A huszadik század hatvanas évei óta az ezotéria mindennapjaink része. Elég kinyitnunk egy újságot, vagy bekapcsolnunk a televíziót, mindenhonnan az árad, hogyan lehetünk szépek, gazdagok, boldogok és egészségesek. A napi horoszkóptól kezdve a tematikus cikkeken át a tévécsatornák jósnőivel bezárólag árad az információ. Ha ez még nem lenne elég, mindenhol természetgyógyászok, látók, médiumok és önjelölt gyógyítók hirdetéseivel találkozunk, akik mindenre megoldást ígérnek és kínálnak, legyen szó betegségről, pénztelenségről és rontáslevételről.

A modern, materializmusból kiábrándult ember gyógyírt és kapaszkodókat keres, amelyek kihúzhatják őt a mindennapi gondok sodró folyójából. Ha jól megfigyeljük, erre a helyzetre egy olyan üzletág épült ki, amely mindenre megoldást kínál. Ez főleg azokra veszélyes, akik az egyetlen kiutat ebben látják, illetve azokra, akik a kíváncsiságuk miatt mindent tudni szeretnének. Illetve érdemes megemlíteni azokat, akik keresik a válaszokat a kérdéseikre, és nyitottan állnak a dolgokhoz. Ők azok, akik kétségbeesésből, tudásvágyból, valamint túlzott lelkesedésből az adandó alkalommal felbukkanó személy hálójába bekerülnek. A kétségbeesett ember mástól várja a segítséget, és minden „segítő kéznek” örül. A gond itt kezdődik, hiszen a jóhiszemű ártatlanokat nagyon könnyű átverni mindenféle mézes-mázos ígérettel. Számtalan rendőrségre került eset számol be arról, hogy kétségbeesett ügyfelektől hatalmas mennyiségű pénzt csaltak ki „jövendőmondók” és „gyógyítók”. Mindezt az igazság és az emberiesség nevében.

A fentiek alapján felmerülhet a kérdés: Mi is a spiritualitás valójában? A mindennapi élet szintjére lebutított eszme, aminek az értéke pénzben mérhető? Semmiképpen sem. A spiritualitás egyfajta tudatosság, egy olyan hitrendszer, amely a fizikai világ síkján túlmutatva keresi a létezés lényegét úgy, hogy a dolgok mélyére látva kutat összefüggéseket a földi és égi világok között.

Sokan azt mondják, hogy ha valaki a spiritualitás útjára lép, akkor számítson arra, hogy ez sokkal nehezebb út, mint a tömegé, hiszen ezernyi dologra kell odafigyelni, ha tudatosan szeretnénk élni. Az emberben ilyenkor a hatalmas lelkesedés mellett ezernyi kérdés keresi válaszát. Ugyanakkor ott van az a hatalmas tudásvágy, amely megszerzésében rengeteg csapda fenyegeti az utazót féligazságok formájában.

Nagyon fontos az, hogy nem szabad mindent elhinni, amit hallunk. Ne féljünk kételkedni, és merjünk kérdezni. Érdemes egy olyan megbízható valakihez fordulnunk, akiről tudjuk, hogy van tapasztalata, és szívesen segít megválaszolni a kérdéseinket. Ő lehet egy hiteles látó vagy tanító. Hol találunk ilyet? Érdemes a baráti körünkben körbe kérdeznünk, hiszen a hiteles személyek általában szájról szájra terjednek. Kerüljük el a nagy médiafigyelmet kapott személyeket, és inkább bízzunk a megérzésünkben.

Továbbá azt is el kell döntenünk, mit szeretnénk. Egyszerűen csak a spiritualitás törvényei szerint élni, vagy abban mélyen elmerülve keresni az ösvényt? Ha az előbbi mellett döntünk, érdemes egy hiteles szellemi iskola tanításának az útmutatásait követni, esetleg olyan könyveket keresni, amelyek mélységében tárják fel ezt az utat. A másik alternatíva már egy komolyabb elköteleződést kíván, hiszen, ha mesteri szintre szeretnénk kerülni, a tanítványok útjának vargabetűit kell végig járnunk, amely sokéves kemény munka és megtapasztalás. Így az kezdet nehéz falatnak ígérkezik.

Szemléletváltásunk első szakaszában azonban magunkban kell rendet tennünk, és rájönnünk arra, hogy az élet értelme jóval több, mint a vegetáció és a reprodukció együttese, és a létezésünk, mint fogalom túlnyúlik a születés és a halál közötti, években mérhető felvonáson. Ha ezt a gondolatot már be tudjuk építeni a mindennapjainkba, akkor már az első gyerekcipőben megtett lépésen túl vagyunk. Innentől nincs más dolgunk, mint ezen az ösvényen haladni tovább figyelve a jeleket és a felsőbb szférák üzeneteit, amelyek hamarosan jól kódolható formában megérkeznek hozzánk.

Képek forrása: Pixabay
Felhasznált irodalom: Szabó Judit: Az Ezotéria kézikönyve, Magánkiadás, 2016