A népünnepélyre, melyet Erzsébet és Ferenc József házasságkötése alkalmából rendeztek 1854 áprilisában szintén a Práterben került sor: az emberek szórakoztatására a Renz-cirkuszt kérték fel. Mindenkinek feltűnt, hogy az egyébként félénk császárné mennyire jól szórakozik az előadáson. Ez volt az egyetlen ünnepség a végeláthatatlan reprezentációs kötelezettségek közepette, amelyet Sisi élvezett. Természetesen a pletykálkodó bécsi arisztokrácia hölgytagjai ezen is gúnyolódhattak magukban. Visszatérve Gödöllőre és az 1860-as évekre, Zsófia főhercegné, a „titkos császárné”, valamint azok, akik akkor kigúnyolták Erzsébetet most elszörnyedve tapasztalták, hogy a császárné cirkuszi mutatványokat tanul Magyarországon. Egy újabb ok volt ez is a pletykálkodásra. Így, amikor Emilie Loiset, a Renz-cirkusz egyik, fentebb említett műlovarnője évekkel később egy előadáson balesetet szenvedett és meghalt, az újságok nem mulasztották el megjegyezni, milyen jóban volt a császárnéval.

A sok gyakorlás eredményeként Erzsébet a monarchia egyik legjobb és legvakmerőbb lovasa lett, amely igencsak tiszteletreméltó, ha figyelembe vesszük azt, hogy női nyeregben lovagolt (a dámalovaglás hosszú ruhában történik, két lábat az egyik oldalra kell tenni – ma is megtekinthetjük egyes rendezvényeken a Királyi Kastélyban). A császárné imádta a lovait, de nem is akármilyen állatok jöhettek szóba a számára, csak a legjobbak. Minél jobban tudott lovagolni, annál drágább lovakat vásárolt magának. Nem csak ekkoriban volt válogatós, ami a lovak minőségét illeti. Évekkel ezelőtt, amikor 1860 őszétől Madeirán volt fél évet, ahol ideje jelentős részét lovaglással töltötte, anyjának írt leveleiből is tudjuk, mennyire hiányoztak neki a saját lovai, és nem csak a személyes kötődés miatt. A portugál szigeten is voltak lovak, azonban azok ügyessége már akkor sem felelt meg lovaglótudásának és az elvárásainak. (A császárné akkor tartózkodott Madeirán, amikor az orvosok nem tudtak mit kezdeni leromlott egészségi állapotával, és klímaváltozást javasoltak a számára.)

Gödöllőn Erzsébet királyné maga köré gyűjtötte a magyar arisztokrácia tagjait. Ez az ő birodalma volt, nem anyósáé. Itt az ő szabályai uralkodtak, nem úgy, mint a bécsi császári udvarban. Kíséretének tagjait nem elsősorban rangjuk szerint választotta ki, hanem aszerint, mennyire jól tudtak lovagolni. Arról, hogy kik tartoztak Erzsébet magyar társaságába egy későbbi írásban lesz szó, most csak három arisztokratát, valamint egy nemest emelek ki. A vadászatokon természetesen részt vett Andrássy Gyula gróf, aki 1867 és 71 között a Magyar Királyság miniszterelnöke, majd ezt követően a külügyminisztere volt.

Az arisztokrácia a királyné körül összegyűlt tagjai között volt Esterházy Miklós gróf (élt: 1839-1897), Magyarország első számú lovasa, számos európai akadályverseny győztese. Miklós beceneve Niki volt (-n-nel, és nem -m-mel), sok helyen találkozunk nevével emlékiratokban és levelezésekben. Kiemelném itt Festetics Mária grófnő, Erzsébet királyné hűséges magyar udvarhölgye naplóját, valamint a királyné unokahúga, Marie Wallersee-Larisch visszaemlékezéseit (a Wallersee grófnőről lentebb lesz szó). Mindkét hölgy gyakran emlegeti Eszterházy Niki nevét. A „Sport-Niki”-ként is becézett férfi a bécsi Jockey Klub megalapítója volt, közkedvelt agglegény, akit igen kellemes társasági embernek tartottak.

Erzsébet királyné 1877-ben Wilhelm Richter festményén. A festmény másolata a Királyi Kastélyban megtekinthető.

A harmadik férfi, akit most kiemelek, Batthyány Elemér gróf (élt: 1846-1932), az 1849-ben, Aradon kivégzett Batthyány Lajosnak a fia. Elemér gróf a magyar lovassportok egyik úttörője volt. Édesanyja, Zichy Antónia grófnő – nem meglepően – sosem bocsátotta meg az uralkodónak, hogy kivégeztette férjét. Szívből gyűlölte a Habsburgokat és a forradalmat leverő arisztokráciát. Gyűlölete alól még Erzsébet királyné sem jelentett kivételt, hiszen ő az uralkodó felesége volt. Gyermekeit, Ilonát és Elemért is ebben a szellemben nevelte. Lányáról, Batthyány Ilonáról feljegyezték, hogy kocsisa, aki fehér kesztyűben hajtotta a lovakat, egyszer a “hatlovasával” megelőzte, és lépésben haladva hátráltatta Ferenc József négylovas hintóját, amikor az uralkodó Gödöllőre ment. Ilona, habár birtoka és kastélya közel volt Gödöllőhöz (Cinkotán – a település ma a XVI. kerület része) a királynéval sem volt hajlandó találkozni, Elemért viszont teljesen elvarázsolta Erzsébet kedves személye, akinek hamar a legközelebbi körébe került, és anyja tiltása ellenére is résztvett a királyné falkavadászatain. Ferenc Józsefet azonban tüntetőleg levegőnek nézte. Nem üdvözölte és nem fogadta a király üdvözlését. Ferenc József viszont erről igyekezett nem venni tudomást, és fel sem vette sértésként. 

Batthyány Elemér gróf és állítólag, Esterházy Niki is szemet vetett Erzsébet bajor unokahúgára, Marie Wallersee bárónőre. Ripka Ferencz, a királyné kortársa Gödöllő, a királyi család otthona című könyvében így ír Marie-ről 1896-ban: „A hetvenes évek derekán egy feltűnően szép, sugár növésű lány volt gyakran Királynénk körében, Waldersee bárónő, ki közeli rokona volt a bajor uralkodó családnak. A királyné igen szerette ezt a kedves rokonát, ki hosszú sétalovaglásaiban mindig társaságában volt.” (Ripka, 65. Megjegyzés: Ripka rosszul tudta a nevet, nem Waldersee, hanem Wallersee.) Marie Wallersee Erzsébet bátyjának, Lajos Vilmos hercegnek és feleségének, a színésznő Henriette Mendellnek rangon aluli házasságából származó gyermeke volt. A kapcsolat okozta botrány mérséklésére Henriette megkapta a császártól a Wallersee bárónői címet. (Érdekességként megjegyzem, hogy a családi botrányt Ernst Marischka is megörökítette a Sissi-filmben: a kislányt játszó színészt a trilógia harmadik részében – Sorsdöntő évek – láthatjuk.)

A királyné unokahúga, Marie Wallersee bárónő, férjezett nevén Larisch grófné emlékiratai szerint (amelyet igen szkeptikusan kell szemlélnünk, hiszen a tényeket gyakran elferdítő írás nem tekinthető hiteles bibliográfiának a császárnéról) Esterházy Niki megkérte a kezét, de Marie, Erzsébet javaslatára elutasította a házassági ajánlatot. Larisch grófné könyve magyarul „Sisi udvarában – A múltam. Emlékiratok.” címen jelent meg 2017-ben. Nem találtam arra hiteles forrásban utalást, hogy Niki valóban feleségül akarta venni Marie-t, arról viszont annál inkább, hogy Batthyány Elemér grófnak szándékában állt elvenni a csinos unokahúgot. Ez a házassági szándék azonban meghiúsult, amikor Elemér feltárta anyja előtt, aki ezt mondta neki: „Gyilkos családba nem nősülünk!” Levélben azzal fenyegetőzött fiának, hogy ha ez a házasság létrejön, még az esküvő órájában öngyilkosságot követ el. Így hát Marie, nagynénje, Erzsébet támogatásával házasságot kötött Georg Larisch gróffal, az osztrák miniszter fiával. Az esküvőt a Gödöllői Királyi Kastélyban fényes ünnepségek keretein belül tartották (minderről Ripka Ferencz is beszámol a fent említett könyvében), a házasság azonban boldogtalanra sikerült és válással végződött.

Végezetül ebben az írásban még egy nevet említenék azok közül, akik a királyi pár több vadászatán részt vettek, ez pedig Blaskovich Ernő, magyar nemes, nagybirtokos neve. Blaskovich mezőgazdász, sportoló, úrlovas és lótenyésztő volt, a tápiószentmártoni ménes alapítója. Ő nem volt főnemes, azonban rendkívüli eredményei miatt nem vitás, hogy a királyné vadászatain volt a helye! Blaskovich angol telivéreket is tenyésztett, közülük a leghíresebb Kincsem, a „csodaló, amely 1876 és 1879 között minden versenyét megnyerte, szám szerint 54-et. A legújabb kutatások szerint elképzelhető, hogy nem az ő birtokán született a csodaló, azonban Blaskovich Ernő tulajdonában állt. Az állat gazdájának sok utódot szült, több közülük kiemelkedő teljesítményeket ért el. Kincsem tiszteletére több emlékhelyet is létesítettek, köztük a budapesti Kincsem Park lóversenypálya is az ő nevét őrzi. 2017-ben bemutatták a Kincsem című filmet Herendi Gábor rendezésében. A film szerintem az egyik legjobb magyar alkotás, amelyet az utóbbi években játszottak a mozik, de el kell vonatkoztatnunk attól a ténytől, hogy a valóság elemeit csak nyomokban tartalmazza. Ennek ellenére nekem nagyon tetszett, és mindenkinek ajánlom megnézésre, azt viszont hangsúlyoznám, hogy Ferenc József egyáltalán nem volt az a gonosz figura, akinek a filmben be van állítva. Tudomásom szerint semmi ellenvetése nem volt Blaskovich ellen, sőt, együtt vadászott vele!

Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a lovaglás - Gödöllői Királyi Kastély parkja 

Programajánló:  TEMPT Princess PROGRAMOK
 

Facebook – ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

Folytatjuk:

A folytatásban szó lesz Erzsébet és Ferenc József magyar vadásztársaságának néhány további érdekes tagjáról, akik közül páran külföldre is kísérték a királynét. Írok Sisi lovaglási szokásáról, lovaglótudásának fejlődéséről, és a lehetséges okait is megvizsgálom annak, hogy 1882-ben váratlanul, teljesítményének csúcspontján felhagyott a lovaglással. Ezenkívül – többek között  – arról is szót ejtek, milyen tevékenységeket űzött Erzsébet királyné Gödöllőn a lovaglószenvedélye elmúlása után.

A cikk borítóképén levő képek forrása: 1. Erzsébet királyné 1877-ben Wilhelm Richter festményén. 2. Erzsébet Bajorországban. Josef Albert müncheni udvari fényképész felvétele, 1865 körül. 3. Erzsébet királyné az Avolo nevű lován a gödöllői lovardában 1876-ban. A kép a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona.

Erzsébet királyné klubest - Erzsébet és a lovaglás (Benczúr Ház). Részlet Káli-Rozmis Barbara előadásából.