Kedvelj minket a Facebookon!

EGYEDÜL A FÜSTKARIKÁK…

Árpádföldi Zsuzsanna képe
Írta: Árpádföldi Zsuzsanna 2017. 11. 15.

Füstmentes Világnap 2017-ben november 16-án

 

Eme világnap célja az, hogy a füstmentesség mellett tegyük le a voksunkat, és ezt adjuk át gyermekeinknek példánkkal és tudással élve. Feladatunk, hogy megtanítsuk utódainkat az egészséget közelítő életformára, és megnyerjük más úton járó embertársainkat a füstmentesség megélésére, de ne csak egy napra. A Magyar Kardiológusok Társasága, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány, és sok más szervezet szeretné elérni, hogy a füstmentes időszak egy életen át tarthasson sokak, és mindig többek számára.

Mi az, ami nekem tetszett benne, talán egy stílus, egy mozdulat? Csak bámultam messziről a felnőtteket, mikor megszokottan kattintották az öngyújtójukat, vagy sercegett a gyufa, ami lángra kapott, aztán izzott a cigarettavég. Igen, az öngyújtó, amint megkaparintottam, én is gyújtogattam, és utánoztam a felnőtteket, akiknek, ha jó kedvük volt, hajlandók voltak füstkarikákat is fújni – erre vártam, és csodáltam ügyességüket. Sokszor utánoztam, ahogyan arcukat is megváltoztatta az első slukk, és mikor belefáradtam az iskolai figyelembe, „rágyújtottam” a ceruzám végére, hogy imitáljam a dohányosok megszokott mozdulatait, megnevettetve az engem figyelő társaimat. Eddig jutottam el a dohányzással, mert valójában fojtogató érzésem volt már egy kicsi cigarettafüsttől is, és szerencsére közvetlen környezetemben nem, vagy nagyon kevesen dohányoznak.

A maja, majd később az azték civilizációban a dohányt rituális szertartásokhoz használták, sokszor különböző szerekkel együtt, hogy kellő önkívületet érjenek el. A cigaretta rudacskákat a kilencedik században kezdték előszőr formálni, így alakult ki a szivar, amely legelterjedtebb használata a Karib-szigeteken, Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában volt, majd eljutott Spanyolországba kukoricalevélbe csavart változata. 1830-ban kapta a cigaretta nevet (cigar=szivar, az ette=kicsi), és megkezdődött a tömeges gyártása 1845-ben, már papírba tekerve, mikor felismerve benne a hatalmas üzleti lehetőséget, kialakult rá a francia állami monopólium.

A cigaretta bejárta a világot, s egyre népszerűbbé vált a múlt évezred elején már a nők körében is. Gondoljunk csak a régi magyar filmekre a „harmincas” évekből, mikor a színészek a mozi filmvásznain rágyújtottak a cigarettára, s ezer meg ezer rajongó utánozta őket boldogan az életben, nem törődve füstmentes társaik figyelmeztetésével.  Egy életstílus jelent akkor meg a vásznon példaként, s követői vannak generációkon át. A mai fiatalok talán csak azt tudják, hogy ha éppen nem a szüleik, akkor rokonaik, barátaik adták a mintát, és abbahagyni nem, vagy alig tudják a dohányzást. Régen minden presszóban, korcsmában, étteremben dohányoztak, s ott, ahogy mondani szokták, „vágni lehetett a füstöt”. Ebben a környezetben senki nem figyelte a másikat, így a nem dohányzó vendégek és dolgozók passzív dohányosok lettek, akik a még károsabb levegőt szívták be egészségük ártalmára. Mentségként és magyarázatként sokat hallottam, hogy vannak, akiknek semmi bajuk tőle, pedig nagy dohányosok, és hány meg hány évet éltek, és nem érte el őket a betegség hosszú évtizedeken keresztül, de sajnos nem mindenki ilyen szerencsés, és a betegségek statisztikai eredményei nem rettentik el a fiatalokat sem, és beletörődve a felnőtt korosztály is sokszor viccelődéssel üti el káros hatását, mint például: a „valamibe mindenkinek bele kell halni” vagy a „nekem sok koporsószögem van”.

 

Kérdés, hogy ma a fiatalok miért kezdenek el nagyon korán dohányozni?

Egyik válasz az utánzás: Vannak családok, ahol mindenki dohányzik kivétel nélkül, és sajnos még ma is dohányoznak úgy kis gyermeküket nevelő szülők, hogy szinte az egész lakásban füstölnek, és még nem dohányzó gyermekeik a ritkán szellőztetett szobában tartózkodnak. (Egy ismerős látogatása alkalmával az ott élő szülők annyira természetesnek veszik a dohányzást, hogy pislogtam, mikor tőlem, vendégtől meg se kérdezték, hogy nem zavar-e. Nos engem a mai napig zavar, nem természetes füstben ülni és azt beszívni, fujtogató, torokkaparó érzés volt számomra, így az említett helyről gyors indokkal menekültem.)

Másik válasz, a baráti társaság, ahol sikkes szívni, mert, ha nem, akkor trének tartják, és kiközösítik. Ez ellen nagyon nehéz védekezni. Mindenki akar valahová tartozni, vagy megszökik, vagy megszokik, ez utóbbi igen csábító a csapatban lévő társak végett. Ezekkel és hasonlókkal kell megküzdeni a gyerekeknek, a szülőknek, nevelőknek. Minden bizonnyal nagyon nehéz egy kamaszgyerekkel vitába szállni, és korábbi füstmentes nevelés ellenére az adott pillanatban megfelelően érvelni.

 

Vajda János már 1886-ban írt „A jó egészség és a hosszú élet Titka” című versében többek között a dohányzás mértékéről is:

„Minden élvezetnek általános kulcsa:

Az ember fölöttébb hosszúra ne nyújtsa.”

 

November harmadik csütörtökét jelölte meg az Egészségügyi Világszervezet nemeztközi szinten a FÜSTMENTES NAPpá, melyhez igen sokan csatlakoznak. Ennek kiinduló pontja, egy felhívás volt, amelyet Massachusetts állam kormányzója, Arthur P. Mullaney tett 1971-ben: Egy napi dohányzásra szánt pénzt egy helyi középiskola támogatására szánják, ne dohányárura. Ezen ötlet megvalósult, s mára már elterjedt a világban.

Vajda János verse alapján akár bármilyen élvezeti cikk egy napi áráról lemondhatunk, és támogathatjuk vele a helyi oktatást, és talán még nem kell hozzá a harmadik novemberi csütörtök sem, csak egy-egy jó szervező. Közeleg a Szilveszter, a fogadalmak időpontja, felírhatjuk a listánkra, hogy ily nagy cselekedetre készülünk, s akár a környezetünkben élőkkel össze is állhatunk minden évben több napot is választhatunk, hogy „élvezetünket fölöttébb hosszúra ne nyújtsuk”.

 

Nagyon sok kampányt és különböző dolgokat indítottak már a cigaretta fogyasztás csökkentésére igen elszántan harcoló emberek, legyen az törvény, mint például a 18 év alattiak nem vásárolhatnak, vagy éppen a káros hatásokról, orvosi statisztikai eredményekről való beszámolások, de a dohányzók száma ezektől az intézkedésektől érdemben nem lett kevesebb. Ha valami ellen küzdünk, mindig hatalmas ellenállásba ütközhetünk, s erre legjobb példa Teréz anya híres mondása:

"Soha nem vettem részt háború ellenes tüntetésen, ha lesz majd béke-tüntetés, hívjál meg."

Tehát, ha valami, vagy valaki ellen vagyunk, akkor legyünk inkább az ellenfele mellett, a dohányzás esetében a nem dohányzókkal, a füstmentesen gondolkodókkal, vagyis az idejében való felvilágosítással legyünk az egészség mellett. Tény, hogy ha minél több tiltással találkozunk a dohányzással kapcsolatban, akkor arról beszélünk, nem akarjuk, és ellenkezésünk ellenére mégis körbevesznek a cigarettázás ártalmaival kapcsolatos rémes dolgok, barátok és társaságok. Magyarországon sokkal több cigaretta fogy naponta átlagosan, és előkelő helyet foglalunk el a dohányfogyasztók körében a világban:

Tehát Teréz anya elve szerint hagyjuk el a háborúzást a dohányosokkal, és lépjünk fel a fitt, egészséget közelítő fiatalok, fiatal szülők mellett, és tanítsuk meg a minden élvezettnek általános kulcsát, az egészségünkhöz a megfelelő mérték útját, és találjuk meg helyünket példánkkal a füstmentes életformában.
 

Számos segítségek találni a füstmentességhez, íme néhány: Magyar Nemzeti Szívalapítvány; LETESZEM.HU

 

Felhasznált források:
Wikipédia, Házipatika, Jeles Napok, Sztárcafé,
Magyar Kardiológusok Társasága weboldal
Magyar Nemzeti Szívalapítvány