Rovatok

Olvasósarok

BABÁK

Nos, neki, a „Babának” története van. Nagyanyám 1908-ban született, s kilenc éves volt, mikor a „Nagy Budapestben” lakó keresztmamája életében először felvitte magához. Nagymamám először ült vonaton, villamoson meg pláne, a budapesti csodavilág elvarázsolta. Keresztmamája annak az Endresz Györgynek a sógornője volt, aki elsőként átrepülte az óceánt repülőgéppel. Büszkék is vagyunk a mai napig a híres rokonra! Nagyanyám az egyszerű életből hirtelen belecsöppent a jólétbe, a pesti forgatagba. Ámult-bámult, csodásan érezte magát, haza se kívánkozott. 

Olvasósarok

LOCSOLÁS KETTŐSZÁZ FORINTÉRT

Valami nagy baj van ezzel a világgal. S ami még nagyobb baj, hogy mindezt már rég óta tudjuk, mi több, beletörődően elviseljük… Elviseljük? Beletörődően? A „fene” a jó-dolgunkba… na, ne! Csodaszép, több-száz éve szokásos, már – már őshonos, szívet – lelket gyönyörködtető népszokásaink vannak. Irigyel is jócskán értük bennünket Európa, és a távoli nagyvilág. Regéink, dalaink, vándoraink, tollforgatóink, s nagyhírű zenészeink által ismertek még abban a miliőben is, ahol azt sem tudják, hol van az otthonunk, s hazánk. A „tavaszi szél vizet áraszt” dallam, és ízvilága mellett, ilyen csodálatos népi szokásunk a vallási eredetű, húsvéthétfői locsolkodás.

Olvasósarok

„NE HARAGUDJ, DE SZERETLEK”

Azon az utolsó estén, mielőtt Angliába indultam volna, a fiú lekísért a buszhoz. Sose felejtem el az arcát, ahogy állt az alsó lépcsőfok előtt, miközben felszálltam. A sofőr ciccegve adta jelét sürgetésének, de ő csak állt ott, egyik lábáról másikra lépve. „Ne haragudj, de szeretlek”- mondta csendes egyszerűséggel. Elindult a busz, mielőtt szavakká tudtam volna formálni, hogy „én már nagyon régóta képtelen vagyok szerelemre.” De értette így is. Nyomorultul éreztem magam.

Olvasósarok

GÖRÖNGYÖS ÚT MELLETT

Blank Judit

Naponta tette meg ugyanazt az utat elmaradhatatlan biciklijével. Kicsit kényszeres volt az Öreg. Ragaszkodott hozzá, hogy mindig ugyanarra menjen, ugyanott álljon meg, s ha esetleg ezen, valami okból kifolyólag változtatnia kellett, hát teljesen rossz lett a közérzete, valami rossz előjelnek tartotta. Ismerősei szokták is gúnyolni érte: „Jani bácsi! Ne azon a göröngyös, sáros úton menjen, hiszen épült arra már rendes bicikli út is!”

Olvasósarok

ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ – "Fejfámra sötét lobogóul akaszd"

A sötétruhás, törékeny alak reszketve nézett körbe a csatatéren. S hirtelen élesen vágtak a szívébe a szavak: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok…”

Kezével megérintette a véráztatta földet. Lehunyta a szemét. – Adj egy jelet! – suttogta. – Bármit, hogy tudjam, hol…

Valami megmoccant mögötte. És a szíve kihagyott egy ütemet. Lassan megfordult, s ahogy kinyitotta a szemét, hogy lássa, mi az, a szíve újra furcsán dobbant. Sötét köd emelkedett ki a testekkel borított földből. Mire teljesen felegyenesedett, már látta, hogy fekete köpeny és csuklya borul rá. Dermedten állt, alig kapott levegőt.

Olvasósarok

BEZZEG AZ ESZTERKE!

Olyan sokszor hallottam éltemben, hogy a születésünk, és körülményei meghatározzák egész életünket. Akkor nekem óriási szerencsém van, mert engem egy békés, szélcsendes decemberi napon hozott világra az édesanyám. Ráadásul teljes család várta az érkezésemet, szülők, nagyszülők és négyéves testvérke. Szóval, minden ideális volt egy majdani szerencsés, nyugalmas élet fogadására. Nem úgy, mint szegény Eszterkének! Ő júliusban született. Forró kánikulában iparkodott az édesanyja a kórházba, hogy neki életet adjon. Rekkenő hőség volt, igazán nem volt ideális nap egy gyermek születésére. Világra jövetele előtt pár perccel óriási vihar támadt, jégeső kíséretében. 

Olvasósarok

AZ ÖREG ÉS A KISFIÚ

Olvasósarok

A TITOK 50 ÉV UTÁN

Még alig égett el a kis máglya, amit raktam, és alig fújta el a füstjét a friss tavaszi szél, a lelkemben kétely támadt. Ki volt az a titokzatos Annus és Józsi? Talán a dédnagymamám és dédnagypapám. (...)

Fogalmam sem volt, hol is kezdjem a kutatást, de szerencsére ez már a XXI. század elején nem annyira ördöngösség. A számítógépes hálózatokon és más információs forrásokon keresztül sok mindent ki lehetett deríteni. 

Olvasósarok

ÉBREDJ! VÁR A CSODÁK LABIRINTUSA!

Az idők során sokat gondoltam vissza arra a napra. Nem, nem volt halálközeli élményem, vagy valami hasonló, ahogyan azt egyre többektől lehet hallani, valahányszor régi és új önmagukról beszélnek, bár a személyiség megszűnése, s helyette egy másik létrejötte is egyfajta vég. Majdnem halálközeli élményem kettő és fél évesen volt, amikor kis híján vízbe fúltam, de vigyáztak rám az égiek, meg a bátyuskám, akivel a patakparton játszva elhatároztuk, hogy megmossuk a csizmánkat a vízben, nehogy anyu mérges legyen, amikor meglátja rajta a rengeteg mocskot. Tél volt, jég, hó...

Olvasósarok

MORZSÁK

Nem sejtettem még, hogy az a pillanat, mikor kikanyarodtál az autóval az udvarunkból, s még láttam egy pillanatra integető kezed – mert biztosan tudtad, hogy az ablak előtt állok és követlek tekintetemmel, amíg el nem tűnsz a látóhatárból – egy választóvonal lesz az életemben. Addigi éveimet csak úgy nevezem „az előtti” és az utána következő évtizedet az „utána jövő” időnek. Ahogy intettél, kissé felcsúszott a karodon a sötétkék pulóver… Mosolyogtam, tudtam, hogy te is ezt teszed. Nem sejtettem, hogy utoljára láttalak…

Olvasósarok

BUDAI ÚRINŐ A PARFÜMÖT…

Bern Andi írása

„Ez egy finom úriház” – mondogatta főbérlőasszonyom. „Innen nő nem lép meztelen szájjal utcára.” Ha postás érkezett a nyugdíjával, a házas nevét írta alá, majd félmosollyal mindig hozzátette: „De ez a -né már régen nem aktuális.” Nyári estéken az erkélyen ült hosszan, és a hegyeket nézte, a Rózsadombot, ahol egy férjet és egy kertes villát hagyott a háta mögött valamikor...

Olvasósarok

SENKI SEM KÖLTÖZIK JANUÁR ELSEJÉN

Senki nem költözik január elsején. Kinek jutna eszébe kialvatlanul, ónos esőben, tükörjeges járdán bőröndöket cipelni? Nekem. Egyszer. Egy fiúnak hála, egy fekete szeműnek. Nagy sietve foglalót kellett tennem a legelső szobára, amit aznap kiadásra hirdettek, olcsón. Régi bérház, a Rumbach Sebestyén utca ortodox, „kis zsinagógájának” szomszédságában, ami bedeszkázott ablakaival, omló vakolatával is büszke némasággal vetette meg Dohány utcai nagy testvérének modern hívságait. Kis lakás a harmadik emeleten, járdára néző egyetlen ablakkal, udvari gangra nyíló bejárattal. Ha kihúztuk az ágyat, megtelt a szoba. Hárman aludtunk, benne, lányok. “Te is érzed a bolygó lelkeket a lámpa körül?”

Olvasósarok

FRIZURA

Riersch Zoltán, Krúdy Gyula-díjas író, költő

Közeleg az év utolsó napja. Kinek még nem volt eddig ötlete, kérdések között hánykolódik: Hol is töltsem a szilvesztert? Ha igen, és megvan a hol, mit is vegyek fel, milyen legyen a frizurám?

Olvasósarok

AZ ÖTVEN ÉVES KARÁCSONYFA

Hétköznapokon, egyszerű szövőgyári munkáslányként nadrágban járt, és télen gyapjúsálba bugyolálta a fejét, de karácsony előtt mindig átváltozott.

37 évesen, abban az időben vénlánynak csúfolták, de akkora szíve volt, amibe belefért négy keresztgyerek, a húgai fiacskája és három kislány. Élt-halt értünk. S minden karácsonyon varázsolt. Komolyan!

1966-ot írtunk...

Olvasósarok

HERTFORDSHIRE-I MESÉK 3.rész: Harlen Karácsonya

Karácsony közeledett, és Harlen, a világot megvető öregúr még mindig nem szólt hozzám. A nagyhangú Madeleine miatt haragudott rám konokul, akivel én beszélni mertem. Utolsó mondata az volt hozzám valamikor nyár végén, hogy: „Válassz, vagy én vagy a némber.” Kinevettem. Homlokába tolta a kalapját. „Jó” - mondta. „Akkor most beszéltünk utoljára.” Madeleine ekkora már rég elköltözött. „Érzem a falakban a vénember gyűlöletét, akárhova megyek, én ezt nem bírom tovább” - sziszegte egy novemberi reggelen, és taxit hívott.  Igazság volt a szavaiban. 

Olvasósarok

TŰNJ EL KEDVES TÉLAPÓ

Nemsokára érkezik a Mikulás, de ha csak sejtené szegény, micsoda fejtörést okoz nekem ezzel, remélhetőleg ötvenszer is meggondolná, be merje-e tenni csizmás lábát kis falunkba.

Óriási gondban vagyok. A lappföldi Télapóval nincs különösebb bajom, noha lenne nyomban, amint megállna a kapunk előtt. Nemigen szokott, bár a csuda sem ismeri ki magát ebben a nagy zűrzavarban, mit tudom én, melyik a lappföldi, és melyik sima, mezei magyar, a sok Télapó közül, amit ilyen idő tájt futkosni lát az ember körös-körül. Inkább maradjunk annyiban, hogy a Télapó összes megnyilvánulási formája okosabban teszi, ha – saját érdekében – elkerüli a mi házunk táját.

Olvasósarok

ANGYALOK FÖLDJÉN

Egyetlenegy angyalka ült csak szomorúan, csendesen.

- Te mit szeretnél? – kérdezték a többiek.

- Tudjátok, ez mind szép és jó, amit kitaláltatok, de megfeledkeztetek valamiről.

- Tényleg? Miről?

- Hát… az emberekről. A Föld, ahol élnek beteg. Nagyon beteg. Beteggé tették az emberek. Ők pedig boldogtalanok e beteg bolygón és hitetlenek. Aki pedig boldog, az sem az, mert fütyül arra, aki boldogtalan. Így várják a Messiás születésnapját. Csak rohangálnak, idegeskednek, hitelekből költekeznek és halálra dolgozzák magukat.

Olvasósarok

ANGYAL SZÁLLT LE...

Angyalka már jó ideje csetlett-botlott a nagyvárosban. Hol egy dudáló autó elől ugrott el, hol egy rohanó fiatal lökte fel, hol pedig egy öregasszony kiabált vele, amiért véletlenül nekiment a szatyrának.

Megfigyelte, hogy általában hajlott háttal járnak az emberek akkor is, ha semmi nincs a kezükben. Szemöldöküket összevonva, mintha mindig valamiféle rosszallást sugallanának. „Vajon, mi a bajuk?” – tűnődött magában.

-Minek áll az utamba? Nem tudna arrébb ácsorogni?! – rivallt rá egy durva hang. Bizonytalanul tett pár lépést, hogy távolodjon a hang gazdájától.

Olvasósarok

HERTFORDSHIRE-I MESÉK 2/2.rész

Bern Andrea írása

Heten voltunk állandó lakói az éppen motelként és rendezvényházként működő tanyának, Esther szigorú szemének felügyelete alatt. Esther édesapját kell megemlíteni mindenekelőtt. Nevezzük talán Henry-nek a cambridge-i, öltönyös urat, aki hivatalosan főbérlőként követte a ranglétrán a „kőműveseket”.  Henry négy ország irodalmát olvasta végig, mindet a saját nyelvén. Emellett rendületlenül hitt a varázslók létezésében, és abban is, hogy a mágusok néha éjjeli lepkévé változnak, s kulcslyukakon surrannak be, hogy kémkedjenek. Fő szakterülete a használt mosógépek beszerzése volt. Ebben nem akadt párja az egész szigeten.

Olvasósarok

A TITOK TITKÁRÓL

Talán nem létezik ember, társadalom, vagy kor, amelyiknek nincsen meg a maga titka. Legendákat olvasunk, hallunk titkos kincsekről, vagy olyan titkokról, amelyekre ha fény derülne, még emberéletek is veszélybe kerülnének. Én egy olyan családi titokról írok a novellámban, amiről senki a családban nem beszélt, csak régi, elsárgult levelek árulkodtak egy bontásra ítélt parasztház padlásán, elrejtve egy faládikóban. Emberi sorsok, emberi vágyak, gondok, örömök és tragédiák titkai.

Olvasósarok

ADVENTI ELŐSZÓ

November utolsó csütörtökét követő vasárnap, advent első vasárnapja. Még néhány fáradt fényű, ködtől, zúzmarától meggyötört nap, s megjelennek az utcákon az első karácsonyi árusok, s ránk köszön a várakozás. Az eljövendő előtti utolsó hetek Advent előszobája. Letudjuk a Luca-napot, emberarcú kívánságok telepednek gondolatainkra. Írhatnám úgy is, ebben az őrült, idegbeteg, lélektelen, rohanó és taposó világban, többnyire furcsa kívánságaink vannak.

Olvasósarok

HERTFORDSHIRE-I MESÉK 2/1.rész

2015 augusztusa volt, mikor visszajutottam Angliába. Szerencsét próbálni, mondhatnánk, de talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy folytatni a félbehagyott munkát egy második világháborús magyar hagyatékkal, történészként.  („Szavak” – cseng a fülembe mesterem hangja „Történetet ír, Andrea, vigyázzon a szavakkal. Mondja mindig éppen azt, amit mondani akar.”) Egészen pontosan tehát Horthy Miklós családjának hagyatékát indultam kutatni és publikálni Dél-Angliába. Saját tapasztalatlanságom – talán ügyetlenségem – folytán önfenntartóként.  Egy meseszép ősz, és egy emberpróbáló tél erejéig így, mint helyi mindenesnek, Hertfordshire egyik eldugott farmja adott nekem otthont.

Olvasósarok

HANGSZER JUTÁNYOS ÁRON - DE HONNAN ÉS KITŐL?

(...) Akkor látom, hogy az egyik húr el volt szakadva, és a szakadásnál csak összetekerték egy csomóba. Azt mondtam ( csak úgy magam elé, nem mintha bárki is lett volna a szobában ) ezt én így nem veszem meg 5 ezer forintért sem, merthogy ennyibe került. Nem tudom honnan és hogyan, de ott terem a lány, akitől vettem. Én továbbra is ülve maradok, ő állva járkál fel és alá. Próbál meggyőzni, hogy ez nem nagy dolog, könnyen rendbe lehet hozni és jó áron veszem...

Olvasósarok

CSAK EGYSZER ÉRJEK HAZA!

HUMOR

Csodával határos módon, sikerült magamat belepréselni a szoknyába, és a fidres-bodros blúzba. No, még egy kis smink, és indulhatok! Az utcán már éreztem, hogy nem a legjobb választás volt a szoknya. Nagyon szorít. Nem baj, majd ha leültem, lehúzom a zipzárját. Egyre rosszabbul érzem magam. Órámra nézek, már nincs idő visszamenni, átöltözni! No, mindegy! Igyekszem aprókat lélegezni, és szaporán lépdelni. Minden lélegzetvételnél úgy érzem, mindjárt szétszakad a szoknyám! És a blúz is kényelmetlen!

Olvasósarok

A FÜGGÖNY, A VENDÉG ÉS A GOMBOSTŰ

Odébb kellene vinnem a széket, de inkább megpróbálom így is elérni. Már-már derékszögbe hajlok jobbra, nyújtózkodva a függönyhöz, mikor hirtelen kicsúszik alólam a szék. „Hála” a lélekjelenlétemnek, estemben megkapaszkodom a függönybe, de gyorsan kiderül, hogy még 60 kg-t sem bír el! Én ráhuppanok a féltve őrzött csavart pálmámra, a függönyön pedig legalább 50 cm-es szakadás tátong. No, tessék! Micsoda nap! És mindjárt itt van. Úristen! Mit csináljak most?

Olvasósarok

A VÉN DIÓFA

Egyetlen lánya az ország másik felében élt, az Öregnek nem is ez fájt igazán, hiszen az az élet rendje, hogy a gyermekek szárnybontogatásuk után saját életet élnek. Nem is akarta ő soha magához láncolni. Hanem az fájt igazán, hogy ő is magányosan tengeti életét, nem sikerült társat találnia. Szakmájában sem tudott elhelyezkedni, pedig mindig szorgalmas, törekvő teremtés volt. Valami konyhán talált állást, és ennek is örülni kellett, nem mintha ezért tanult volna az egyetemen.

Olvasósarok

LUSSAS - HOL VAGYOK?

KATONA ZOLTÁN ÁLMA - Láthatatlan vagyok!​

(...) Éppen másztam lefelé az egyik ház faláról anélkül, hogy feltűnt volna, hogy a levegőben mozgok, vagy hogy tudok járni a falon anélkül, hogy leesnék. A földön, a járdán "normális" embereket láttam járkálni össze-vissza. Észre se vettek, pontosabban nem láttak engem egyáltalán. De én láttam őket. Valamiféle furcsaságot éreztem, és mihelyt lenéztem a lábaimra, ráeszméltem, hogy nem érintik a talajt. Egy méterrel a járda felett lépkedtem, mintha csak egy puha,  süppedős gumiszőnyegen járnék...

Olvasósarok

GYERTYÁK FÉNYÉBEN

Október végén, november elején a természet színeinek palettáján domináns a megfakult okker és a vizes rozsdabarna. Az idei vénasszonyok nyarának talán utolsó harmadának napjait éli, nyüstöli a huszonegyedik századi dél – zalai. Odakinn erőlködik a Nap, de langyos melege, kopott fénye messze van már a nyári hétágtól. A Vásárcsarnok környékén mintha temetésre készülnének a városlakók. Majd’ minden ember kezében ott a virág, a mécses és a koszorú. Meg – megállnak, s beszédbe elegyednek egymással az ismerősök, még az ismeretlenek is. – Emlékszel? Hogy is volt? Tudod, már egy éve, hogy elment!

Olvasósarok

EGY VÖRÖS, EGY BARNA

Esti busz, Brightonból Peacehavenbe. Felszáll egy fiúpár. (Igen két fiú, igen pár, ha baj, ne olvasd tovább, légyszi.) Kamaszok. Egy vörös, egy barna. Valami elit fiúiskola valami puccos, esti rendezvényéről jöhetnek, frakkban, fehér ingben. Már nem szomjasak. Leülnek mögém. Mocorgás.

Olvasósarok

KI TUDJA, MIT HOZ A JÖVŐ?

Másnap az iskolában Júlia annak ellenére, hogy igyekezett mindent úgy csinálni, a tízórai szünetének idején nem tudta megállni, hogy Sztálin és Rákosi Mátyás képét eltávolítsa a falról. A gyerekek ezt tudomásul vették, azonban Tompáék Pista fia, akinek tenyérbe mászó képe sokszor okozott gondot a tanítónőnek, nem hagyta ezt annyiban. Tanítás után nem sokkal Tompa Elemér már a tanteremnél állt.

- Milyen jogon veszi le a képeket a falról? Ez rendszerellenes! - üvöltötte, miközben öklét rázta a nő felé.

Olvasósarok

MARÉK FÖLD ÉS DÉLI HARANGSZÓ

Magyar magány a kenguruk földjén

Tolókocsiját az ablakhoz gurította, és csak bámészkodott. Eukaliptusz fák meredtek rá némán. Magában a napokat számolgatta. Mire barátja beszerezi, amit kért, az legalább 2 hét. Postára adja, elküldi… talán egy hónap múlva ideér. Nem, semmiképpen nem kaphatja meg előbb!

Olvasósarok

ZAKATOL A VONAT

Bekapcsolja a televíziót, szereti a sportműsorokat. „Ennek a meccsnek is vége van már, későn kattintottam ide.” Cél nélkül kapcsolgatja a tv-t, egyik adón sem talál kedvére való műsort. „Miért nem ér rá senki? Beülhettünk volna egy pohár sörre, vagy feljöhetett volna Marcsi. Biztosan nem tud elszabadulni otthonról.” – nyugtázza magában. Még egy pillanatra látja az egyik adó reklámját. Egy kis villanyvasutat, ahogy zakatolva rohan a kis játékvonat a síneken.

Olvasósarok

AJÁNDÉK HALNAK NE NÉZD AZ USZONYÁT

Hát itt állt épp ma reggel Richard hentes, Richard hentes fia, Richard hentes unokája, a Richard és fiai hentesbolt ablakában. Integetett messziről, ahogy leszálltam a buszról, s egy még vonagló lepényhalacskát mutatott fel széles mosollyal a kirakatában. Emlékezett, hogy hónapok óta fejlődő, egyre erősödő húsundorom alól az egyetlen kivétel ez a sós tenger ízű kis hal. Sokadig próbálkozása, hogy húsevésre szoktasson. Vagy talán épp az ellenkezője? Mosolyogtam, s a bortól hangos lordok versikéjét zümmögtem neki vissza a kirakaton át.

Olvasósarok

AHONNAN KARÁDY-T ELVITTE A GESTAPO

A belső szobában bújtak Karády, és a tábornok, ébren. Ott, ahol most a galagonyabokor nő a küszöb alól.” Mindig valami mosolygással vegyes döbbenettel néztem erre a szerelemre, a csontos, mély tónusú, lányokhoz vonzódó dívára, aki egyetlen délután alatt, mint egy gyerek bolondult bele a köpcös, kopaszodó Ujszászy István tábornokba, a katonai hírszerzés vezetőjébe, a kor mamelukfejű elitjének talán egyetlen európai módon valamirevaló koponyájába. Belebolondult, hogy aztán ki is tartson mellette, Gestapo elől bújva, és német verőlegények pincebörtöneiben is. „Karády-t talán nem is keresték volna, ha nem követi Újszászy-t ide.”

Olvasósarok

JÁTSZIK AZ ÖRDÖG

Templomba indultam ma reggel. Elkéstem. "Jól van" - mondtam a busznak, a dupla tetejűnek. "Akkor vigyél akárhova, ahol véget ér az autóút, zöldek a lankák és alattuk acélszürke a tenger."

Olvasósarok

LÁTLELET

Nekem természetesen le kellett írnom, hogy „elmondása alapján...” álló autóból rángatták ki és csak egy sört ivott. A helyzet furcsaságát fokozta, hogy Géza előttünk megjárta a szomszéd kisváros ügyeletét is, ahol egy általam jó szakembernek tartott kolléga ügyelt. Biztos, ami biztos, azzal is leíratta a történteket.

Olvasósarok

KÖSZÖNTELEK, ŐSZ!

Ősz, Te Csodás! Vagy mégsem? Paul Verlaine verse gyönyörűen illusztrálja  az ősz sötét búskomorságát, amit mind a magyar, mind a világirodalom számtalan alkotása leír. Nem szeretnék véletlenül sem verselemzésbe bocsátkozni, azért választottam ebből a versből néhány sort, mert a sok mély hangrendű magánhangzó is az ősz komorságának hangulatát idézi. De vajon az ősz tényleg az elmúlásról szól-e?

Olvasósarok

A FENEKETLEN

Júniusi nap volt, ültem egy bokrok között bújó padon a sétányon, tanultam –  és verseket írtam a fiúhoz, a szőkéhez, aki tizenkét évvel volt idősebb nálam, s vőlegény volt, de én azért szerettem. Vagy legalábbis szentül meg voltam győződve erről.

Olvasósarok

A KÖLYÖK

Nem nézett hátra, gyors iramban szaladt a tölgyfához. Jólesően nyúlt el alatta, hátát szorosan a törzséhez támasztotta, be is hunyta szemét. Álom azonban nem jött rá. Egyfolytában a kis farkasra gondolt, majd mielőtt még bármilyen gondolat is megfogalmazódott volna benne, szinte gépiesen felkelt és elindult az irányába. A hold jól megvilágította útját.

A FENEKETLEN

Cikk ismertető: 

„Menj innen, ez az én padom!”

A KÖLYÖK

Cikk ismertető: 

Mese gyermeknek, felnőttnek

Oldalak