Kedvelj minket a Facebookon!

HÚSVÉT A CSÁSZÁRI CSALÁDBAN - NAGYCSÜTÖRTÖK

Sisi Magyarországon időzik ahelyett, hogy Bécsben reprezentálna

 

Sisi a húszas évei második felétől egyre inkább kivonta magát a reprezentációból, és egyre kevesebbszer tett eleget kötelezettségeinek. A királynéi kötelezettségeit, hazánkban nem esett annyira nehezére teljesítenie, mint a császárnéit Bécsben. Brigitte Hamann megjegyzi, hogy Erzsébet a bécsi reprezentációt ráhagyta a császárra, és legkisebb gyermekével, az 1868-ban született Mária Valériával leggyakrabban Magyarországon vagy Bajorországban tartózkodott.

A negyedik gyermeke születése után egy évvel Creneville gróf így ír a nagycsütörtöki lábmosásról (idézi Hamann): “Istentisztelet és lábmosás, amelyen egyedül őfelsége volt jelen, mert a ‘királyné’ Budán tartózkodik” (Hamann, 280).

 Sisi legkisebb gyermeke, a Gödöllőn nevelkedett Valéria

 

A nagycsütörtöki lábmosás - a császárnéval vagy nélküle

 

A kötelességtudó Ferenc József császár kiemelten fontosnak tartott a nagycsütörtöki lábmosás szertartását. Ahogyan Jézus Krisztus megmosta a tizenkét tanítvány lábát, császár és a császárné az egyik legnagyobb keresztény ünnep, húsvét alkalmából, ugyanezt cselekedte Bécs legidősebbjeivel. A szigorú katolikus hit szerint élő Ferenc József utasítására a megbízottak végigjárták a szegényházakat, és kiválasztották Bécs városának tizenkét legidősebb és legszegényebb asszonyát és férfiúját. A tizenkettes szám a tizenkét apostolt jelképezte.

Az eseményről részletesen tudósít Cachée és Prasch-Bichler a Ferenc József magánélete című könyvében. (Az alábbi összefoglaló ez alapján íródott.)

A szertartásra a húsvétot megelőző nagycsütörtökön került sor. A kiválasztottakról az esemény előtti napokban mértéket vettek, és új ruhákat és cipőket készítettek a számukra a hagyományokat követve ónémet minta szerint. Ezt az öltözetet mindenki megtarthatta.

Természetesen szigorúan ügyeltek arra, hogy a császári pár a fertőzés veszélyét elkerülje, ezért az ünnepet megelőző kedden az udvari orvos megtisztította a kiválasztottak lábát, akik másnap, szerdán meggyónták bűneiket, nagycsütörtökön pedig áldoztak. A szertartás előtt, nagycsütörtökön az idősek reggelit kaptak, majd a Hofburg márványtermébe vezették őket, majd egy úgynevezett “színlelt ebéd” következett, amelyen a császár és családja (a főhercegnők és főhercegek) szolgálták fel a négy fogást, amelyet (mivel az idősek az izgalomtól nem sokat tudtak enni) elcsomagoltak a számukra - innen ered az étkezés elnevezése.

 

A lábmosás azzal kezdődött, hogy a szolgák levették az öregek lábbelijét és zokniját, majd hosszú fehér vászonkendőt terítettek a térdükre. Mialatt a káplán az Evangéliumot olvasta, a császár és a császárné térdre ereszkedett, és lemosta az agg férfiak és asszonyok lábát. Ferenc József a tizenkét férfiét, Erzsébet pedig a tizenkét asszonyét. Mindkettőjüket két-két segéd kísérete: az egyik vizet töltött a kancsóból, a másik pedig lemosta a lecsorgó vizet. A császár térden csúszva haladt el a kiválasztottak előtt, majd a szertartás után mindegyiküknek adott egy fehér, bőrből készült, harminc ezüstkoronával teli sárga zsinegre erősített zacskót, majd a nyakukba akasztotta. Emellett egyéb díszes tárgyakat is kaptak. Az időseket, akiknek valószínűleg ez volt életük legnagyobb eseménye, a kapott ajándékokkal együtt kocsival szállították haza.

Természetesen a császárné csak akkor vett részt ezen a szertartáson, amikor Bécsben tartózkodott, amire húszas, illetve leginkább harmincas éveitől kezdve egyre ritkábban került sor. Ez a bécsiek legnagyobb bánatára azzal járt, hogy asszonyok, akiket ugyan megajándékoztak, nem részesülhettek abban a nagy kegyben, hogy részt vegyenek a szertartáson.

Erzsébet olyan ritkán látott vendég lett Bécsben, hogy 1882. április 9-én egy képeslapot is kiadtak annak emlékére, hogy a császári pár közösen végezte a szertartást (J. Cachée - G. Praschl-Bichler).

Facebook – ERZSÉBET KIRÁLYNÉ

A lábmosás szertartása - korabeli újság - Vinzenz Katzler rajza

Felhasznált irodalom:
Brigitte Hamann: Erzsébet királyné. Európa Könyvkiadó, 2012
J. Cachée - G. Prasch-Bichler: Ferenc József magánélete. (Nagycsütörtök a Hofburgban 97-100 oldal). Gabo Kiadó, 1998