Kedvelj minket a Facebookon!

IDEÁLIS FEJLŐDÉS IDEÁLIS KÖRNYEZETBEN

Danyi Mónika - logopédus képe
Írta: Danyi Mónika - logopédus 2016. 09. 22.

 

Kedves Olvasók!

Abban a szerencsében van részem, hogy én is részt vehetek A Tudatos Magazin témaköreinek a színesítésében. A családom után a második „nagy szerelmem”: a munkám. Logopédusként dolgozom immár több mint 20 éve. Óvodákban, iskolákban többnyire 9 éves korukig kezelem a gyerekeket. Kivételes szerencsének tartom, hogy a hivatásom egyben a hobbim is, ahol a fantáziám szárnyalásának nem szabhat semmi sem határt, és még mindig nyitott vagyok minden szakmai újdonság befogadására. Inspiráló a számomra a gyakornokaim fiatalos gondolkodása, kreativitása és lendülete csakúgy, mint egy-egy jó, szakmai továbbképzés. Gyógypedagógusi szemléletemet nemcsak a beszédfogyatékos tanítványaim, hanem a sclerosis multiplex betegség súlyos stádiumában élő nővérem is meghatározza.

Remélem, hogy fogok találni olyan témákat, amelyek az olvasókat érdekelni fogják, és fogok tudni új információval is szolgálni. Arra bíztatok mindenkit, hogy privátban tegye fel nekem az őt foglalkoztató kérdést, amelyekből a leggyakoribbakra a magazinon keresztül fogok válaszolni havonta egyszer.

Email: moni@danyi.net

Üdvözlettel: Danyi Mónika - okleveles szakvizsgázott logopédus, mesterpedagógus, köznevelési szakértő

 

Dapner/ Logopédia

  

 

IDEÁLIS FEJLŐDÉS IDEÁLIS KÖRNYEZETBEN

 

Sokat beszélünk manapság arról, hogy milyen az ideális környezet gyermekeink fejlődése szempontjából az óvodás években. Az évszázadok során bekövetkező társadalmi folyamatokat az életmódunk változtatásával is követnünk kell, ha életképesek akarunk maradni. Az ember csak kapkodja a fejét, amikor a táplálkozásunkkal kapcsolatos vélemények színes palettáján a szakemberek különböző táplálkozási irányzataival találkozik. Hasonlóképpen nagy eltérések mutatkoznak azon nézetekben is, hogy mik a múlt és a jelen értékei, amik hozzájárulhatnak egy egészséges gyermek optimális fejlődéséhez a családban. Azt szeretném egy kicsit körbejárni, hogy milyen egy normálisan fejlődő gyermek gyerekkora.

Fontos, hogy gyermekünket bármely életkorban optimális ingerszinten tartsuk. Már a kisbabáknál is óriási eltérést figyelhetünk meg az alvás- és mozgásigényt illetően. Az optimális ingerszint hétköznapi szóhasználattal élve nem más, mint az érdeklődés, a kíváncsiság.

Nem szabad a gyermeket sem túlkínálni, sem megfosztani az ingerektől.

 

Már csecsemőként megfigyelhető néhány későbbi személyiségjegy. Az egyik gyermekem például születésétől kezdve az óvodáskoráig igen intenzíven igényelte és követelte a vele történő foglalkozást. Neki folyamatosan emberre, játszótársra volt szüksége a tanuláshoz és a fejlődéshez.

Szerencsére ebben az időszakban együtt laktunk a szüleimmel, a testvéremmel és a nagyszüleimmel. Így aztán mindig volt, aki beszélt hozzá, séta közben felhívta a figyelmét a mozgó falevelekre, mondókázott neki, és megfejtette az ő akkori, szavak nélküli mondanivalóját. Most, felnőtt korában is mindennél fontosabbak számára a társas kapcsolatai, azt hiszem, a többi igényét is ennek rendeli alá. A másik két gyerekem sokkal inkább tudott egyedül játszani, akár egy kulcscsomóval is elmatattak jó ideig. Ők inkább az észleléseiken keresztül szereztek tapasztalatokat. Ugye kitalálták a kedves olvasók, hogy melyik gyermekemmel volt nehezebb az első három év? Természetesen azzal, akinek magas volt az optimális ingerküszöbe, és ráadásul még legalább egy személyt is igényelt érdeklődése kielégítéséhez. Mégis azt mondom: nem fog elkényeztetéshez vezetni a koragyermekkorban, ha minél több időt szánunk rá, sőt, később megtérül. Ugyanakkor, ha látszik, hogy valamivel jól elbíbelődik, akkor nem szabad megzavarni ebben az elmélyült tevékenységében.

Még egy fontos dolog: Minden gyermeknek szüksége van arra, hogy környezete kiszámítható és világos szabályrendszert közvetítsen felé.

Ennek hiányában nem tudja kialakítani az önkontroll képességét, meghúzni a saját határait. Hallottam olyan, önmagukat liberálisnak nevező szülőkről, akik nem tudtak következetesek lenni a lefektetés ceremóniájában, időpontjában, ezért gyermekeik ruhában „dőltek ki” akár a padlón is, ha már nem bírták tovább. Ezzel nem csak a gyermekeiknek okoztak bizonytalanságot, hanem a saját életüket is jócskán megnehezítették.

 

Képek forrása: Pixabay 1.; 2.