Kedvelj minket a Facebookon!

ENERGIÁM VAN BŐVEN

Írta: Káli-Rozmis Károly 2016. 09. 13.

Beszélgetés Jelinek Zsuval

2014 őszén Tóth Reni távozásával a következő kérdés fogalmazódott meg az Örökség zenekarban: Hogyan tovább? Egyenlőre minden körülmény arra mutatott, hogy nincs szükség harmadik hangra, hiszen ketten is képesek ugyanazt hozni a színpadon, mint hárman. Azonban a Sors keze közbeszólt.

A karácsonyi koncerten a zenekar vendégeként lépett fel a Gloria Singers három hölgyből álló énekegyüttes, akik saját produkciójuk mellett színesítették az Örökség repertoárját. Erika ekkor mutatta be a készülő nagylemez egy új dalát, amelyet a trió egyik tagjával, Jelinek Zsuval énekelt el. Az együttműködés annyira jól sikerült, hogy tavasz végén Zsu már az Örökség másik énekesnőjeként debütált az egyik vidéki fellépésen, és azóta már az a bizonyos harmadik hang a csapat frontvonalában.

Jelinek Zsut, bevallom őszintén, nem tudtam először hová tenni. Egyedi, már-már a füstös lokálokat idéző hangja először nagyon furcsán hatott a megszokott Erika-Basary vokál mellett, azonban egy idő után azt kezdtem érezni, hogy egy olyan harmadik hang került be a csapatba, amely annyira egyedi, hogy érdekes színekkel és hangulatokkal tölti meg az eddig ismert dalokat, valamint a nemrégiben megjelent zenealbumot is. Amikor a beszélgetést terveztük, már úgy éreztem, hogy Zsu személyével egy olyan egyéniség és habitus került be a csapatba, aki mintha mindig is oda tartozott volna.

- Mikor kerültél kapcsolatba a zenével?

- Hatévesen kezdtem el az általános iskolában. Ének-zene tagozatra jártam, ahol kötelező volt a zongoratanulás és az énekkar, azonban ekkor még úgy éreztem, hogy a tánc jobban meghatározza az életemet. Néptáncoltam, balettoztam, majd a későbbiekben szólótáncos is lettem, illetve a kortárs balettben is kipróbáltam magam. Egy véletlennek köszönhetően lettem énekesnő. A Radnóti Miklós gimnázium alapítványi estjén énekeltem először egy dalt a Nyomorultak című musicalből. Hatalmas ovációt kaptam, és ekkor döntöttem el, hogy az én utam erre vezet.

- Sokan hihetetlennek tartják, hogy a zenei karrier mellett orvosként is dolgozol.

- Igen, ez így van. Az éneklés mindig is párhuzamosan futott a civil munkámmal. Mivel biológia tagozatra jártam Szegedre, elsőre bekerültem az orvosi egyetemre. A tanulással párhuzamosan kerestem az utam a zenében is. Sok magántanárnál megfordultam, és egyre jobban azt éreztem, hogy nekem ezt is csinálnom kell. Az orvosi egyetemet elvégeztem, majd tizennégy évet töltöttem el a gyógyszeriparban. Jelenleg a második szakvizsgámat csinálom. Házi orvosként is dolgozom. Azonban, amikor koncertek vannak, ebből is vissza kell vennem. Szerencsére a pénteki napokon nem dolgozom, így főleg ekkor próbálunk és koncertezünk.

- Az Örökség előtt már a közönség megismerhetett téged a Gloria Singers énektrió egyik hangjaként. Hozzájuk hogyan kerültél?

Egy dzsessz kvartettben énekeltem, ez volt a Doki Jazz Band, amikor a korrepetitorom azt javasolta, hogy csináljunk egy énektriót. Ez lett a Gloria Singers. Ugyanebben az évben már lemezszerződésünk is volt a Sony Musicnál, annyira gyorsan pörögtek az események. 2008-ban a korrepetítorom javaslatára hoztuk össze a triót, így alakultunk meg. A lemez megjelenése sok koncerttel, promóciós munkával járt, ez egy nagyon fárasztó időszak volt. Szerencsére a koncertek és a közönség szeretete kárpótolt. Volt olyan hónapunk, amikor 18 fellépésünk is volt. Állandóan úton voltunk, az életem nagy részét az autóban töltöttem, és emellett a kislányom 4 éves volt. Szerencsére minden rendeződött, mivel kevesebb fellépést vállaltunk, így jutott több időm a gyereknevelésre és a saját privát életemre.

- És az Örökség?

- Nem hiszek a véletlenekben, ez is egy igazi, ölembe pottyant lehetőség volt. Mint te is tudod, Erika régi barátnőm és a kislányom keresztanyja. Egyetemistaként nagyon sokat jártunk az Oktogon Tánccentrumba, ahol találkoztunk és összebarátkoztunk. A Gloria Singers ugyancsak az ő meghívásának köszönhetően lépett fel a tavalyelőtti karácsonyi Örökség koncerten. Itt énekeltünk saját dalt is, de ekkor hangzott el először a Vallomás, amelyet Erika kettőnknek írt. Óriási tapsot kapott, így másnap Miki felhívott, hogy az aznapi fellépésen is lenne-e kedvem elénekelni. Ekkor ugrott be nekem, hogy milyen jó lenne ennek a zenekarnak a része lenni. Annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy ezt ők is észrevették, és keresték a kapcsolatot velem annak ellenére, hogy nem szerették volna pótolni Renit. Azonban annyira jól sikerült a Vallomásos együttműködés, hogy elkezdtünk erről beszélgetni. Január 19-én volt egy mandulaműtétem, ami miatt sokáig nem tudtam beszélni és énekelni, így a közös együttműködés kérdése tolódott. Február végén már felléptem a Gloriával, és márciusban újra felmerült a közös munka lehetősége az Örökséggel. Április elején már készült az új lemez a stúdióban, mikor Miki megmutatta a készülő dalokat. Ez volt az a pont, hogy az életemnek erre kell tartania. Igent mondtam, és már a májusi nagykátai koncerten színpadon voltam velük.

- Nem volt ez egy kicsit gyors döntés, hiszen sok dalt kellett megtanulnod?

- Pontosan tizenhetet. Próbák nem voltak, így a tűzpróbának a koncertek számítottak. Erika sokat segített a szövegek tanulásában. Szerencsére a Kormorán-dalokat ismertem, mert még a kétezres években sok koncertjükön voltam. Azonban egy új csapatba belecsöppenni, teljesen más élményeket hozott!- Mivel a zenekar nagy részét már korábban is ismertem, így könnyű volt beilleszkednem a többiek közé. A kezdeti időkben sok segítséget kaptam tőlük, hogy minél gyorsabban közéjük tartozónak érezzem magam. Az is érdekes, hogy az én feladatom nem csak az éneklés: a háttérben, ha szükség van rá, a zenekar háziorvosa is vagyok. Ebből születtek már érdekes helyzetek. Ha kell receptet írok, ha kell, injekciót adok be a zenekar tagainak, hogy mindenki csúcsformában legyen a koncertekre.

(Folytatjuk hamarosan)

Képek forrása: Jelinek Zsu Fotóarchívuma, Tinafotó/Blaskó Tina, www.azorokseg.hu, Zsu engedélyével közzétéve