Boleyn Anna 1533 szeptemberében ezen a napon adott életet kislányának, a későbbi I. Erzsébetnek.

A cikksorozat első része itt olvasható: AZ "EZER NAPIG KIRÁLYNÉ"

VIII. Henrik néhány Boleyn Annához íródott szerelmes levele fennmaradt a Vatikánban. Valószínűleg úgy kerülhettek oda, hogy valaki ellopta azokat Anna lakosztályából. Henrik király utált saját kezűleg levelet írni, ennek ellenére mégis folyamatosan küldözgette írásait a szerelméhez. A legkorábbi időszakból fennmaradt levelében sürgeti Annát, hogy adjon választ arra, hajlandó lesz-e a szeretője lenni, vagy sem:

Festmény fent: Anna és a király vadászaton a windsori erdőben - az udvarlás évei alatt gyakran vadásztak együtt. A kép 1903-ban készült.

„Feltétlenül szükséges megszereznem Öntől a választ (…). Ha nincs kedve írásban választ adni, jelöljön meg egy helyet, ahol saját maga tudatja velem, és ahova én a teljes szívemmel fogok elmenni. (…) Ha van kegyes betölteni a királyi szerető és barát szerepét, és nekem adja a testét és a szívét, aki lesz és volt az Ön leghűségesebb szolgája (…), akkor megígérem Önnek, hogy az összes többi szeretőmet eldobom, és Ön lesz a rajongásom egyetlen tárgya.”

Boleyn Anna folyamatosan elutasította Henrik közeledését, és visszaküldte a levelekkel érkező ajándékokat. Idővel azonban rájött, hogy a király érzelmei komolyak, és nem tágít a szándéka felől. Ekkor kijelentette, hogy vagy a feleségévé és Anglia királynéjává teszi őt Henrik, vagy ne várjon tőle semmit. Végül, mint tudjuk, Anna elérte a célját. A házasságkötés előtt engedett a királynak, majd azt mondta, érzi, hogy a születendő gyermeke fiú lesz. Ezzel bebiztosította azt, hogy a törvényes fiú örökösre vágyó király ne hátráljon meg, és feleségül vegye őt. Így hát a királyi pár nagy izgalommal és reménnyel várta a trónörökös születését.