Évezredek óta foglalkoztatja az embereket, vajon mivel hosszabbíthatják meg életüket a Földön – újabb és újabb „titok” látott már napvilágot. Íme, egy egyszerű étel, amely végigkísérte az emberiséget.  Nemcsak táplálékul használták, hanem betegségek gyógyítására, sőt a szépség megőrzésére is. Írásos emlékek maradtak fenn, amiket a mai napig ugyanabban a formában hasznosítunk, mint elődeink évszázadokkal vagy évezredekkel korábban.

A titok alapja az emberiséggel egyidősnek mondott méz, egy természetes csoda, mert nemcsak ük- és szép-szüleink, hanem kimondhatatlan távoli elődeink is abban a formában fogyasztották, mint mi  most, ebben a nagyon gyorsan változó világban.

Gyógyír az odúkban, a kasban és a kaptárban

A spanyolországi Arana barlangban talált sziklarajz, amit 16000 évesnek mondanak bizonyítja, hogy az ókorban is fogyasztottak mézet. A rajz egy lányt ábrázol, mikor éppen mézet gyűjt. Mezopotámiában i.e. 2700 évnél is régebbi agyagtáblákon említik az aranyló folyadékot. A fáraó kori Egyiptomban papirusztekercsen a mézet és a méhviaszt kiváló orvosságnak nevezték, ugyanakkor a hinduk is számos jó tulajdonságot jegyeztek fel róla. Az ókorban viszont az Asszírok termelték a legtöbbet belőle.

Az ókori görög és római írások gyógyszerként való használatát hagyták ránk. Arisztotelész több kötetben írt a méhek életéről, a méhészetről és a méz felhasználásáról. Hippokratész (i.e. 460-375) a természetes gyógymódokat tartotta a leghatásosabbaknak, köztük a mézet magában vagy keverékben ajánlotta belgyógyászati és sebészeti problémákra. Az 1. században Dioszkoridész görög orvos szintén a méz seb, szem, fül, vese gyógyításra, valamint belgyógyászatilag több mindenre, és torokra, köhögésre javasolta. Egyetemes hatásúnak tüntette fel a mézet.

Megjegyzés: 2500 éve Hipokratész már a természetes gyógymódokat tartotta a leghatásosabbnak, s mi ismét keressük a természetest. Részben nagyszüleink életéről kell kutatnunk, de elmerülhetünk az ókori feljegyzésekben is, mert találunk titkokat, sőt még alkalmazhatjuk is, mert természetes, és nem változott a módszer azóta.

A középkorban a korábbi tudásanyag alapot adott a méz felhasználásáról, amit hivatalosan is gyógyszerként írtak fel. Az újkorban a méz és méhviasz széles orvosi felhasználását gyógyászati receptkönyvekben örökítették meg.

Méhészet a honfoglaló magyarok korában is jelentőséggel bírt!

A honfoglaló magyarok is foglalkoztak méhészettel. 1370 körüli írásos emlék van róla, hogy a királyi méhészetben nemcsak a méz, hanem a világításhoz szükséges viasz is begyűjtésre került. A mézet sokféleképen hasznosították, mert a cukorgyártás feltalálásáig ez volt az egyedüli édesítőnk, így süteményeket, bort és mézsört is készítettek. Mátyás felfejlesztette az ország méhészetét, az ő idejében már keresett termék volt a környék országaiban a magyar méz és a hozzá kapcsolódó termékek.

A 20. század elején a kémia gyors fejlődésével háttérbe szorították a méz és méhviasz alkalmazását. Megkérdőjelezték a méhészeti termékeket, változatos összetétele miatt ingadozónak találták eredményességét. Szerencsére az orvosok, vegyészek és biológusok egy része nem mondott le a természet adta kincsről, és tovább kutatják gyógyászati felhasználását a természet folyékony aranyának.

A hosszú élet titkának mézes receptjét egy megközelítőleg 3700 éves A kínai Nü-ci.hiang tanácsai könyvben lelték meg:

PORÍTOTT GINZENG GYÖKÉR MÉZZEL KEVERVE

Régen, ha a por vagy morzsolt gyógynövényeket mézzel keverték, kis golyó alakúra formálták, s ez szinte korlátlan ideig elállt. Ezt lehetett vízben, teában feloldani, vagy a kis golyókat egyszerűen "bekapni", mint egy tablettát, és inni rá. Mai patikusok nem tudom készítenének-e ilyet, de különböző készítményekben találkozhatunk a hosszú élet alapanyagaival.  

A titok egyik fele a ginzeng, amelyet Kínában gyökerének érdekes alakja miatt embergyökérnek neveznek. Használják szellemi és fizikai erőnlét visszanyeréséhez, fenntartásához és a szervezet megújulásához, vagyis sejtregeneráló, öregedésgátló hatású. Kiváló gyulladáscsökkentő, emésztés javító, ízületekre is jótékony, és sok kedvező tulajdonsága mellett a pajzsmirigy működését is szabályozza. Értéke régen az arany súlyával volt egyenértékű. A gyógyításban legalább 5000 éve használják, de csak 500 éve termesztik ezt a lassú növésű évelő csodanövényt.

A mézben lévő hatóanyagok (többek között vitaminok, szénhidrátok, aminosavak, enzimek, ásványi anyagok) szintén segítenek a hosszú élet megőrzésében. Édesapámtól, aki méhész tudományát papámtól tanulta, sokat hallottam: „Mindennap egy kiskanál méz, s már megvan a fél egészség.” Ehhez hozzátehetjük az almáról szóló másik felét az egészségnek, s már teljessé vált annak megőrzése.

(Jó tudni: a ginzeng fogyasztását 10 hetes kúrában javasolják, s a nagyobb mennyiséget a kismamák, az asztmások és a sok kávét fogyasztók kerüljék.)

A méz hatását és alkalmazását a Mézes-almaecet sorozatban folyamatosan gyűjtjük és közöljük.

Kedves Olvasó!

Ha Ön az almaecetet és/vagy a mézes ital változatát fogyasztja, adódik megosztani kívánt tapasztalata, sikere mások segítésére, az küldje el a tudatosszulo@tumag.hu emailcímre. A TUMAG Magazin gyűjteményt készít, hogy ismereteinkkel segítsük egymást e témában.

Almaecet és a méz együtteséről ez a 8. cikk. Hétről hétre jelenik meg tapasztalatos információ a csodaitalról. Korábbi cikkek megtalálhatóak az EGÉSZSÉG rovat PREVENCIÓS STRATÉGIÁK​

Felhasznált szakirodalom:
Dr. Mihailescu: A méz és az egészség (Bukarest, 1982.)
Walter Pedrotti: A szépítő, gyógyító méz, propolisz és társai
Méz Múzeum
Jó egészséget!