini.

A kékfrankos legendája

Sopron környékét a XIV. század elején Magyarország legjelentősebb borvidékei között tartották számon, amely külföldre is szállította borait.

A vidék egyedisége, hogy a németajkú gazdák, az úgynevezett soproni poncichterek a pincéket nem a szőlőhegyekben, hanem a városban, a saját házaik alatt alakították ki.

A kép forrása: I. Napóleon , francia császár

1809-ben a magyarul egy szót sem tudó poncichterek lakásaiba napóleoni katonákat kvártélyoztak be. A legenda szerint a katonák élvezték a magyar hon ízletes és bőséges kosztját és a soproni borvidék ízeit, így a kötelező ellátmányon túl vásárolták is a gazdáktól a jófajta borokat. A francia katonák kétféle pénzzel rendelkeznek: egy fehér színű háborús pénzzel, melyet a hadi kiadások fedezésére készíttetett Napóleon, és egy kék színű pénzzel, mely még a régi időkből származott.

Mivel ez utóbbi értékesebb volt, a poncichterek a legjobb boraikat csak ezért cserébe voltak hajlandóak kimérni, és fizetéskor annyit mondtak: kék frankot. A hagyomány szerint erre a kiváló borra ragadt rá a kékfrankos név, melyet azóta is így emlegetnek Európa számos vidékén.

A történet nagyon érdekes, de biztos, hogy nem igaz, hiszen a napóleoni háborúk idején Sopronban is a fehérborok voltak jellemzőek, és csak az 1800-as évek második felének filoxéravésze után jelent meg nagy tömegben az úgynevezett kékfrankos szőlő. Igaz, így a származása nem olyan legendás, de a gyógyhatásához kétség nem férhet. A vörösbor háromszoros pozitív élettani hatása közismert.

A bécsi orvosok a két világháború között megállapították, hogy a soproni szőlőben a borkősavas sók a bél- és gyomorrenyheséget gyógyítják. Betegeiknek az akkori Lövér Szállót, mai nevén a Hotel Marónit javasolták. A bécsi turisták, a gyógyulás reményében, nagy számban ellepték a várost, és megszerették a környéket. A szomszédolásnak a II. világháború vetett véget, amely után sokáig nem érkeztek gyógyturisták Ausztriából.

Köszönet a Pro Kultúra Sopron Kft. Turisztikai központ és Tourinform-irodának, akik rendelkezésemre bocsátották kiadványukat, amely felhasználásával ez a cikk megszületett.