A beszélgetés második része

- Ha már az Örökségnél tartunk, mik a tervek az év további részére?

- Szerencsére az őszi időszakban is sok koncertfelkérésünk van, főleg vidéki helyszíneken, azonban Budapestre is vannak már terveink. Október elejére tervezünk egy klubkoncertet, a pontos időpont és helyszín megtalálható lesz az interneten, és emellett december 3-án láthat minket a közönség a szokásos karácsonyi nagykoncertünkön,  amelynek idén a New Orleans Club lesz a helyszíne.

- Hogyan látod a legutóbbi lemezeteket, amely Szabadság és Szerelem címmel jelent meg tavaly novemberben?

- Az új zenealbum számomra egy igazi nagy szerelem, nagyon gyakran szól nálunk a kocsiban. Úgy érzem, és nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de azt kell mondanom, hogy egy igazi remekmű született. A felvételi munkálatokban nagy örömmel vettem részt, és jó látni azt, hogy ezeket az új dalokat a közönség nagy szeretettel fogadja. Mindegyiket nagyon szeretem, így nehéz számomra, hogy egyet kiemeljek a többi kiváló szerzemény közül. Érdekességként megemlíthető, hogy a Kosz Szilveszter által szerzett Szemedben felragyogó fény eredetileg az én szólódalom lett volna. A többiek viszont úgy érezték, hogy duettben jobban átjön az üzenete, és valóban ez a dal így lett teljes.

 - Tervezed-e, hogy szólóban is megmutatod magad a közönségnek?

-  Nem tervezem, mert számomra az Örökség az első. Azonban a barátoknak köszönhetően mindig születik egy-egy dal. Ilyen például a Vár rám az út, amelynek a zenéjét Miki szerezte, szövegét Erika írta. Nemsokára elérhető lesz az interneten. Ez egy kicsit más, mint amit eddig csináltam, hiszen country-t még eddig nem énekeltem. Eredetileg a 2016-os A Dalra szántuk, azonban oda nem került be. Viszont annyira jól sikerült, hogy készítettünk hozzá Domonyvölgyben egy videoklipet sok-sok lóval. Vannak már ötletek remixekre is, de ez még a jövő zenéje. A zongorista-zeneszerző barátnőm, Gréti is írt nekem dalokat három évvel ezelőtt, amelyek eddig a fiók mélyén pihentek, azonban most jött el az ideje annak, hogy dolgozzak velük. Az eddigiektől eltérően ezek angol nyelvűek, és a dzsessz műfajához állnak a legközelebb.

-  Szeretsz koncertezni?

- Akár hiszed, akár nem, imádom ezt az érzést. Szerencsére majdnem minden szombaton fellépünk, de én már vasárnap a jövő hetire készülök lélekben. Az a szeretet és energia, amit a közönségtől kapok, hetekre, hónapokra feldob. Annyira jó lenne, ha minél több ember ismerné meg a zenekart! Amellett, hogy hatalmas élmény színpadon lenni, ugyanilyen lényeges az, hogy utána találkozz és beszélgess a közönséggel, mert sokan közülük több száz kilométert is képesek utazni, hogy láthassanak minket. A többi műfaj szárnypróbálgatás és örömzenélés, ezek sorsa az Égiek kezében van, majd idővel eldől, hogy mi lesz a sorsuk.

 - Nem féltél attól, hogy a közönség Tóth Renit látja benned és kéri számon?

- Sokan azt gondolták, azzal, hogy átvettem Reni szólóit és szólamait, egyfajta pótlék lettem, de szerencsére ennek már vége. Nekem nagyon tetszett, ahogy Reni énekelt, mivel sokszor láttam őt Kormorán-koncerteken. Azonban most már lassan két év távlatából mindenképpen elmondhatom azt, hogy nem vettem át senki helyét. Amikor én csatlakoztam a zenekarhoz, a frontvonalban Erika és Ödi volt. Persze, volt bennem feszültség, mivel azok a rajongók, akik Renáta kedvéért jártak a koncertekre, őt akarták látni a színpadon, így sokan közülük lemorzsolódtak. Azonban a többiektől hatalmas szeretetet és bíztatást kaptam, és ezen emberek száma koncertről koncertre növekszik. Minden egyes fellépés után rajongói leveleket kapok, ami nekem hatalmas elismerés. Visszatérve Renire, szerintem nem érdemes minket összehasonlítani. A művészet szubjektív, akinek így is tetszik az Örökség, az úgyis megnéz minket, és hallgatja a dalainkat.

- Mivel teljesen más habitusotok van, így felesleges azon gondolkodni, hogy ki a jobb.

- Én is így érzem, mivel nekem teljesen más a hangszínem, ami inkább füstös, mint karcos. Más zenei világból jövök, a jazz és a musical teljesen más adottságokat kíván meg.  Az, hogy rockot énekelhetek, számomra egy katarzissal ér fel. A népzene ugyancsak nagy szerelem, talán kevesen tudják, hogy korábban több népzenei gyűjtésben is részt vettem, és a húszéves táncos múltamból tizenkettőt ölelt fel a néptánc.

- Hogyan egyezteted össze az orvosi munkád az énekesnői feladatokkal, valamint az anyasággal?

- Jelenleg egy állandó munkahelyem van, ahol háziorvosként dolgozom, emellett időnként vállalok sürgősségi ügyeletet is, a többi időm a zenéé és a családé. Igazi adrenalinfüggő vagyok, mert nekem mindig csinálnom kell valamit. Nagyon boldog vagyok, ha színpadon állhatok, mert az energiát innen merítem. Egy koncert alkalmával másfél kiló jön le rólam, annyira intenzív az élmény. A hétköznapokban is ebből próbálók töltekezni. Emellett jógázom, és rendszeresen járok énekórákra is.

- Ha már a jógánál tartunk, akkor érdemes megemlíteni a Vallomás című dalotokat, amely egy kiváló esszenciája a spirituális gondolkodásnak. Te mennyire érzed közel ezt az utat magadhoz?

- Erikával ez nálunk egy igazi nagy közös pont, hiszen mindkettőnknek ugyanannyira fontos, hogy az élet igazi értelmét keressük. Hiszek abban, hogy a világ igazi lényege több annál, mint amit érzékszerveinkkel felfoghatunk. Csodálatos élmények vannak mögöttem, és hiszek abban, hogy úgy érdemes megélni minden napot, mint egy új lehetőséget, amely ezernyi új örömöt rejt magában.

Képek forrásai: Jelinek Zsu fotóarchívuma