Szinetár Dórát mindenki ismeri. A kilencvenes évek legelejéről két poplemez is a nevéhez köthető. Mindkettő sikeres volt, és az akkori fiatalság a mai napig emlékszik az olyan dalokra, mint a Buli után a takarítás, a Mindenhol, és a Tűzpiros autó. A zenei karrierrel párhuzamosan már a korszak egyik legfoglalkoztatottabb gyerekszínésze volt; hallhattuk őt a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijeként, de játszott az akkori Művész Színházban az Üvöltő Szelekben és a Muzsika Hangjaiban is. A popzenei sikerek ellenére a balettintézet néptánc tagozatára felvételizett, majd érettségi után Szolnokra szerződött Schwajda és Törőcsik színházába. Hosszú időt töltött el a Budapesti Operettszínházban, ahol a legfontosabb sikerdarabok (Rómeó és Júlia, Mozart, Rebecca) női főszerepeivel alkotott nagyot. Néhány évvel ezelőtt új utakon indult el; énekelt Müller Péter Sziámi zenekarával és számtalan új dolgot próbált ki. Nevét és arcát adta a UNICEF gyerekvédelmi programjához, valamint a nagysikerű Shrek musicalben is ő kapta meg a női főszerepet...

Néhány héttel ezelőtt jelent meg Dóra legújabb lemeze, az Újratervezés, amely egy különleges válogatás az énekesnő-színésznő eddigi életművéből. A Magneoton gondozásában napvilágot látott kiadvány egy igazi betekintés Dóra életébe, aki ahelyett, hogy archív felvételekből állított volna össze egy tematikus albumot, egy ügyes kis csavarral egy igaz örömzenés lemezt vett fel. Ennek hátteréről, az eddigi életútról, valamint a jövőbeli tervekről beszélgettünk az énekesnővel.

Az Újratervezés tekinthető-e egy életműkiadványnak?

Ez egy best of válogatás, de én nem hívnám válogatáslemeznek, mert egyik dal sem jelent meg még ebben a formában. Ha ez egy hagyományos válogatás lenne, akkor itt olyan dalokat hallhatnánk, amelyeket már korábban felénekeltem, és csak annyit kellett volna tennem, hogy ezeket egy CD-re felteszem. A koncepció lényege az volt, hogy olyan dalokat válogassak össze, amelyek mind egy-egy számomra fontos előadásból valók. Van közöttük olyan, amelyet huszonöt évvel ezelőtt énekekeltem, azonban hallhatóak olyan musicalrészletek is, amelyek a színházban nem az én előadásomban szólaltak meg. Az utóbbi kategóriába esik például az a részlet, amely a Rebecca című musicalben hangzott el, de nem az én szerepemhez kötődik.

Milyen egyéb művekből válogattál még?

Mikor a lemezt terveztük, kiemelkedő jelentőséget kaptak azok a dalok, amelyekkel kapcsolatban úgy éreztem, hogy fontos szerepük van a pályámon. A Chicago női duettje kapcsán is hasonló érzéseim voltak, ezt a dalt rendhagyó módon magammal éneklem duettben a lemezen, de így teljes a jelentés-tartalma. A West Side Story betétdala is nagy kedvencem, a Barbra Streisand-féle általam is használt feldolgozásban. A Nyomorultak Eponin-dalából létezik egy harminc évvel ezelőtti felvétel, azonban az a változat, ami az én előadásomban szólalt meg, nem került fel még lemezre. Ilyen formában ezek a dalok nem találhatóak meg sehol.

Ahogy a lemezzel ismerkedtem, éreztem azt, hogy bizonyos dalok teljesen más köntöst kaptak, mint ahogy a színházban bemutatásra kerültek.

Igen, ez így van. Ennek oka az volt, hogy olyan változatban szerettem volna megszólaltatni ezeket a szerzeményeket, ahogyan bennem élnek. Ilyen például a Koldusoperából származó részlet, amelynek én a Robbie Williams-féle változatához nyúltam. Az eredeti verziót, amely a musical része, nem biztos, hogy így, önálló formában a közönség elé tárnám. Ott van még a Túl a Szivárványon, amely számomra Israel Kamakawiwoʻole-féle ukulelés verzió az, amely nekem fontos, mert életörömet és gondtalanságot sugall. Ezt az életérzést szerettem volna átadni a hallgatóknak. Az Óz című filmhez készült szinkronban én voltam Dorothy, és az ebből készült színdarabban Pápay Erika helyét én vettem át ugyancsak Dorothy szerepében. A dal számomra nagyon fontos, azonban inkább a hawaii zenész változata az, ahogyan ez bennem megmaradt. Említhetném még az Ének az Esőbent, ami szintén egy klasszikusnak tekinthető, és én ugyancsak egy más értelmezésben énekeltem fel, amit Vígh Arnold kollégámnak köszönhetek, ahogy a lemez többi dalának zenei-produceri munkáját is.

Ha már a formabontóságról beszélgetünk, mennyire okozott nehézséget az, hogy összeállítsd a lemez anyagát? Ismerve a szakmai múltad, mindenki számára nyilvánvaló az, hogy gazdag életmű van a hátad mögött.

Nem volt nehéz dolgom, hiszen szabad kezet kaptam a kiadótól a lemezhez. A szelektálási folyamat során leültem a saját életrajzom elé, és sorra vettem, hogy milyen darabokban játszottam. Az alapgondolat az volt, hogy olyan dalok kerüljenek fel a korongra, amelyek számomra fontos zenei élménnyel bírnak. Így született meg az a gerinc, amely a lemez alapját képezte. Természetesen volt néhány alkotás, amely kimaradt ebből az összeállításból. Ilyenek a Rómeó és Júlia musical dalai, amik nagyon fontos állomást jelentettek az életemben, de az összes Júlia-dal megjelent már hanghordozón az én előadásomban, mint ahogy a Mozart! Musicalből is hallható az előadásból megjelent CD-n a kedvenc dalom.

Ha már a színház is szóba került, melyek azok a dalok, amelyek az élmény hatására kerültek fel a kiadványra?

A Cigánykerék mindenképpen egy ilyen darab. Ezt még gyerekfejjel láttam a ma már nemlétező Budapesti Kamaraszínházban; olyan színészekkel, mint Vári Éva, Prókai Ancsa vagy Rátóti Zoltán. Akkoriban hatalmas színház- és musicalrajongó voltam, és amikor csak tehettem, az időm legnagyobb részét a színházban töltöttem. Ezt a darabot legalább hetvenszer láttam, ismertem és figyeltem minden rezdülését. Vári Éva minden előadáson ellenőrizte, hogy ott vagyok-e, számára én voltam a darab kabalája. Évekkel később én is bekerültem a darab egy újrarendezett változatába, és részben az kedvemért került bele egy olyan Szakcsi Lakatos-dal, amely eredetileg nem volt a musical része. Visszatérve a lemez tematikájára, mindig is fontosnak éreztem a sokszínűséget. A koncertprogramot is úgy állítom össze, hogy jelen legyen mindenféle hangulat. Legyen egy felfutás, amelyben mindenféle érzés, gondolat van, hiszen nincs jobb dolog annál, mint ezekkel az érzelmekkel játszani a színpadon. Nevessünk együtt, vagy akár csillogjanak könnyek a szemeinkben, számomra ugyanúgy fontos mindkét érzés. Mivel a keleti konyha nagy kedvelője vagyok, nagyon szeretem azt, ahogy ezek az ételsorok keverednek egymással. Ilyenek a hangulatok is, amelyeket a koncertek dallistája, illetve ez a lemez nyújt a közönségnek. Szerintem ez a színház lényege.

Nem félsz attól, hogy a hagyományos musicalrajongók teljesen mást kapnak, mint amire számítanak?

Egyáltalán nem, mert a célom ezzel a kiadvánnyal az, hogy az itt hallható dalok úgy szólaljanak meg, ahogyan mindenki számára ismertek. Mi csak annyit tettünk, hogy a dalok lelkét, lényegét közelebb hoztuk a közönséghez úgy, hogy a színházi bemutatók során felkerült mázat távolítottuk el róluk. Ebben nagy segítségemre volt Kasza Zsolt, aki a hangszerelőm, és remek zenei alapokat készít. Ugyanakkor Bolba Tamás kollégám is rengeteget segített. Ő teljes mértékben érti az én színházi gondolkodásomat, és ezt képes Zsolt zenei nyelvén megfogalmazni. Az Umpapa erre egy nagyon jó példa. Amikor készítettük a felvételt, azt mondtam, valami szokatlant és vicceset szeretnék, mert nekem erről a dalról ez jut az eszembe. Tamás értette, mit is szeretnék, és Zsolttal együttműködve egy félrehangolt gépi zongorás kíséret született meg, amely tökéletesen megfelelt a vágyaimnak. Vagy ott van még a már említett Túl a szivárványon is, amely ugyancsak remek példa erre.  Ennek ellenére figyeltünk arra, hogy ezeknek a daloknak a lényege szólaljon meg, és felismerhetőek legyenek. A színházak a lehetőségeiknek megfelelően hangszerelnek, így előfordul az, hogy egyik színházban ugyanaz a darab szimfonikus zenekar segítségével szólal meg, míg máshol, egy kisebb terű színházban egy négytagú rockzenekar hallható az előadáson. Egy egységes, letisztult hangvételt szerettünk volna, és ez szerintem sikerült is. Nem volt célunk az, hogy kifordítsuk a dalokat önmagukból. A hangszerelés legalább olyan fontos egy musical-dalnál is, mint az alap dallam, és számomra ezek a dalok így mondanak a legtöbbet. A lényeg viszont megmaradt, és talán pont emiatt fogják kedvelni a zenehallgatók ezt az összeállítást.

Ahogy a sajtótájékoztatón szóba került, szeretnéd egy kicsit más területen is kipróbálni magadat. Mennyire érzed nehéznek egy új oldaladat megmutatni, amely inkább már a popzene felé indul el?

Ahogyan az aktuális zenei kínálatot hallgatom, egyre jobban azt érzem, hogy talán most van arra igazán igény, hogy egy más típusú zenei világgal is lehet sikert elérni. Itt gondolok a sanzonosabb vonulatra, amely egyre több színházból érkező előadónak ad kibontakoztatási lehetőséget. Ezért érdemes megemlíteni Caro Emerald-ot, aki ugyancsak egy más jellegű irányvonalat képvisel - egy dzsesszesebb, tangósabb vonulatot, és így is sikereket ér el. Én is valami hasonlóban gondolkodom. Lehet úgy is szerethető zenét csinálni, ha az előadó nem a legpopulárisabb amerikai irányokat keresi. A Kárpát-medence, ahol élünk, teljesen más zenei alapokon nyugszik. Sokan szeretik a nagy kontinensről jövő stílusokat, de számomra a popzene amerikai vagy angol változata sokszor üres és unalmas. Nekünk itt, Európában olyan értékeink vannak, amelyek máshol nincsenek, meg szeretném próbálni inkább ezeket használni a jövőben. Ez számomra egy felnőttebb, színesebb zenei világot jelent. Az útkeresésem is egyre konkrétabb irányba mutat a fejemben zeneileg, ha a musical világától elindulok a jövőben, már tudom, merre keresem majd az utam, már csak az útitársakat kell ehhez megtalálnom, bár azt hiszem ez is lassan kirajzolódik.

Ha lehetőséget kapnál arra, hogy Amerikában csinálj zenei karriert, hogyan döntenél?

Nem célom az, hogy az óceánon átkeltve emberek millióinak énekeljek olyan módon, aki nem én vagyok. Nekem itt a helyem, itt van a közönségem. Sosem volt célom az, hogy más országban csináljak karriert, az ottani sztenderdeknek megfelelően. Soha nem mennék el itthonról, van egy erős kötődésem Magyarországhoz, még akkor is, ha a dolgok néha nem a legrózsásabbak. Nekem itt a helyem, annak ellenére, hogy szeretek új kultúrákkal megismerkedni és utazni a nagyvilágban, Mindenem megvan itthon; van csodálatos családom, van munkám, van fedél a fejem felett, vannak barátaim és van egy szerető közönségem. Van egy kötődésem Magyarországhoz, és én itt tudok boldog lenni. Ha már a lehetőségről beszélünk, sokkal nagyobb öröm lenne számomra, ha például Presser Gábor, Dés László, vagy Kiss Tibi írna nekem dalokat, az egy új, csodás út lehetne.

Lemezborító a Magneoton engedélyével.