Csendesen hömpölyögnek medrükben a folyók, melyek egy szigetet, egy közt alkotnak. Folydogál itt méltóságteljesen, nagysága tudatában nagyobb folyó is, mint a Tisza, amelyik régen gyakran szétöntötte vizeit a síkságon és ártéri erdőségekben, hogy lápot, nádast, mocsarat teremtsen. Egy-két kisebb folyó is igyekszik a célja felé: Egyesülni a nagyobb testvérrel, hogy erősebb legyen. Itt van például a Latorca. Az a Vereckei hágót követve csak kis erecskeként indul, de később vad hegyi patak lesz belőle, még nem tudatosan és nyugodtan folyó víztömegként a síkságra került, és összefolyva az Ondavával egy csodát alkot. Egy forrás nélküli folyó, a Bodrog jön létre. Előbb, északabbra az Ondavába a Laborc is belefolyik, és közös erővel igyekszik a Latorcával egyesülni. A környező falvak lakosai Bodrogocskának nevezik ezt a részét a csodás folyónak. Régen még a Tice és Karcsa is beleszólt ezeknek a folyóknak a „dolgába”, de ma már ezeknek nincsen nagy szavuk. Hogy miért így kezdtem Királyhelmec bemutatását? Talán azért, mert Királyhelmec e tájegység, a Bodrogköz, vagy most már Felső Bodrogköz természetes központja. Már ősidők óta alakultak itt települések, ahogy számtalan ásatás is bizonyítja. Ez bizonyára a vízzel körülbástyázott védettsége miatt történt.

Kép lent: A Csonkavár - Vajda László saját felvétele

Mivel Nagykapost már meglátogattuk, és a honvisszafoglaló őseink útját igyekeztük követni, ismét őket kövessük, és vonuljunk be Bodrogköz régen, a vízszabályozások előtti mocsaras, nádas, ártéri erdőkkel tarkított vidékére, ami honvisszafoglaló magyarjaink egyik első központja volt, melyet több régi temetkezési hely is bizonyít. Királyhelmec a Kishegy és Nagyhegy vulkáni eredetű magaslatai tövében terül el. Az első írott forrást a leleszi alapítólevélben találjuk 1214-ből. Itt még úgy van megemlítve, mint kisebb majorság (praedium Helmech). A levélből világossá válik, hogy ez a település korábban királyi birtok volt, a király engedélyével itt piac működött, és a település a leleszi premontrei konvent birtokához tartozott. De ez csak rövid ideig lehetett így, mert a tatár pusztítás után több birtokos szerezte meg. A legjelentősebbek a Pálócziak, de utánuk a koronaőr tisztét is betöltő, és a köpönyegforgatásra nagyon hajlamos Perényi Péter birtoka lett Helmec, vagy akkori írott neve szerint Helmech. Perényi Péter még egy, a város fölé magasodó várkastélyt is épített, de ez a várkastély csak húsz évig töltötte be szerepét. Perényi Péter a sok pálfordulása miatt hosszú ideig raboskodott, majd a szabadulása után meg is halt. A vár birtok nélkül maradt, és királyi rendelettel lerombolásra lett ítélve. Így emléknek maradt Helmec egy érdekessége, a lerombolt várkastély romja, a „CSONKAVÁR”, és a ma étteremnek használt Perényi pince.