"Te, Edina. Neked mitől lett sáros a hajad?"

No tehát, ott tartottam, hogy befogadtak maguk közé, igazi Neoton Família csapattag lettem. Elkezdődtek a próbák, készültek új fényképek, új cikkek az újságokban, amikben már én is benne voltam. Az újságcikkekről sokszor a rajongóktól értesültem, amikor arra kértek, hogy írjam oda a nevem a saját fényképem alá. Érdekesnek és viccesnek tartottam, hogy ezentúl ilyen dolgokat is kell csinálnom. A színpad mellett a Neoton-Pro iroda lett a második munkahelyem, így tehát gyakran megfordultam ott. Mindig sok fiatal ült és beszélgetett az irodában, akkor még nem tudtam, ki kicsoda. Egy teljesen új világ nyílt meg számomra addig ismeretlen emberekkel.

Szóval megindultak a próbák. Megtanultam a szólamokat, a koreográfiát, ezzel semmi baj nem volt. A koncerttől féltem. Olyat még sosem csináltam azelőtt. Felléptem kislétszámú koncerttermekben a hegedűmmel vagy klasszikus zenekarral, felléptem avantgárd zenekarral szintén kislétszámú helyeken közönség előtt, játszottam egyedül a Vörösmarty téren, játszottam miséken rendszeresen templomi zenekarokban, na de ilyet még sosem csináltam. Mit mondjak, féltem, de ugyanannyira vártam is...

Eljött a nap. Indultunk életem legelső koncertturnéjára. Időben elindultam, szép rózsaszín és fehér ruhában bőrönddel, de mivel siettem, ezért a sáros úton a lépcsőn bőröndöstül, mindenestül legurultam. Nem nagyon volt időm megnézni, hogy mim lett sáros, a kinézetemnél jobban izgatott az, hogy időben odaérjek a megbeszélt találkozó helyére.

Minden igyekezetem ellenére tíz percet késtem. A zenekarból már mindenki ott volt Pásztor Lacin kívül. Ő sem érkezett még meg. Egyszóval, tíz percet késtem, s Péter (Erdős Péter) ezért nagyon letolt. Csüggedt szájjal ültem fel ezután a buszra, valahová hátra, hogy szégyenemben ne is lássanak. Nagyon kellemetlennek éreztem, hogy rögtön az első találkozón elkések, és esetleg a többiek valami figyelmetlen vagy megbízhatatlan embernek tartanak. A busz végül elindult, mindenki elfoglalta a helyét, én pedig senkihez nem szóltam egy szót sem. Már egy jó ideje ott ücsörögtem egyedül, amikor a zenekar tagjai elkezdtek egyre közelebb ülni hozzám, körülvenni engem. Egy idő után Péter is csatlakozott, és beszélgetni kezdett velem. Arra már egyáltalán nem emlékszem, miről folyt az eszmecsere, úgy gondolom, talán az időjárásról és általános témákról, amikor egyszer csak csodálkozva megkédezte:

- Te, Edina. Neked mitől lett sáros a hajad?

Ekkor jutott eszembe a reggeli lebucskázásom a lépcsőn, amit nevetve meséltem el. Kiderült, hogy több helyen is sáros voltam, mint a kismalac a mesében. Na ezen már együtt nevettünk. Így indultam életem első koncertjére én, a Neoton Família új, legfiatalabb tagja...

Folytatás: Amikor Edinát ottfelejtette a turnébusz…

A  képek Schäffer Edina archívumából származnak.