NAPOLEON BOULEVARD-DISZKOGRÁFIA  - II. RÉSZ

Az új évtized beköszöntésével egy új fejezet nyílt a zenekar számára. Annak ellenére, hogy a három részre szakadással (Lilla és Czigi, valamint Erdész Róbert távozásával) a csapat nagy veszteségeket szenvedett, a megújult Napoleon Boulevard sikeresen folytatta működését. Barcsik Valéria, aki már korábban írt álnéven dalokat a zenekarnak, és emellett koreográfusként, pantomimesként és roadként vette ki magát a munkából, kilépett az árnyékból, és átvette a fő zeneszerzői szerepet. Czigi helyén eleinte Vámos Zsolt került a gitárokhoz, a későbbiekben pedig vendégzenészek játszottak a hangszeren.(Ál Zsolt, Mohai Tamás, Tost-Nagy Péter és Szűcs Antal Gábor). Az énekesnő személye azonban továbbra is kérdéses volt, hiszen Lillát nehezen lehetett pótolni, és Vali továbbra is a billentyűk mögött érezte jól magát. Több ember neve is felvetődött; többek között Sárközi Anitát és Keresztes Ildikót kereste meg a zenekar, de ők nem vállalták, mert szólópályában gondolkodtak. Mások azért utasították vissza a felkérést, mert féltek, hogy nem lesznek képesek Lilla szintjét hozni. Végül az addig fotómodellként nevet szerző Könczöl Szilviára esett a választás, akit korábban már kisebb filmszerepekben láthatott a közönség. Szilvi számára nem volt ismeretlen a zenei közeg, mert korábban is énekelt, többek között az Exotic és a Genius zenekarokkal. A megújult csapatot a frissen megalakult Magneoton Kiadó veszi szárnyai alá Zoltán Erika, Pál Éva, valamint Pierrot társaságában...

NAPOLEON BOULEVARD V. – LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK - 1990

A dupla aranylemez-státuszt elérő fekete korong hangulatában a klasszikus lemezek avantgárdabb világát idézi fel, azonban Vali harmóniái és billentyűjátéka teljesen új színt hoznak a formációba.  A korábbiaknál jóval rockosabb és progresszívebb zenei anyagon a címadó dal mindenki számára ismert, azonban azt kevesen tudják, hogy Vali csak bizonyos részeket vett át az Angelo Branduardi-féle eredetiből, a verzék saját kútfőből származnak. A Legyetek jók, ha tudtok 1990 egyik legnagyobb sikerdala volt.

Azonban érdemes szemügyre venni a többi szerzeményt is, amelyek közül ugyancsak több slágergyanús alkotás is van. A Jelmezbál ezek legjobbja, amely szimfonikus zenekart megidéző hangzásával és ironikus szövegvilágával tűnik ki a többi dal közül. Hasonlóan ötletes a Szomorú vasárnap, amelynek különleges harmóniái ugyancsak figyelemre méltóak. A Várj pedig nem szól másról, mint a megújult zenekarról, mivel „ez egy másik színdarab, de a díszlet megmarad”. 

A Kezeket fel a Lillás években is megszólalhatott volna, míg a lírai és szomorú Első bánat egy remek duett Vali, és a zenekar új szólistája, Könczöl Szilvi között. Az utóbbi hölgy egyedi hangorgánuma a rockosabb dalokban teljesedik ki igazán, a lassúbb szerzemények jobban illettek volna Vali hangjához. Függetlenül az énekesnő személyétől a zenekar bebizonyította, hogy képes az élvonalban maradni a megújulást követően. A bizonyíték pedig az itt hallható tíz dal, amelyre azóta is sokan emlékeznek.

A lemez megjelenésést követően Könczöl Szilvia távozott a zenekarból, ennek oka a véleménykülönbség volt. Az ő helyére került Lastofka Bea, aki korábban a Bergendy zenekarban énekelt. Pócs Tamás elmondása szerint ő volt az, aki átcsábította az énekesnőt a Napoleon Boulevard-ba, Bergendy István nem kis felháborodására. Bea remekül képzett énekesnő volt, aki sikerrel és alázattal tolmácsolta mind a régebbi, mind pedig az újabb dalokat. Kevesen tudják róla, hogy a Napoleon Boulevard előtt vokálozott Hofi Gézának, dolgozott az East, az Edda, az Express és az Exotic együttesekkel, valamint az István a királyban Koppány egyik feleségeként is hallhatta őt a közönség. Emellett a zenés színház világában is kipróbálta magát. Lágy mezzoszopránjával képes volt arra, hogy egy lebegős, dzsesszes világot hozzon a sokat megélt zenekarba, de ha kellett, akkor képes volt karcosan és élesen is megszólalni.

EGYENLÍTŐI MAGYAR AFRIKA – 1992

Trenka Csaba Gábor disztrópiájához készült, főleg instrumentális szerzeményeket tartalmazó lemez, amely hitelesen követi a könyv eseményeit. A zenei anyag kiválóan ötvözi a Solaris zenei világát a kilencvenes évek progresszív rockhangzásával. Tíz dalból négyhez szöveg is készült, amelyeket Bea kiválóan színez ki hangjával. Ezek közül a legfontosabb a lírai és egyben dinamikus Miriam, amelyhez egy remek videoklip is készült, és önálló alkotásként is megállja a helyét.

A további két lírai dal (Búcsú nélkül, Az első nap - ez utóbbiban Vali is énekel) mellett a világzenésebb, karcosabb Egyenlítői Magyar Afrika I. is figyelemre méltó. Annak ellenére, hogy a kiadó mostohán bánt az albummal, és csak kazettán adta ki - azt is kis példányszámban, elmondható, hogy egy különleges produkció született meg, mely előkelő helyet foglal el mai napig is a magyar progresszív zenerajongók szívében.

Bea sem maradt sokáig a zenekarban, mivel gyermeket várt, és egy új élet lehetősége várta a tengerentúlon. Ekkoriban már Kollár Attila is kilép a zenekarból, így az új lemezt a trióra fogyott legénység (Vali, Pócs Tomi és Gömör László) készíti el Szűcs Antal Gábor, Mohai Tamás, valamint Lakatos Gábor segítségével. A megváltozott formáció szerette volna Chaplinnek nevezni magát, azonban ebbe a kiadó nem ment bele, így egy köztes megoldásként az új nagylemez Napoleon Bulvár név alatt jelent meg.

JÓ LENNE, HA JÓ LENNE – 1993

Barcsik Vali végre kiereszti a hangját és remekül hozza az énekesi szerepet - lehetne ez a mottója a „Tégy a gyűlölet ellen” kampány által támogatott lemeznek. Itt már egy teljesen új zenekarral találkozunk, akik gazdag billentyűhangzás és progresszív megoldások helyett a korszakra jellemző dallamos rockot helyezték előtérbe. A zenei világ mellett a szövegvilág is megváltozik; az eddigi emelkedettebb, avantgárd témák helyett a mindennapi élet eseményei köszönnek vissza a dalszövegekből. Júlia itt már sokkal inkább a földön jár.

A dinamikus címadó dal remek dinamizmusa kiváló felvezetője a korongnak. A szenvedélyes Érints meg egy remek bluesdal, míg a szerelmi csalódást feldolgozó Mondd el egy nagyszerű rockballada. A rockos Elmegyünk a lábunkkal ugyancsak figyelemre méltó, akárcsak a prostituált életébe bepillantó ironikus Éjszakai műszak. A lemez másik gondolatköre a háború borzalmai köré csoportosul, amelyek mindenképpen a korong fénypontjainak tekinthetők. A Szép új világ egy lírai köntösbe rejtett leszámolás az illúziókkal, a Játék a háború témakörét mutatja be gyerekszemmel. Sokak kedvence még mai napig is az apokaliptikus, komor hangvételű Egyszer véget ér, amely talán a legkiemelkedőbb alkotása az albumnak.

Annak ellenére, hogy a zeneanyag szinte semmilyen promóciót nem kapott megjelenésének idején, elmondhatjuk azt, hogy egy nagyszerű, változatos lemezről van szó, amely megállja a helyét a zenekar lemezei között, ugyanakkor önálló projektként is erősnek számít. Érdemes megemlíteni, hogy néhány dalban Borlai Gergő hallható a dobok mögött.

Az album megjelenése után néhány hónappal később azonban már mindenki a saját útját járta, és éveknek kell eltelnie, hogy a hármas ismét összeálljon. Ez azonban már egy teljesen más történet...

A Napoleon Boulevard a kilencvenes évek további eseményeiben nem vett részt, és a kétezres években ismét megnőtt az érdeklődés a zenekar iránt, ez azonban már sorozatunk harmadik részének kiemelt témája lesz.

Számoma hatalmas megtiszteltetés, hogy ennek a különleges, mára már sajnos feledésbe merült három évnek lehettem a krónikása. Köszönet Barcsik Valinak, Lastofka Beának és Pócs Tamásnak a sok segítségért és a visszaemlékezésért! A fényképek Barcsik Vali és Lastofka Bea fotóarchívumából származnak, a lemezborítók viszont a Magneoton kiadó engedélyével kerültek bemutatásra.