Az Ung és a Latorca összefolyásánál, síkságon, de akkor még mocsaraktól, lápoktól övezve nagyon jól védhető helyen volt. A legrégibb írásos adat II. András levelében van, 1214-ből.

(Kép fent: II. András szobra)

Már akkor is két Kapost ismertek. Kis Kapos és Nagy Kapos van a levélben említve. 1274 - ben városi előjogokat adományozott Nagykaposnak IV. László király. Saját bíróválasztási joguk volt a polgároknak, aki valós ítélőbírói jogokkal volt felruházva. Vásárjogok is illették a várost, és élt is vele. Évente négy vásárt tartottak. Nagykapos királyi birtok volt, melyet az uralkodó a leleszi prépostságnak adományozott. Persze, évszázadok során jó néhányszor más uraságok is hatalmaskodtak a város felett, mint a Homonnai Drugethek, jászói prépostság. Sok birtokvitáról is vannak feljegyzések a prépostságok irattárában.
Talán ezer évvel ezelőtt Kapos, vagy Nagykapos az ungi várispánság központja, és csak akkor veszi át ezt a szerepet Ungvár, mikor ott megépül a kővár. De a megyei gyűlések és bíróságok tartása megmaradt Nagykaposon. Kereskedelmi szempontból nagyon jó helyen terül el ez a városka. Lengyelország-Eperjes, Tokaj, illetve Kassa-Ungvár kereskedelmi útvonalán található. Mivel forgalmas kereszteződésen épült, ahogy említettem, soha nem kerülték el a történelem viharai sem.

(Kép fent: Dobó István szobra)

Már volt szó arról, hogy az első írott forrás is Kis Kapost és Nagy Kapost említ. Ez a két település szoros szomszédságban együtt fejlődött, és lassan össze is épült. De meg kell említeni a harmadik községet, amelyik szintén terjeszkedett, és határai összeértek a két említett Kapossal. Ez a település Ungcsepely volt.

(Kép fent: A református templom a régi Ungcsepely felől)

Így e hármat az ungi megyegyűlés határozatával 1914-ben egy igazgatási központtal, és jegyzőséggel Nagykapossá egyesítették. Később a városkához lett csatolva Veskóc község is.

Most száraz népszámlálási adatokat közlök, de ezek bizonyítják legjobban a lakosság összetételét: 1910 - ben Nagykapos városában 1222 polgár élt. 99% magyar nemzetiségű, és 1% más nemzetiségű (német, ruszin). 4 személy szlováknak és 1 személy románnak vallotta magát. 1930-as népszámlálás: 2111 lakos, abból 65% magyar, 15% csehszlovák, 15% zsidó, a többi más nemzetiségű. 1941- es adatok: 2660 lakos, abból 95% magyar, 5% szlovák.

(Kép fent: A Holokauszt-emlékmű)

A II. világháború utáni adatokat később közlöm. Ugyanis a világháborút követő években jó pár magyar nemzetiségű lakos Magyarországra lett telepítve. Sajnos, sehol sem tudtam pontos számokat kapni.

A modern, mai Nagykapos arculata az 1960-as években kezdett kialakulni. Mivel mezőváros volt, vágóhídja, és tejfeldolgozó üzeme épült, és állami gazdaság működött itt. Lassan az ipari fejlődés is megindult. 1966 - ban a városkához nagyon közel felépült a Vajányi hőerőmű. Gázszivató állomás dolgozik a város határában, amely a Tranzit gázvezeték egy fontos része. Mikor ezek, és más kisebb ipari létesítmények felépültek, teljesen megváltozott a lakosság számaránya. Az 1991 - es népszámlálási adatok szerint Nagykaposnak 9421 lakosa volt. Abból 63 % magyarnak vallotta magát, 35% szlovák volt, és a többi egyéb nemzetiségű.

Ezek az üzemek munkát adtak még a betelepült polgároknak is. Sajnos ma nem ilyen rózsás a helyzet. A Vajányi hőerőmű, ami fénykorában 12 egységgel dolgozott, ma csak két egységet működtet, mint tartalék erőmű. Hasonló a helyzet a Gázszivató állomással, és más kisebb üzemekkel is. Még a valamikor jól működő mezőgazdaság is gyenge lábakon áll. Ez tükröződik a lakosság számának lassú csökkenésén is. A 2011 - es adatok a következők: Lakosság száma: 9406, abból magyar 57 %, szlovák 36 % és 7% egyéb. Igaz, hogy ezek az adatok valósak, de sok fiatal, aki a városban, vagy környékén nem kapott munkát, távolabbi városokban dolgozik, vagy akár külföldön vállal munkát, de az állandó lakhelye Nagykaposon van. Ezért úgy gondolom, az adatok kicsit félrevezetők.