„Gonosz egy év” – énekelte a Bojtorján 1984-ben. Sajnos zenei téren teljes mértékben helytálló a kijelentés. Idén olyan nagy nevű előadókat és zenészeket, valamint háttérembereket vesztettünk el külföldön és hazánkban is, akik a rock történetének idestova több mint fél évszázada alatt hatalmas jelentőséggel bírtak. Ez a hullám kezdődött Lemmy-vel még 2015 legvégén, majd következett Robert Stigwood, David Bowie, Colin Vearncombe ’Black’, Maurice White, Szabó György Balázs, George Martin, Prince, Nick Menza, Mohai Győző, Körmendi János, Somló Tamás, Laux József, Gellért Tibor, Kocsis Zoltán… Aki az igényesség híve zenehallgatási szokásaiban, az tudja, hogy rendkívül fájdalmas ezeket a legendákat olvasni a gyászjelentésekben. Azonban a sornak még nincs vége….

Kép forrása: jonl1973 via Visual hunt / CC BY-SA

Most pedig Leonard Cohen. Reggel, ahogy a szokásos feketémet iszom, iszonyatos erővel ütött meg a hír. Azóta is azon jár a fejem, milyen mocskos egy év ez… tele pótolhatatlan veszteségekkel.

Leonard Cohen, ahogy basszusával beledörmög a kora esti szürkeségbe… ikonikus pillanat.

Lehet őt szeretni vagy elutasítani, viszont tény az, hogy hatása és jelentősége vitathatatlan. Nemcsak énekes-dalszerzőként ismerhetjük őt, hanem jelentős életművet hagyott hátra költőként, emellett regényeket is írt. A különleges, költői nyelv, ami őt jellemezte, kortársaihoz, Joni Mitchellhez és Bob Dylanhez hasonlóan a hagyományos dalforma keretein túllépve magas szintű versekkel gondolkodtatta el a hallgatóságát. A személyes kapcsolatok mellett az embert ért örömök és veszteségek, a hit, különböző vallások elemei, és az énkeresés jellemezte ezeket a műveket. A hang, ahogyan a dalok megszólaltak, ha kellett, cinikusak, finoman ironikusak voltak, de egyben alázatosak és pátosszal teltek is. A kezdeti folkos-gitáros megszólalásmód a hetvenes évek közepétől kitágult; lehetett szó dzsesszről, country-ról, kortárs popról, rockról vagy minimalista szintetizátorral kísért szerzeményekről, minden stílusban otthonosan és magabiztosan mozgott.

Az a fülke, amelyet Cohen és a többi nagy név betöltött, immáron kiüresedve várja az új neveket, akik talán soha nem jönnek el. Fájó szembesülni azzal, hogy ismét egy nagy legenda távozott. Azt mondják, minden ember pótolható. Én ebben nem hiszek. Mindenesetre a dalok megmaradnak az örökkévalóságnak. Jó utat a Fénybe, Leonard!