KONCZ ZSUZSA - VADVILÁG (2016)

Három évvel ezelőtt Tündérország, ma pedig Ingoványos Vadvilág. Ez lenne a mai Magyarország? Erre a kérdésre választ kaphatunk, ha az énekesnő negyvenedik sorlemezét meghallgatjuk. Sokakban felmerül a kérdés, hogy majdnem félszáz lemez után lehet-e még újat mondani? Van-e értelme a korábbi, jelbeszédre épülő költői nyelvnek ezekben a modern, mozgalmas időkben, amikor arra döbbenünk rá, hogy a szavaink kiüresedtek, elfáradtak?

A kérdésekre a válasz természetesen igen, hiszen az énekesnő továbbra is a korábbi korongokra jellemző érzékenységgel nyúl hozzá a közéleti és a privát témákhoz, azonban a hangvétel nagyban változott az előzőekhez képest. A lemondó, komorabb tónusok mellett – amelyekkel itt is találkozhatunk – fontos szerepet kap a dinamizmus, a tenni akarás, valamint a lelkesítés, amelyek mindannyiunk lelkére gyógyírként szolgálnak ezekben az időkben pártpolitikától függetlenül. A közéleti témák hű lenyomatai mellett mindannyiunk számára fontos magánéleti kérdéseket is feszeget a tizenkét dalt tartalmazó korong.

A kétezres évek lemezei (2002 – Ki nevet a végén, 2010 – 37) még az eklektika jegyében készültek el, azonban a Tündérország (2013) már jóval egységesebb produkció volt, mind zeneileg, mind pedig a témák tekintetében. Ugyanezen az úton halad tovább a legutóbbi album is, amely jóval letisztultabb hangképpel rendelkezik, egységes, nagyon jó dalokkal, amelyek mindegyike igényesen hangszerelt, kiforrott alkotás. Az énekesnő, aki hangjával továbbra is képes varázslatra, ezeket a szerzeményeket koncertzenekarával (Maróthy Zoltán, Tiba Sándor, II. Lengyelfi Miklós, valamint Závodi Gábor) rögzítette a modern korszak elvárásainak megfelelően.

A zenei anyagot nyitó, Závodi Gábor által írt A szeretet és a dal – amelyhez videoklip is készült - egy nagyon erős kezdés. A Glam-es és ambient hatásokat tartalmazó sodró rockdal témája az összefogás, valamit az, hogy lehetnek akármilyen idők, jöhetünk akárhonnan, összetartozunk. Ugyanez a hangulat fedezhető fel Gerendás Péter szerzeményéből, a Közös hazánkból is. Ezutóbbi igazi különlegesség, hiszen a szerzőre jellemző akusztikus gitárra épülő hangszerelés helyett egy kidolgozottabb balladakeret az, amely végső formát ad a műnek.

Maróthy Zoltán három új dalt hozott a lemezre; az Ingoványos vadvilág a Tündérország vonalát viszi tovább, viszont sokkal markánsabban és kiegyensúlyozottabban teszi meg ezt.  A rockos hatásokat még jobban előtérbe helyező szerzemény – amely a legjobb a lemezen - egyszerre mutatja be a klasszikus, lobogó hajú Koncz Zsuzsát és a modern, Indie-s hatásokkal is szívesen dolgozó előadóművészt. Az itt hallható Hammond orgona pedig remek kontrasztot képez a modern billentyűhangzással szemben.

A további kettő is figyelemre méltó, a Jobb, ha vársz még (nem adjuk fel) egy nagyszerű, középtempós ballada, amely a kiútkeresésről szól talán kicsit optimistább felfogásban, mint a korábbi lemezek hasonló dalai. Az Addig jár a korsó pedig egy remek, Bródy által meghonosított jelbeszédes szociografikus elemeket tartalmazó szerzemény, amely a jelenlegi politikai rendszert állítja pellengérre egy közmondás mondanivalóját tovább szőve.

Ha már Bródy János szóba került, a korongon hét dalnak ő írta a szövegét, saját szerzeményeiből pedig kettő került fel. A finoman ironikus Ne mondd (hogy nincs remény) ugyancsak a jelenlegi állapotokat hozza a rá a megszokott, kissé borongós módon. A szerzőre jellemző dallamfordulatoktól eltérően itt egy, a szokásos dallamképtől eltérő harmóniákra, remek elektromos gitárriffekre épülő közeg hallható, amelyet érdemes meghallgatni többször is. A másik szerzemény, a Mi lett belőled témája önmagáért beszél, zenei megoldásai viszont a régi dallamvilágot idézik fel. Az elektromos gitár által uralt hangszerelést érdemes még egy kicsit jobban figyelemre méltatni, hiszen a háttérben alig hallható módon a régi analóg szintetizátorok hangzása köszön vissza.

A lemezt nyitó szerzemény mellett még két Závodi Gábor dalt hallhatunk; a záróakkord, a Sírva vígad a magyar egy keringőbe rejtett utazás a magyar történelmen keresztül a honfoglalástól egészen napjainkig. A Holnap még vár ránk (valahol) pedig egy modern hangszerelésű, impresszionista ballada, amely lazán, időtlenül csapong jelen, múlt és jövő között, a végcél pedig a szép jövő, amely talán az az új nappal virradhat ránk.

Tolcsvay László ezúttal Müller Péter Sziámi társaságában hozott két szerzeményt; a Barátság talán a legintimebb, leglíraibb pontja a lemeznek. Ezzel szemben az Ez nem a valóság már a jelenkorba helyezi át az eseményeket, amelyben benne van a jövőtől való félelem, a mai közéleti helyzetek kettőssége, emellett fontos szerepet kapnak az ösztöneinek élő, tudatosan nem gondolkodó emberek is, valamint az a virtuális valóság, amely sokak számára egyenlő a meneküléssel is.

Végül pedig egy megzenésített vers kapott helyet a lemezen. A korábbi monumentális versdaloktól eltérően, mint amilyen a Kertész leszek, az Előszó, vagy a Vörös Rébék, egy jóval sötétebb, már-már ijesztő zenei képet kapunk, amely avantgárd minimalizmusával sokkolja a hallgatóságot. Azonban ez nem baj, hiszen Ady Endre Történelmi lecke fiúknak című művéhez pontosan erre van szükség. Az 1912-es költemény mai napig is aktuálisnak tekinthető, és kísértetiesen szólal meg a szokatlan, már-már Industrial hatásokra épülő zenei köntösében.

Ahogy az énekesnő nyilatkozta a felvételek során, a Vadvilág nem egy szokványos Koncz Zsuzsa lemez, mivel egyszerre szólal meg modern és hagyományokat őrző módon. A nyitottabb, dinamikusabb szöveg- és zenei világ pedig nem egy adott politikai oldalhoz szól, hanem mindenkihez, aki ezekben az érdekes időkben nyitott szívvel figyeli hazánk és a világ eseményeit.

Lemezborító forrása: Hungaroton. Sajtófotók: Nerpel Nikoletta/Nerpel Photography/Fotexnet/Omega Pro