Hárman ülnek egy étteremben. Két férfi és egy nő. Egy baráti társaság lehetnek, akik boldogak, hogy ismét megállhatnak és leülhetnek egy kicsit beszélgetni.

-    Jaj, olyan boldog vagyok! - kezdi az egyik férfi - Zsuzsi felhívott és eljött hozzám meglátogatni. Annyira örülök. Képzeljétek, azt mondta ma is meglátogat a standon, ahol dolgozom.

    A két barát nagy örömét fejezi ki, hosszan beszélgetnek Zsuzsiról.

-    És mi van Miklóssal? - kérdezik aztán egybehangzóan a lány felé fordulva.
-    Semmi. Lapát. Valami baja van annak az embernek, az biztos - válaszolta a lány egykedvűen.
-    De nehogy újrakezdd vele, ha kéri se, nehogy, meg aztán nehogy te kaparj érte! - figyelmeztették a barátok szeretettel.
-    Á, dehogy, mondom, hogy lapát. Annál az embernél nem stimmel valami az biztos.
-    De valahogy te mindig kifogod ezeket. Nem baj, találsz majd valami normálisat, hidd el.
-    Normálisat? Rajtatok kívül hol van ilyen? - kérdezte a lány nevetve.
-    Na és mi van ezzel az őrülttel, tudod, Bencével, ugye nem jelentkezik azóta? Mikor is szakítottál vele? Több mint egy éve. Beletörődött már, vagy zaklat még? Ugye békén hagy téged?

A lány felnevetett.

-    Na ezt olvassátok el! - mondta. - Minden fronton le van tiltva, hogy ne zaklasson, de ez a levél mégis valahogy elért hozzám.

Elővette a telefonját, s keresni kezdte a virtuális levelet.

-    Itt van, megvan. Ezt írta.

Egy ideig teljes döbbent csend volt, aztán hangos nevetés.

-    Szerintem be is volt rúgva - mondta az egyik férfi.
-    Biztos. Mondta a másik.
-    El nem tudja képzelni a levél szerint, hogy ki az új pasid. Megtudta valahonnan. Nagyon dühös. De hát miért? Egy éve ő is éli az életét és te is. Azt képzeli, hogy te az övé vagy, vagy micsoda?
-    Azt. Ezek mind azt hiszik - válaszolta a lány nevetve - De hiszen most már Miklós sincsen! Nézd mit írt Bence...

A társaság egyre hangosabban nevet. Egymásnak mutogatják az újabb és újabb érdekes sorokat és most már könnyezve nevet mindegyik a dühös zaklatón.

-    Minden szó mellé van gépelve, hát hogyan írta ezt ez az ember? Meg azt írja, hogy nem lát rendesen, és hogy ezt ő rád fogja. Őmaga írja, hogy ezt mind rád fogja - mondja az egyik szintén hangosan nevetve.

A társaság hangosan nevet, a lány a könnyeit törölgeti, úgy kacag. A két barát szeretettel nézi őt.

-    Jó volt látni, hogy hosszú idő után ilyen jót nevettél! - mondja az egyik.
-    Olyan jó, hogy vagytok. Annyira vártam már, hogy így összejöjjünk. De a jó hangulatot köszönhetjük Bencének is - és a lány ismét felnevet.

Kacag és kezdi elölről a nevetést. Újra törölgeti a könnyeit es fújja az orrát rendületlenül.

-    Olyan jó, hogy vagytok. Olyan jó, hogy van az Angyal is. Tegnap találkoztam vele. Igazán kivételes ember.
-    Én is szeretnék vele találkozni - mondja a másik.

Váltanak még néhány szót, nevetnek még egy-két dolgon, egy-két hangosabb nevetéshullám elő-előjön még a kéretlen zaklató kapcsán, aztán mindenki hazamegy boldogan. Egy-két kedves szó, jókívánság, ígéret, szeretet átadása. Nem nagy dolgok. Csak barátság, odafigyelés, szeretet. Igazán emberi dolgok.

Kép forrása: Pixabay