Profile picture for user Schäffer Edina DiJo
Írta: Schäffer Edina DiJo 2016. 10. 13.

AZ ANGYAL...

 

Hárman ülnek egy étteremben. Két férfi és egy nő. Egy baráti társaság lehetnek, akik boldogak, hogy ismét megállhatnak és leülhetnek egy kicsit beszélgetni.

-    Jaj, olyan boldog vagyok! - kezdi az egyik férfi - Zsuzsi felhívott és eljött hozzám meglátogatni. Annyira örülök. Képzeljétek, azt mondta ma is meglátogat a standon, ahol dolgozom.

    A két barát nagy örömét fejezi ki, hosszan beszélgetnek Zsuzsiról.

-    És mi van Miklóssal? - kérdezik aztán egybehangzóan a lány felé fordulva.
-    Semmi. Lapát. Valami baja van annak az embernek, az biztos - válaszolta a lány egykedvűen.
-    De nehogy újrakezdd vele, ha kéri se, nehogy, meg aztán nehogy te kaparj érte! - figyelmeztették a barátok szeretettel.
-    Á, dehogy, mondom, hogy lapát. Annál az embernél nem stimmel valami az biztos.
-    De valahogy te mindig kifogod ezeket. Nem baj, találsz majd valami normálisat, hidd el.
-    Normálisat? Rajtatok kívül hol van ilyen?
- kérdezte a lány nevetve.
-    Na és mi van ezzel az őrülttel, tudod, Bencével, ugye nem jelentkezik azóta? Mikor is szakítottál vele? Több mint egy éve. Beletörődött már, vagy zaklat még? Ugye békén hagy téged?

A lány felnevetett.

-    Na ezt olvassátok el! - mondta. - Minden fronton le van tiltva, hogy ne zaklasson, de ez a levél mégis valahogy elért hozzám.

Elővette a telefonját, s keresni kezdte a virtuális levelet.

-    Itt van, megvan. Ezt írta.

Egy ideig teljes döbbent csend volt, aztán hangos nevetés.

-    Szerintem be is volt rúgva - mondta az egyik férfi.
-    Biztos. Mondta a másik.
-    El nem tudja képzelni a levél szerint, hogy ki az új pasid. Megtudta valahonnan. Nagyon dühös. De hát miért? Egy éve ő is éli az életét és te is. Azt képzeli, hogy te az övé vagy, vagy micsoda?
-    Azt. Ezek mind azt hiszik
- válaszolta a lány nevetve - De hiszen most már Miklós sincsen! Nézd mit írt Bence...

A társaság egyre hangosabban nevet. Egymásnak mutogatják az újabb és újabb érdekes sorokat és most már könnyezve nevet mindegyik a dühös zaklatón.

-    Minden szó mellé van gépelve, hát hogyan írta ezt ez az ember? Meg azt írja, hogy nem lát rendesen, és hogy ezt ő rád fogja. Őmaga írja, hogy ezt mind rád fogja - mondja az egyik szintén hangosan nevetve.

A társaság hangosan nevet, a lány a könnyeit törölgeti, úgy kacag. A két barát szeretettel nézi őt.

-    Jó volt látni, hogy hosszú idő után ilyen jót nevettél! - mondja az egyik.
-    Olyan jó, hogy vagytok. Annyira vártam már, hogy így összejöjjünk. De a jó hangulatot köszönhetjük Bencének is - és a lány ismét felnevet.

Kacag és kezdi elölről a nevetést. Újra törölgeti a könnyeit es fújja az orrát rendületlenül.

-    Olyan jó, hogy vagytok. Olyan jó, hogy van az Angyal is. Tegnap találkoztam vele. Igazán kivételes ember.
-    Én is szeretnék vele találkozni
- mondja a másik.

Váltanak még néhány szót, nevetnek még egy-két dolgon, egy-két hangosabb nevetéshullám elő-előjön még a kéretlen zaklató kapcsán, aztán mindenki hazamegy boldogan. Egy-két kedves szó, jókívánság, ígéret, szeretet átadása. Nem nagy dolgok. Csak barátság, odafigyelés, szeretet. Igazán emberi dolgok.

Kép forrása: Pixabay