BESZÉLGETÉS SZABÓ CSILLÁVAL - II. RÉSZ

Beszélgetésünk első részében belepillanthattunk Csilla jelenlegi életébe és terveibe. A folytatásban végigmegyünk szokatlan fordulatokban gazdag zenei pályáján, érintve azokat az állomásokat, megállóhelyeket, amelyek a nagyközönség számára is ismertek, de beszélgetünk még olyan elfelejtett dalokról, élményekről és zenekarokról is, amelyek talán sok olvasónak újdonságot jelentenek. Fontos őket megemlíteni abból a célból, hogy az énekesnő-dalszerző pályaívét teljes egészében láthassuk.

 - Beszéljünk most egy kicsit a zenei munkásságodról, hiszen nagyon sokan kíváncsiak arra, hogyan indult a te történeted.

 - A gyermekkori élményeim, a családi környezetnek nagyon fontos szerepe van abban, hogy énekelek. Beleszülettem ebbe a környezetbe; két bátyám van, ők a könnyűzenét hozták be az életembe, a szüleim mindketten nagyon muzikális emberek voltak. Szerencsés vagyok, úgy érzem, mert egy olyan közegben nőttem fel, ahol nagyon sok kultúra vett körül. Gyerekkorom óta folyamatosan énekeltem, zenéltem. Egy szentendrei zenei általános iskolába jártam, ahol már akkor felfigyeltek rám, és kiemelkedtem a sok válogatott vájtfülű gyerek közül. Ekkoriban már furulyáztam, ez is a Kodály-módszer része volt, amit a mai napig is nagyon jónak tartok, mert nagyon sokat tanultam belőle. Majd következett a hegedű; ezt nagyon nem szerettem, mert nehéz volt a hangszer és kényelmetlen a póz, ahogy tartani kellett. A hegedűtanár mindig azzal kezdte, hogy levágta a körmeimet. Már akkor sem szerettem a kötöttségeket, azonban felnőtt fejjel már másképpen látom ezt, kellett ez a szenvedés ahhoz, hogy a zenei utamat megtalálhassam.

- Sokan arra emlékeznek, hogy ápolónő volt a hivatásod, de előtte már szereztél óvónői végzettséget is.

- Igen, a zenei karrierem is innen indult. Ekkoriban már játszottam basszusgitáron, utcazenéltem is. Akkoriban szokatlan volt az, hogy egy lány a kezébe basszusgitárt vesz. Talán én voltam az egyetlen akkortájt. No, de visszatérve az óvónősködésre, Fóton, a Gyerekvárosban töltöttem a gyakorlati időszakot. A kollégiumban, ahol laktam, sokan tudták, hogy szeretek énekelni és zenélni. Néhány srác éppen akkortájt szervezte a Kollégiumi Napokat, és engem is felkértek, hogy mutassam meg magam. Így kerültem be a Folt együttesbe, ahol a basszusgitár mellett énekeltem és furulyáztam is. A zenekarhoz csatlakozott gitárosként egy zeneértő tanár, Székely István, aki segített nekünk abban, hogy még jobban szólaljunk meg. A zenekarra többen felfigyeltek, és így alakult az, hogy a Fóti Gyerekváros gyerekeivel egy kislemezt is csináltunk 1986-ban, ezt a Rottenbiller utcai stúdióban vettük fel. Ez a bemutatkozás végül odáig vezetett, hogy egy berlini zenei fesztiválra mi is kijutottunk, és utána egy német zenekart láttunk vendégül Fóton.

- Innen hogyan kerültél a Bojtorjánba?

- Akkor esett szét a zenekar eredeti, nagysikerű felállása, Pomázi Zoliék akkor léptek ki, és alapították meg az Albatroszt. Azonban Buchwarth Laciék folytatni szerették volna, és így kerültem be én a képben. Nem szólistaként, hanem mint basszusgitáros. Engem úgy fedeztek fel, hogy amikor stúdióztunk a Folt együttessel, eljöttek, hogy megnézzenek engem, mert hallottak a basszusgitáros lányról. Emlékszem, Oszi és Bütyök volt ott, és úgy döntöttek, kellek. Ekkor még Erika nem volt tagja a zenekarnak.

- Ekkoriban nemcsak saját koncertet adtatok, hanem Halász Juditot is kísértétek.

- Igen, és nagyon szerettem ezeket a közös fellépéseket. Amikor a Bojtorjánnal három Halász Judit koncertet játszottunk, és megkaptam az első gázsimat, nagyon megdöbbentem, mert sokkal többet kerestem, mint egy orvos három hónap alatt. Emlékszem, elmulattuk az első keresetemet a barátnőmmel, mentünk moziba, boltokba, mindenfelé, és nagyon furcsa volt úgy vásárolni, hogy nem kellett azt néznem, mennyibe is kerülnek azok a dolgok. Jutka mögött állva nagyon kellemes volt egy rakat pénzt keresni, azonban nemcsak ezért csináltam, hanem amiatt is, mert fantasztikus élmény volt vele együtt koncertezni. Visszatérve az anyagiak kérdésére, nekem az a véleményem, hogy egy zenésznek több lábon kell állnia, az ellen, hogy csak a zenélésből éljek meg, már akkor is tiltakoztam, és ez a mai napig is így van.

- Milyen volt a hangulat a Bojtorjánban?

- Nagyon közvetlen, sokat viccelődtünk, persze, a folyamatos együttlét néha kicsit sok volt. Nagyon sokat jártunk külföldre is, azonban én inkább a hazai fellépéseket és a Halász Judit koncerteket élveztem a legjobban. Számomra nagyon fárasztó volt az, amikor Ausztriát, Svájcot és Németországot jártuk be busszal. A végtelenbe nyúló utazás után hullafáradtan, mereven kászálódsz le a buszról, lenyomod a koncertet, a közönség még ráadást kér, már hajnalodik, amikor vége a napnak... és kezdődik minden elölről. Volt, amikor egy nap hat helyen is játszottunk. Elképzelheted, mennyire készek voltunk. Viszont azt nem lehet elmondani, hogy unatkoztunk - Bütyök például nagyon szeretett mesélni; volt olyan történet, amit itt Pesten kezdett el, és Münchenig csak mondta, mondta... Vagy az Oszival a közös ökörködések. Egyszer amikor mentem fel a színpadra, Oszi viccből elgáncsolt, vagy amikor egymást szórakoztattuk a Halász Judit koncertek során. Gondolj bele, aznap már harmadszor énekled a Micimackót, és nem tudsz ellenállni a kísértésnek, hogy feldobd a hangulatot. Így alakult az, hogy átírtuk a Micimackót Oszival - elég csúnyára, és ezzel szórakoztattuk magunkat a színpad hátsó részén.

- Három nagylemez készült ebben az időszakban, ezek mindegyike különleges, mert teljesen más arcát mutatta meg a zenekarnak.

 - Igen, ezek közül a Keljfeljancsit emelném ki először. Ez egy gyógytornalemez volt, amit gerincorvosok véleményeztek, és a megjelenés után nagyon sok kórházban használtak is. Készítettünk egy CD lemezt is angol nyelvű country dalokkal, ez Ausztriában jelent meg Blue Bayou címmel. Végül volt egy olyan albumunk is, amely a felnőtt korosztálynak szólt. Ebben Tolcsvay Laci és Bródy János segített, és az ő dalaik azok, amik kiemelkednek. Az Úton vagyok sláger is lett, készítettünk hozzá videoklipet is. Mai fejjel visszahallgatva ezeket a dalokat azt mondhatom, hogy nem szóltak rosszul, de a dalszövegekkel nem vagyok megelégedve. A klasszikus Bojtorján felállás Horváth Attilával dolgozott együtt, és alkotott nagyot. Ezen a lemezen szerintem nem hallhatóak annyira átütő szövegek - kivételek a Tolcsvay-Bródy dalok. Zeneileg nem szólt rosszul, azonban ezek a dalok nem country dalok. Hazánkban nincs country zene, azonban vannak zenekarok, akik country ihletésű zenét játszanak. Véleményem szerint ez itt, Magyarországon egy olyan műfaj, amivel nem lehet nagy sikert elérni, mivel nem egy befuttatott műfajról van szó.

 - Visszatérve a nagylemezre, sokak számára kuriózumnak tekinthető kék színe miatt.

- Ez nem a Hungarotonnál jelent meg, hanem egy kis kiadónál. A nyolcvanas évek végén nagyon sok kis kiadó létezett, akiket az MHV igyekezett nyírni minden irányból. A Nívó adta ki a lemezünket - először kék, majd hagyományos fekete préselésben. A szakvélemény azonban kikezdte a kiadót a lemez színe és anyag miatt. Szerintük nem volt megfelelő minősége az anyagnak, amire nyomták, így hamar leálltak a forgalmazásával, és a kiadó ebbe az ügybe, amely nemcsak a mi lemezünket, hanem másokét is érintette, bele is bukott.

- A Bojtorjános időszakot követően a kilencvenes években egy új zenekarban tűntél fel, és ez volt a Rockfort.

- Gondoltad volna, hogy ez egy görög zenekarnak indult? Sötét Gábor hívott ide énekelni, hogy játszunk majd country-t is, de főleg görög dalok lesznek. Jenei Szilveszter, Gábor, Barna Zoli és jómagam mellett volt egy énekeslány, Nóra és két görög srác. Nem sokára a Fregatt sörözőben már country-t játszottunk. A görög zenészek hamarosan kiváltak, mert Bali szigetére mentek zenélni. Ekkor került be Erika is. A zenekar nevét én találtam ki. Megcsináltunk pár Erika-dalt is, sőt, az 1997-es Eurovízió magyar döntőjébe is bejutottunk a Jolly-val, amellyel második helyezést értünk el. Így, persze, nem jutottunk ki a nemzetközi döntőre. Azonban ez nem szegte kedvünket, mert sokat koncerteztünk, és Emerton díjat is kaptunk! A Magyar Rádióban elkészült egy saját lemezanyagunk is, de ez belső konfliktusok miatt már nem jelent meg. Ekkor már sem én, sem Szilveszter nem volt a zenekar tagja.

- De Erikával nem szakadt meg az együttműködésetek.

- Valahogy vele mindig összehozott a sors; a Bojtorjánban már együtt zenéltünk, aztán ott volt a már említett Rockfort. Egy kicsit korábban, 1993-ban együtt indultunk női duóként a Bárdos András vezette Mitax Organ Popfesztiválon, ahol kilencedikek lettünk. Egy Delhusa-Varga Mihály szerzeményt énekeltünk, a zsűri leszavazta, de sokaknak a szakmából tetszett. A Pa-Dö-Dö-s lányok később halloták a daltvoltak, mondták is, hogy lányok, folyamosan ezt dúdoljuk. Erikával az együttműködésünk annyira jó volt, hogy a későbbiekben terveztünk egy női énekes-gitáros duót is, ami kuriózum lett volna, mert Magyarországon ilyen még nem volt, de sajnos ebből nem lett semmi.

 - Viszont 1996-ban együtt arattatok sikert a Szállj, sólyommadárral.

 - Ez még a Rockfortos időszakhoz köthető. Koltai Gergő hallott minket a Fregattban játszani, és felkért engem, hogy énekeljek a dalban. Erikát én vittem magammal, mert tudtam, nagyon jól szólunk együtt. Amikor a lemez megjelent, hatalmas sikere lett, platina fokozatot ért el. Azonban, ami nekem szívfájdalom a mai napig is, hogy a Honfoglalás című filmben nem hallható a mi változatunk. De szerencsére a dal saját életét kezdte el élni, és játszották a rádiók - függetlenül, hogy a Demjén Rózsi változatát propagálták. Manapság már kicsit ambivalensen állok hozzá, csak akkor éneklem, ha nagyon muszáj; privát rendezvényeken és akkor, ha Szilveszterék felcsábítanak a színpadra a Kormorán Memory Band koncertjein.

- A kilencvenes években nagyon sok előadó lemezén vagy hallható, mint vokalista vagy vendégelőadó.

 - A lista hosszú, én sem tudom minden egyes közreműködésemet fejben tartani, az biztos, hogy sokan stúdióztunk ekkoriban. Keresett vokalista voltam, dolgoztam a Kormoránnak, velük néhány tematikus lemezen és az 1998-as Húzd a Harangod című albumon vagyok hallható. Ide Szilveszter hozott, főleg ő volt jelen a felvételeknél. Halász Jutka két lemezén is ott vagyok, sőt a közönség láthat is, ha megnézi az ekkortájt készült koncertfilmet. Amire még emlékszem, az az, hogy Tolcsvay Lacival is hívott énekelni, mikor valamelyik lány nem tudott jönni koncertezni. De ott van még az Omega, Fenyő Miki és Zámbó Jimmy is a közreműködéseim között. Stúdiózni nagyon szeretek, ekkor jön elő igazán a kreatív énem. Van ehhez egy nagyon érdekes történetem. Egyszer egy cigányvajda kért fel, hogy vokálozzak a lánya lemezén, aki angol nyelvű dalokat énekelt. Elvállaltam. Emlékszem, a PECSA stúdiójában toltuk fel a szólamokat két nap alatt, és hatalmas összeget kerestem ezzel a felkéréssel. A kilencvenes években nagyon sokat dolgoztam együtt Jenei Szilveszterrel saját dalokon is. Sok demo is készült ekkortájt.   Szilveszter nagyon nyitott, atalmas tudása van, bármihez bármilyen ötlete van, még a süvöltős amerikai keményrockot is meghallgatja, hogy tanuljon belőle. Remekül tudtunk és tudunk együtt dolgozni. Amikor egy dalon dolgozunk, ő már nagyon jól tudja azt, hogy mit szeretne végeredményként visszahallani, tudja, hol kell vágni, csiszolni a dalon. Öröm vele együtt zenélni. Amikor a Valami mindig szépet rögzítettük, nagyon klassz ötletkkel járult hozzá a dalokhoz, és többek közöt neki köszönhető az, hogy minőségi módon, ugyanakkor frissen szól a lemez.

(Folytatjuk, a beszélgetés első része itt olvasható)

Képek forrása: Szabó Csilla és Géczi Erika fotóarchívuma